Lassan augusztus vége. Amit nem is bánok. Szeretem a nyarat, de a tavasz és az ősz a két kedvenc évszakom. A harmatos, ködös reggeleivel, a gyönyörű színeivel, illataival, plédbe burkolózó estéivel.
A kert is kezd átalakulni. A nyár elején még harsogó növénykéket itt-ott megviselte a nyári forróság. Néhány levél már kezd sárgulni. A növénykéim még nagyon fiatalok, kicsik, de szépen növögetnek. Pár év és egész formás lesz a kis udvarunk.
Reggelente mindig adok magamnak 10 percet, amikor kiülök a teraszra kávézni. Átgondolom a napom, simogatom az ölembe kucorodó kiskutyát és örömködöm ennek a kis háznak, udvarnak. De jó is, hogy egyre-egyre takarosabb látvány fogad. Fogynak a sitt kupacok, nőnek a növények, alakul a garázs. Mindig van minek örülni.