Gyors jelentés

Csak fotót van időm felrakni. Így állunk:)

Közben dolgozik a víz-gáz szerelő. Remélem holnap bekerülnek a szerelvények.

Előkerültem

Itt vagyok- itt vagyok. Csak az elmúlt hetek borzasztó feszített tempóban teltek. Sajnos még most sem jobb, de akadt egy percem beszámolni.

Kicsi fészkünk lassan alakul. Csöppet megcsúsztunk a tervezett menetrenddel. De hol az egyik mester lett beteg, hol a másiknál történt családi tragédia. Sajnos nem tudtak úgy jönni, ahogy előre megbeszéltük. De nem morgok, annak örülök, hogy egyáltalán jönnek.

Jobb hogy nem látjátok a többi részét az udvarnak, mint valami törmelék lerakat, úgy nézünk ki:)

Hétvégén vakond üzemmódba kapcsoltunk és új vízvezetéket fektettünk le a régi helyett. Ástunk, betont bontottunk, döngöltünk, minden volt. Hétfőn nem mondhatnám, hogy friss erővel kezdtem a munkát:) De elkészült és korszerű, így remélhetőleg nem lesz gond vele. A régi cső meglehetősen rossz állapotban volt, így a tuti, hogy ezt is kicseréltük.

A fürdőszobánk alakul. A kép egy kicsit korábbi állapotot mutat, csak még fotózni sem volt időm:( Ma rakják az alját és lehet, hogy fugázni is elkezdenek. Alig várom, hogy birtokba vehessük. Vicces a melléképületben való fürdés, de egy kicsit zimankós már odakint az idő:)

Nem akarom elkiabálni, de ha minden igaz ma jön a víz-gáz szerelő és felrakja a kazánt, beköti a vizet meg még nem tudom mi mindent csinál, de legalább haladunk. Csak jöjjön!!!

A kert szegény éli saját életét. Egy fűnyíráson kívül most másra nem futott idő. A veteményest fel kellene számolnom, leérett minden. Csak idő kellene, sok idő.

Eltelt ez a nyár, itt az ősz, és ahogy látom, most ez is el fog rohanni mellettem, anélkül, hogy egy kicsit élvezhetném. Reggelente, amíg a kávém szürcsölgetem a garázsban:) egy kicsit gyönyörködöm a színekben, hallgatom a cinkék csivitelését. Legalább ennyi jut. Hűvösödnek az esték. Tegnap begyújtottunk a kis kandallóba. Olyan jó volt mellékucorodni. Nem lett volna még teljesen szükségszerű, de egy kicsit megmelengette a testem és a lelkem:)

Szeptember

"Még zöldek a fák és a patakok, még nyári suhogással ringatja magát az erdő, ha megzendül a szél, de az éjszakák elnémultak és egymásra rakják a titokban lehullt sárga leveleket. 

Virág is nyílik még az utak mentén a régi kőkeresztek tövében és gerle is búg, ha hajnalban szépen felsüt a nap, de az eke már temeti a nyarat, a napraforgó a földet nézi és őszi pókhálót lenget a szél a kukorica susogó levelén. 

Dúsak és teltek még a tőkék a nevető domboldalakon, szüretre kongnak mámort érlelő vidám hordók, de az estékben már az őszi kopár pír, s a vén diófák árnyéka magasabb, mint amilyen messze ér. 

És hogy süt a nap! Hogy porzanak a nyárból élő vásáros országutak; hogy csillog a tavak vize, ringatva a holdat és minden csillagokat, de a tejút selyme kifehéredett már, az éjszakák hűvösek és a virradat hideg harmatot csókol a néma mezőkre. 

Nevetnek még a kertek is. A fákon hetyke cinkék csevegnek valamit az almáknak és szilváknak, de eljön az est és a sötétségben egyszerre titokzatos néma lesz a világ, csak a bagoly imbolyog a csend hátán és csak a méhek zúgnak a kasban, hol a nyár édességét és virágok illatát őrzi az aranyló méz. 

A nádasok felett seregélyek sudaraznak, mert telelopták magukat szőlővel, a levegőben csókák rikkantanak, mert csupa élet az egész világ, a nyárfásokban lustán henyél a nyúl, mintha róka nem is lenne a világon, de ha az alkony végigszáll a tájon a nádkunyhók tűnődve nézik a sötét vizet, és a késői gyerekek úgy döbörögnek át a hidakon, mintha lágy göröngyök hullanának a nyár koporsójára. 

És milyen nevetők a fehér faluk, ha a déli harangszó megáldja a Kenyeret, milyen bátran nyílik a kapu, hogyan csattanik - de aztán elmúlik a nap, szürke fáradtsággal rogy le az alkony, és ha ellobbannak a vidám ablakszemek, egyszerre sóhajtani kezd a gond, sírni kezd valami régi sírás, fájni valami régi bánat. 

A tűnődő est néma borulásában megsimogatja a falut s az álmokat, az erdőket és mezőket, az élőket s a temetőket a virágoskalapú, melegkezű, bús magyar ősz."

Fekete István

Jobb későn, mint soha

Kinyílt a teltvirágú napraforgóm:)) Próbáltam utánanézni, hogy ez a normális virágzási idő vagy csak nálam késett meg. De igazán nem találtam róla semmit. Kb. 1-1,5 m között van a magassága és tünemények a virágai. Az elnevezése találó: Helianthus annuus cv. ’Teddy Bear’

Nagyon kedves növény! Jókedvre derít akárhányszor meglátom:) Köszönöm Meli!!!

 

Elakadtam

Minden évben összehoz egy-két növénykével a sors, amire el kezd fájni a fogam. Aztán csak addig kóborlok, amíg tudok egy kis magot gyűjteni. Múlt ősszel a kerti zsálya és a csodatölcsér volt porondon. Ma már a kertben virul mind a kettő:)

Az idén az ernyős verbénába szerelmesedtem bele. Ma csak addig ténferegtem a főtéren (mert ott sok-sok van belőle és valami mesés), hogy találtam egy szárat, amin le volt félig törve egy már elnyílt virág. Suttyomban leszakítottam és diadalmasan távoztam vele. Nem mertem nyíltan gyepálni a város virágoskertjét, ez már tényleg el volt nyílva és tényleg le volt törve :))

Nagy boldogan nekiálltam szétcincálni, hogy meglássam a kincset érő magokat. Na itt akadtam el. Igazándiból nem látok maghoz hasonló kis teremtményt benne. Vagyis van egy-két ici-pici, az én rossz szememmel alig látható kis barna bigyó. Az lehet az?

Ha esetleg valamelyikőtök látott már ernyős verbéna (Verbena bonariensis) magot, kérem segítsen, hogy mit is kell keresnem:)))

Köszönöm!

Ugye milyen szép? Fotó a botanikakaland oldaláról.

Feltöltődtem

Hétvégén végre kint voltunk a tanyán, a meglévő ablakoknak köszönhetően kint is tudtunk aludni:) Olyan jól esett a lelkemnek az ott lét, mintha legalább 1 hét szabadságon lettem volna. Tettünk-vettünk, intézkedtünk:) Volt szokás szerint fűnyírás, gazolás, illetve még sütöttem egy adag fűszeres paradicsomszószt, hogy legyen télre bőven.

Ricsivel egy csomót barangoltam a határban. Szépeket láttunk. Őzet, fácánt, nyulat és a csodás nyárvégi tájat. Sok-sok madarat sikerült még meglesni. Láttam sárgarigót, őrgépicset, pintyeket. De a leges-legnagyobb örömöm, hogy láttam egy egész gyurgyalag kolóniát. Mindig szoktam hallani a hangjukat, mert nem messze tőlünk van egy elhagyott homokbánya és ott fészkelhetnek. De eddig nem sikerült őket meglátnom. Viszont vasárnap reggel épp nagy álmosan szürcsölgettem a kávém, amikor egyre erősödő csivitelést hallottam. És egyszer csak megjelent egy csomó gyurgyalag a mögöttünk lévő napraforgó tábla felett. Ott vadászgattak vagy fél órát, majd kiültek a villanyvezetékre. 30-at számoltam, de biztos többen voltak. Egyszerűen fantasztikus volt ez a sok színes, gyönyörű madár. 

Gyurgyalag (Merops Apiaster) - Fotó a Madártani Egyesület honlapjáról

Csodaszép madarak! És amilyen kecsesen vadásztak, bámulatos volt! Fél óráig csak álltam és néztem őket, utána pedig egész nap vigyorogtam:))

Ezekkel a szép emlékekkel indul a hét és remélem így is folytatódik:)