2016. szeptember 29., csütörtök

Itt van az ősz, itt van újra


Nem tudom mi van, de egyszerűen száguldoznak velem a napok. Elég sok teendő van mostanában. Emiatt szegény kis kertre nem sok idő volt. Hétvégén lenyírtam a füvet, de többre nem volt érkezésem.
A hátsó kis romkertem elég vadregényes lett. Sajnos sok termésről nem tudok beszámolni, mert a legtöbb vetést, palántát megzabálták a hülye csigák. De a málnát szerencsére nem szeretik. A tavasszal kapott pár tő szépen megerősödött. Remélem a telet is szépen átvészelik. Reggel egy kis csészényi termést szüreteltem. Úgy örültem nekik:)
Szóval elrohannak velem a napok. Egyszerűen se horgolni, se kézimunkázni nincs időm. Este beesem az ágyba, elolvasok egy-két oldalt és már ragad is le a szemem.
Remélem hamarosan normalizálódnak a dolgaim:) Annyira szeretem az őszt, nem akarom, hogy így elszaladjon mellettem.

2016. szeptember 12., hétfő

Kicsit dicsekszem



Hétvégén lefutottam életem első félmaratonját. Sikerült! Megcsináltam! Egy kicsit most fülig ér a szám:) 
Szeretek mozogni, úgy gondolom mindenkinek meg kell találnia mit szeret. Lehet az séta, aerobik, bicikli, úszás, bármi, csak szeresse végezni.
Nekem a futás ilyen. Egy folyamatos harc önmagammal. Hiszen egyszerűbb lenne kifogást találni, hogy miért nem indulok neki, mert fáradt vagyok, nincs időm, meleg van, esik, majd este, majd reggel. Meg ha el is indulok, nem könnyű. Küzdök, ha gyorsabb szeretnék lenni, ha hosszabb távot próbálok teljesíteni. Az egyik fülembe a kisördög beszél, hogy elég lesz, miért kínzod magad, menj haza, lassíts, pihenj. A másik oldalon pedig a sport angyalka. Hogy ez az, meg tudod csinálni, képes vagy rá. 
Számomra a legjobb terápia, ha ideges, mérges, fáradt vagyok. Felkapom a cipőm, futok egyet és mire hazaérek mindjárt szebbnek látom a világot:) 
Annak idején úgy kezdtem, hogy fél km után nem kaptam levegőt. De a kitartás, gyakorlás végül csak meghozta az eredményt:)
Mozogni jó! Mozogni kell! Jó érzés, ha sikerül elérni a célom. Nem vagyok versenyszellem. Nagyon nem. Sosem tudott motiválni, hogy vkit legyőzzek, hogy én legyek az első. Csak magammal harcolok. Hogy sikerül-e teljesíteni a saját magammal szemben támasztott elvárásom. Most sikerült! Jó érzés!
"Fuss most! A 'majd' van, hogy sosem jön el!"

2016. szeptember 3., szombat

Meglepetések a kertből

Kicsit el vagyok havazva mostanság, szegény kis kertemre sem annyi idő jut, mint amennyit szeretnék. Így eshetett meg, hogy nem vettem észre egy gyönyörűen megnőtt hajnalkát a kerítés tövében.
Valószínű egy kis madár szórhatta el a magot, mert nem én ültettem. De gyönyörű! Örülök, hogy itt van:)
Gyerekkoromban, ha valahol ástunk, mindig reménykedtem, hogy előtűnik valami kincs. Sosem találtam semmit:) Az udvarunk egy-egy ásás alkalmával mindig meglepetéseket tartogatott. Sajnos mindenhol elásott szemétbe futottunk. Pár hete feltörtük az összes betont, amiben szintén a jobbnál-jobb dolgok voltak beleszórva. Fél bicikli, kerítésdarab, lánc, ami kéznél lehetett. Remek volt:( Viszont végre egy igazi kincs is napvilágra került. Bár az örömömet nem igazán értették a többiek, de én majdnem ugráltam a boldogságtól:)
Ez a gyönyörűség fordult ki a beton törmelékek közül:
Nagy boldogan biztonságos helyre vittem. Majd később nekiálltam rendbeszedni. Amit tudtam lecsiszoltam róla. De valószínű mielőtt a betonba dobták a kályhát is megjárhatta. 
 Ez lett a végeredmény. Most már a többi kis kulcsommal együtt díszlik a házban. Csak egy kincsesbánya ez az udvar:))