Csak úgy

Forrás

  Szeretem ezt a Fekete István idézetet: 

"Olyan kevesen szeretik a ködöt,
és olyan kevesen találkozunk benne,
de akik találkozunk, nemcsak a ködöt,
de egymást is szeretjük."

Üdvözlöm Piroskát az oldalon és köszönöm, hogy érdeklődik az irományaim iránt!!

Kosárfonás (4. alkalom)

Most nem készítettem fotót, mert ismét csak egy felül összekötött kosárkát tudnék mutatni. Nem született kész mű. Tehát a mostani projekt egy kis gyümölcskosár lesz. Az enyém nem lesz túl nagy, mert nem csináltam nagy alapot. Szóval megtörtént az alap készítés 12 berakó szállal (sajnos nem tudom hogy mondják pontosan), majd sövény fonással zártuk le. Ez azt jelenti, hogy 2 hosszú, vékony vesszőt (ami körbeéri az alapot), a vékony felével, egy 1 előtte-1 mögötte módszerrel végigfonunk, majd ha körbeértünk megint 2 vesszővel folytatva (a toldásnál a vastag felét rakjuk), körbefonjuk az alapot. Ez elvileg szépen lezárja az alapot, hogy ne kezdjen bomlani. Nálam valami galiba történt, mert elég bomlós képet mutat a cucc,  de az oktató szerint nem lesz baj vele. Szóval ha lezártuk az alapot 24 szálat beszúrunk az alap merevítői mellé. Jó hosszú kb. 5 mm-es vesszők legyenek, ezek lesznek az oldalkarók. Ha beszúrtuk, akkor szakszóval élve, fel kell "gyökkenteni" őket. Ez azt jelenti, hogy nagyon óvatosan, nehogy elpattanjanak, fel kell hajlítani őket, hogy fönt össze lehessen kötni az összeset. Ha néhány szitkozódó szó és vessző csere után ezzel megvagyunk, akkor egy hármas fonással elkezdjük a művet. Fogunk 3-3 hosszú, vékony vesszőt, és szépen 2 előtt-1 mögött módszerrel, a vékony végével kezdve elkezdjük a berakást. Közben persze folyamatosan spricceljük a művünket, nehogy elpattanjanak a vesszők (jobbról balra haladunk). Na, én most eddig jutottam. Ezután történik a berakás, ha jól gondolom 24 vékony szállal. De ezt majd legközelebb.

Amúgy a tegnapi nap, nem ment a legjobban. Azzal kezdődött az egész, hogy nem voltak meg a múltkor kiválogatott vesszőim, úgyhogy fél órát csak nézegettem, hogy mit csinálnak a többiek, mert újat kellett válogatni és annak bizony ázni kellett. Utána meg hol elpattant a vessző, hol bénáztam, hol mérgelődtem, hogy ronda lett az alapom. De biztos front lehetett, mert a többiek is elég morcos hangulatban voltak, senkinek sem sikerült semmi. De azért jó volt. Sajnos legközelebb csak 2 hét múlva lesz tanfolyam, remélem addig nem felejtek el semmit.:)

Téliesítettem az erkélyt

A héten végre időt kerítettem, a "hatalmas" erkélyünk téliesítésére. Fájó szívvel megváltam a muskátliktól, paradicsomtól, petúniától. Még éppen időbe behordtam a szobanövénykéket. Szerencsére a nyáron visszajött a halálból két növény is, egy ciklámen és egy nem tudom a nevét. Egész szépen hajtanak, úgyhogy már nem az elfekvőben a helyük:) 

A muskátlik helyére ültettem árvácskákat, úgy szeretem őket. Jó rájuk nézni a szürke időben, ahogy színes kis fejükkel kukucskálnak a világra. Mindig egy kis bagoly jut róluk eszembe:)

A babérmeggyet nem mertem kiültetni a tanyán, úgyhogy most cserepestől beültettem egy nagyobb cserépbe. Majd még betakargatom és remélem átvészeli a telet.

Minden beköltözött, aminek be kellett. Még pár tő árvácskát szeretnék ültetni, aztán kész vagyok a munkálatokkal.

A héten készítettem még egy kis aszalt paradicsomot is a saját termésünkből:) Nem sokat, csak egy tepsire valót csináltam próbaképpen. Ez volt az első alkalom, majd meglátjuk, hogy válik be. 100 fokon aszaltam jó pár órán át (kicsit megsóztam őket, amikor beraktam), majd amikor elkészültek egy befőttes üvegbe kerültek és olíva olajjal felöntöttem őket. Egyelőre nem fűszereztem, majd ha picit fogy az üvegből akkor lehet, hogy rakok mellé bazsalikomot vagy fokhagymát, de most nem fért volna:)

Sajnos a fényképen nem látszik a színe. Nekem mindig a napfénye íze jut eszembe, ha ránézek. Remélem jó lesz és hagyományt teremtek a készítésével:))

Gondolat

A Dalai Láma, mikor arról kérdezték, hogy mi az, ami leginkább meglepi az emberiséggel kapcsolatban, ezt válaszolta:

"Az ember. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Azután feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. 

És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent; az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg és azután úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán."

A nagy mű (Kosárfonás 3.)

Kérem szépen. Elkészült az első kosárkám:) Picike, csúnyácska, sok hiba van benne:) De én csináltam a saját két kezemmel:)))

Tegnap ez volt az egyik feladat, hogy ezt befejezzük, valamint készítettünk egy új alapot, amiből majd gyümölcskosár lesz.  

Azt az alapot egy új technikával készítettük. Elkezdtük a feneket, majd miután az első adag vessző elfogyott a töltésnél, fogtunk 12 szál vesszőt és egyenként egy előtt-egy mögött módszerrel beraktuk a tartó vesszőkhöz. Így készítettük el az alapot.

Kis kosár befejezése : Sajnos nem emlékszem pontosan, hogy kezdtük el a befejező szegést. A múltkori leírásnál ott tartottam, hogy elkezdtük a berakást. Egy előtt - egy mögött ritmussal haladunk szépen. Ezt folytatjuk addig, amíg el nem fogynak a vesszők, vagy amilyen magasra szeretnénk (kiegészítés 2011.11.15.  Ha végeztünk a berakással, akkor hármas fonással zárjuk le: 3-3 szál, hosszú, vékony vesszőt berakunk). Amikor ezzel megvagyunk szépen elbújtatjuk a szálakat. Majd az oldalkarókat egy ár segítségével lehajlítjuk. És itt nem emlékszem pontosan, hogy mit csináltunk. A karókat kettő előtt, egy mögött módszerrel fontuk. Csak azt nem tudom, hogy mi volt az a lépés, amivel kettő karó került egymás mellé, és a belsőt fontuk kettő előtt egy mögött, a külsőt pedig mellé hajlítottuk. Miután körbe értünk a maradék vesszőt szépen eldugtuk a fonatba, a megfelelő helyére. De ezt a leírást majd pontosítom, amint eszembe jut, hogy csináltuk:)
2011.10.25. Kiegészítés a befejező szegéshez. Egy árral elkezdjük lehajlítani az oldalkarókat,  2 mögött-1 előtt módszerrel, kb. 3-nál kell ezt megcsinálni. Az a lényeg, hogy egymás mellé kerüljön 2 vessző, ahogy lefektettük őket. Amikor ez meg van, a két egymás mellett lévő szálból a jobb oldalit (belsőt) 2 előtt-1 mögött módszerrel fonjuk, a külső szálat pedig belülről mellé hajtjuk, de úgy hogy ne egymás fölé kerüljenek a vesszők, hanem mellé. Ezt addig folytatjuk amíg el nem fogynak a szálak. Amikor már nem tudunk mi előtt vezetni, a már elfont vesszők közé dugjuk el a szálakat, de nagyon óvatosan, mert könnyen elpattannak. Szépen hajlítani, vezetni kell a szálakat, mert elég nehéz bepréselni őket a már elfont vesszők közé. Ha az utolsó vesszőt is lefontuk, eldugjuk a szálat, majd levágjuk a felesleget és kész a mű:)

Biztos furának tűnik, hogy nem emlékszem a menetre, de annyi minden új dolgot tanulunk, hogy elbizonytalanodom, hogy néhány lépés hogy is volt pontosan. Majd a századik kosárnál már kisujjból kirázom:)

Várom a következő hétfőt:)

Hétvégi programok

 Jó mozgalmasan telt a hétvégénk. Szombaton családi pörköltfőzés volt a tanyán. Kint volt az egész bagázs:) Szerencsére nagyon jól sikerült. Jól éreztük magunkat, rengeteget ettünk, nevettünk. A kaja felhozatalban most nekem kellett a sütit biztosítani. A mi családunk inkább a gyümölcsös sütiket szereti, úgyhogy csináltam egy tepsi jól bevált almáspitét, meg sütöttem sajtos pogit. Valamint pénteken este még gyártottam egy adag pizzát, abból is kaptak.

A pizza így készült: 50 dkb liszt, 3 ek olaj, 2 tk só, 1 ek oregánó, 3 dl víz, 2 dkg élesztő, 1 tk só. Jól összegyúrtam, kelesztettem, aztán kiolajozott tepsiben szépen széthúztam. Ez most fokhagymás tejföllel lett megkenve, rá pizza sonka, paradicsom, sajt és capri bogyó. Fincsi lett. Bár ez még mindig nem az a tészta recept amire igazán vágyom, úgyhogy kísérletezem tovább. 

A pogácsa receptje: 50 dkg liszt, 25 dkg margarin, 2 tojás sárgája, 1 kefír (ki kellett pótolnom még egy pici tejföllel),  2-3 tk só, 2-3 dkg élesztő. Jól összegyúrtam és mivel péntek este kevertem be, ezért azonnal be is raktam a hűtőbe. Szombaton sütés előtt kivettem, kelesztettem, majd egyszer hajtogattam és szaggatás után már sütöttem is. (persze megkentem a kimaradt tojásfehérjével, megszórtam sajttal). Szépen megkelt, nem ártott neki, hogy egy éjszakát pihent.

Szóval ennyi ropogtatni való készült. Elég volt és szerencsére ízlett is.

A bulizás után vasárnap jött a meló. Kidöntöttük a múltkor elkezdett eperfa másik felét. Lett megint egy jó utánfutónyival. De ezek most vastagabb ágak voltak mint a múltkor, úgyhogy ma reggel alig bírtam kivánszorogni az ágyból úgy fájt a hátam:) De most már kész, ki van szedve az egész fa. Jippiájééé:) 

Vasárnap reggel csak elültettem a múltkor vett kis barátcserjét és a két cserjés pimpót. Remélem jól lesznek és nem fagynak ki a télen. A babérmeggyet otthon ültettem el cserépbe, majd még be kell takargatni.

Ültetés közben ismét kellemes meglepetés ért. Megint jöttek a tengelicék reggelizni. És nem csak 2-en, hanem most 5-en voltak. Olyan szépek! Most sikerült is róluk képet csinálni, csak aztán a dilis macska berohant közéjük, úgyhogy elszálltak. Remélem visszatérnek és még több barátjuknak szólnak, hogy nálunk jófajta napraforgót lehet találni:))

Kosárfonás 2. rész

Tegnap volt a második óra. Végre több sikerélménnyel távoztam:) Egész jól felzárkóztam a többiekhez. Tegnap elkezdtünk egy kis ceruzatartó kosarat készíteni (a múlt óra végén csináltunk hozzá az alapot). Most megtanultuk, hogy kell felvezetni a kosár oldalszálait és hogy kell betölteni. Én most eddig jutottam.

 

Ide leírom, hogy eddig mit csináltam, csak, hogy ne felejtsem el.  Kb. senki nem fog érteni belőle semmit, de nekem jó lesz emlékeztetőnek a későbbiekben.  

6 vesszőből csinálunk egy alapot. Majd az alap fő vesszői mellé jobbról balról szúrunk egy-egy hosszú, vastagabb vesszőt. (össz. 24 db). Ezek lesznek a kosár oldalvesszői. Amikor mindenhova szúrtunk, akkor 2 előtt-1 mögött módszerrel behajtogatjuk őket egymás mögé. Majd szúróár vagy akár csavarhúzó segítségével felhajlítjuk a vesszőket (egyik a talp vesszőnél hajlítva, utána két talp vessző között, majd megint a talp vesszőnél és így tovább). Fogunk 6 vékony vesszőt és hármas fonással megcsináljuk a kosár alsó sorát. (3 vesszővel kezdünk és a vékony felével, majd ha elfogyott toldjuk a másik hárommal). Fogunk egy vesszőt és 2 előtt-1 mögött módszerrel berakjuk, majd a második vesszőt szépen az előbb indított vessző melletti vesszőnél (jobb szomszéd) ugyan így és így tovább. Végig fonjuk a 3 szálat. Amikor elfogyott a 3 szál akkor vesszük a másik 3-at és azzal is ugyan ezt csináljuk. Szépen körbehaladunk a kosáron. (érdemes leszögezni a kosár alját valamihez, úgy, hogy rögzítsük is, de mégis lehessen fordítani rajta). Amikor végeztünk a 6 szállal, akkor fogunk 24 vékony vesszőt és 1 előtt-1 mögött módszerrel mindenhova beszúrjuk. (jobbról-balra haladunk). Úgy fog kinézni mint egy nagy villámsúlytotta polip. Mindenfelé ágak fognak állni. Ha mindenhova beraktuk a szálat, szépen ezekkel a szálakkal elkezdjük betölteni, 1 előtte-1 mögötte módon, fonjuk a kosarat. 

Egyelőre eddig jutottam. Lényeges, hogy ne száradjanak ki a vesszők, különben nagyon könnyen eltörnek.

Óra végén beszélgettem az oktatóval, kérdezgettem, hogy milyen vesszőt jó használni. Szomorúan hallottam, hogy korábban Mo-on rengeteg kosárfűz telepítés volt, jó áron hozzá lehetett jutni a vesszőkhöz. Mára ezeket nagy mértékben felszámolták, elhanyagolták, mert a Kínából behozott szutyok kosarak teljesen tönkre teszik a magyar vesszőfonókat:(( Jelenleg 1 kg vessző 1000 Ft-ba kerül, ami rengeteg. Miért is támogatnánk a helyi készítőket? :(

Amúgy fonáshoz külön kosárfűzt telepítenek. 20 cm-es vesszőket ültetnek és minden évben tavasszal visszavágják őket. Nem engedik, hogy fává nőjenek, hanem bokrokat nevelnek. belőlük. Tavasszal vagy augusztus vége felé történik a levágott vesszők hántolása. Főzni is szokták a vesszőket, akkor lesznek szép fehérek. Ha pedig áztatáskor kormot rakunk a vízbe, szép feketék lesznek.

A hölgy mondta, hogy végül is bármiből lehet kosarat fonni. Szőlő vesszőből, mogyoróból, kukorica csuhéból. Ő most a pampafűre van rákattanva.

Szóval okosodom és szurkolok a 3 hete eldugott fűzfa dugványoknak, hogy szépen megerősödjenek és szép vesszőket növesszenek nekem (bár nem kosárfűz, dugványok de egy próbát megér. Kosárfűzt még nem tudtam szerezni).

Találtam egy linket, ahol jól leírják a fonás menetét. Picit másként készítik mint a hogy mi csináltuk de az nem számít: Kosárfonó technika

Nem bírok magammal

Tegnap este elmentünk egyet csavarogni az egyik kertészeti áruházba. Szigorúan csak nézelődni:) Természetesen ahogy kiértünk a növények közé elcsábultam. Nagy-nagy akciók voltak, úgyhogy egyszerűen képtelen voltam megállni, hogy ne szerezzek be 1-2 növényt (na jó 4 lett belőle). Pont voltak olyan növénykék akcióban, amiket szeretnék a tanyára. 

Ők lettek a választottak: cserjés pimpó (Potentilla fruticosa) 2 db, illatos barátcserje (Vitex Agnus-Castus) 1 db, Babérmeggy (Prunus laurocerasus) 1 db.

Most azon megy a vacilálás, hogy most kiültessük őket vagy csak tavasszal. Mert pár éve vettünk egy babérmeggyet és az nem élte túl a telet. Viszont nem tudom, hogy az erkélyen vagy bent a lakásban mennyire bírnák:( Örömmel fogadnék egy-két tanácsot!!!

Miközben nézelődtünk megakadt a szemem a dísztökökön is. Nagyon szeretem ezeket a vicces kis tököket. Pár éve mi is "termeltünk", de az idén vhogy elmaradt. Azon viszont még jobban megakadt a szemem, hogy mennyiért akarják őket adni. 300 ft-tól indultak a legkisebbek árai. És ez db ár!! Borzasztó! Micsoda rablás! Minden bőrt leakarnak húzni a gyanútlan vásárlóról:(

Hazaérve rendbe tettem az erkélyt (izgalmas volt sötétben söprögetni:). Szegény növénykék már nem pompáznak teljes díszben. A muskátlik az utolsó bimbókat nyitják, a petúnia is néhány virággal díszeleg. Lassan árvácskát kellene ültetni a helyükre. Leszüreteltem a paradicsomokat is, egész szép termés lett:)

Átnéztem a kis növény gyerekosztályt, amiket szeptember elején dugványoztam. Háááát, sajnos több az elhalálozás, mint az életben maradás. Az enciánok és a babérmeggy sajnos meghalt. Viszont a 2 tő hortenziából az egyik kifejezetten úgy néz ki, mint aki életben marad, a másikat még nem tudtam eldönteni, hogy jól van vagy sem. A buxusok is jelenleg még filóznak, hogy megmaradjanak-e vagy sem. Nem túl biztató a nemrégiben vásárolt 90 ft-os kis tuja állapota sem, nagyon szárad szegényke. De azért még reménykedem.

Növény fronton jelenleg ennyi. Ültessünk vagy ne ültessünk, továbbra is ez itt a kérdés!

Kosarazom

Hm, elég bénácska, de ez a No1.

 Tegnap volt az első kosárfonó tanfolyam. 3 óra tömény ügyködés. Első művünk ez a kis vmi, ami lehet akár dísz vagy edény alátét. Ezen megtanultuk, hogy kell alapot készíteni. Miután ezt elkészítettük, neki kellett állni egy második alapot csinálni, mert a következő munka egy kis ceruzatartó kosár lesz. Sajnos én eléggé lemaradtam, mert amikor a felénél tartottam eltört az egyik fő tartó vesszőm, úgyhogy kezdhettem újra. És úgy csinálni, hogy már az összes jó vesszőt kiválogatták elég nehéz. Nem is sikerült befejeznem:( Emiatt egy kicsit le vagyok lombozva, mert így jövő héten megint lemaradok, mert nem tudom egyből indítani a kosár oldalát, vmint vesszőt sem tudtam magamnak válogatni:((( Na de azért ennyitől nem megyek a falnak, majd behozom (remélem). 

Érdekes ez a kosárfonás. Sokkal nehezebb, mint ahogy elképzeltem. Nagyon kell vigyázni, hogy ne pattanjanak el a vesszők, jó erősen kell tartani a munkát, hogy szépen alakuljanak a sorok (jelenleg nem nagyon érzek az ujjaim végével:) ), valamint a legfontosabb, hogy jó vesszőkkel tudjál dolgozni, különben egy kínszenvedés (mint nekem a második alapnál).

A tanfolyam szervezésével viszont vannak problémáim. Én máshogy csinálnám. Először is, amikor feliratkoztunk mindenkitől elkérték az email címét. Mégsem tudtak egy nyomi email-t küldeni, hogy mit vigyünk az első órára, hogy történik a fizetés stb. Ott álltunk 2 metszőollóval 12-en, a kezünkben a tanfolyam árát szorongatva, miközben a x óráig kellett volna befizetni a pénztárnál. Elég gáz. Valamint a másik ez a 12 fő. 6 fő bőven elég lett volna, hogy mindenkivel normálisan tudjon foglalkozni az oktató, valamint elég pici helyen vagyunk, örökké egymást kellett kerülgetni, vigyázni, nehogy kicsapd a másik szemét egy vesszővel. Szóval a szervezésben bőven van hova fejlődniük. Hiányoltam még, hogy egy kicsit elméletben átvegyük a technikát, mármint úgy értem, hogy elmondhatta volna az oktató, hogy milyen vesszővel jó dolgozni, mire figyeljünk, amikor kiválogatjuk, egyáltalán, hogy történik a vesszők előkészítése stb. Na mindegy, majd szépen a saját káromon rájövök mindenre.

Úgyhogy ma szépen fogom magam, megyek a könyvtárba és kiveszek valami kis könyvet, amiből megtudom a számomra még fontos információkat. Nem tehetek róla, nekem először mindig fejben kell átvennem, hogy mit-hogy kell csinálni és ha ott megvan utána már megy a gyakorlat is. De úgy nehéz, hogy 3 ember feje fölött próbálom kiskubizni, hogy mit is csinál a tanár.

De nem akarok ilyen negatív lenni. Mert maga a kosár készítés nagyon tetszik, tök jó, ahogy a sok vesszőből egyszer csak megszületik egy kis kosár vagy bármi szép dolog. Úgyhogy hátra hagyom  az elégedetlenségem és nagy lelkesedéssel vetem bele magam a következő tanfolyamba :)

Lomtalanítottunk

Megérett a kis tanya egy jó nagy lomtalanításra. Volt egy csomó rossz slag, csöpögtető cső miegymás, amit nem tudtunk már hova pakolni, valamint az általunk végzett "rombolások" törmelékeit is el kellett tüntetni. Úgyhogy nekiveselkedtünk. Rendeltünk egy giga-mega nagy konténert és nekiálltunk szelektálni. A szombati nap elment az építési törmelék és a garázs felének kidobálásával. Tegnap pedig jött a garázs másik fele és a padlás. Jó kis meló volt.  A tüdőmből szerintem kijönne egy lapátra való por. Mire mindent kihurcoltunk, elpakoltunk, lesöpörtünk eltelt a hétvége, a konténer pedig megtelt. Nem semmi mennyi minden össze tud gyűlni az évek hosszú sora alatt. Fel is rakom a konténer fotóját, mint egy mementót, hogy mindig emlékezzem, ha nem kell valami, akkor könyörtelenül ki kell dobni:) Mondjuk ezt már elhatároztam akkor, amikor nagypapám költözött és a házát nekünk kellett kipakolni. Akkor megtanultam, hogy nem szabad foggal-körömmel ragaszkodni egy eltört tárgyhoz vagy egy elromlott porszívóhoz :)) Utánam ne kelljen ennyi mindent pakolnia senkinek:)

Ilyen szépen sikerült megpakolni:)

A hétvége eltelt a hurcibálással. Pihenés semmi :( Mondjuk nem elégedetlenkedem, mert mostmár erre sem lesz gond. Szép rend van mindenhol:) 

Egy nagy öröm is ért különben. Szombat reggel egy tengelice pár csemegézett a napraforgóink között. Annyira tünemények voltak. Imádom ezeket a szépségeket és itt a tanyán még nem találkoztam velük. Szerencsére vasárnap is visszatértek reggelizni, majd a diófán ücsörögtek. Úgyhogy meg volt az örömöm!

Ma pedig megyek kosarat fonni!!!!! :) Szép az élet:)