2017. május 23., kedd

2017. május 18., csütörtök

A romkert:)

Alakul. Bár vannak részek, ahova inkább nem pillantok, de azért a kiinduló állapothoz képest pazar a helyzet:)) Több tényező nehezíti itt a kertészkedést, de azért még próbálkozom.
Nehezítő körülmények:
-én
-a volt tulaj szemétlerakónak használta ezt a területet
-nem túl tápdús talaj
-meglehetősen árnyékos fekvés
-csigák
-lótücskök
-eszméletlen mennyiségű borostyán
Nem részletezem mennyi munka volt, mire megtisztítottuk ezt a kis darab földet. Inkább mutatom, most hogy állunk.
Remek fotós képességemnek köszönhetően, "jól" látható a 4 tő paradicsom és a háttérben az eper.
Balra: málna, paradicsom, szamóca. Jobbra: torma tenger között ribizli és piszke 
Innen nézve már érthető a rom elnevezés:)

A kis ágyásaim. Jelenleg még spenót és egy evésnyi retek van bennük. Aminek egyrészt nagyon örülök, másrészt tudom, hogy totál elkéstem minden mással. Úgyhogy fogalmam sincs mi a csudát tegyek a helyükre.
Az ágyások bal oldalát még ne nézzétek, bár nagyon a jobbat se:)) Inkább koncentráljatok csak a hagymavirágokra:)))

Tavasszal ültettem 3 tő ribizlit és egy piszkét. Mindegyiken lesz pár szem csemege!!!
Hamarosan az eperből is lehet szemezgetni.


A hétvégi kapirgálás során ismét a kezembe került egy kis darab a múltból:)
Szóval így állunk. Nem egy mintakert az tuti, de legalább már nem szeméttelep:))








2017. május 17., szerda

Én kis kertem


4 éve, hogy elkezdtünk garázdálkodni a kis kertes házunkban. Szépen lassan formálódik, szépül kívül-belül, mind a ház, mind az udvar. Lassan az udvart kertnek is hívhatjuk. Párszor mutattam képeket a kiinduló állapotokról, most megint egy kis ilyen volt-ilyen lett bejegyzést következik:) Ez valószínű csak nekem érdekes, de egyszerűen olyan pusztulatos volt a kezdet és most olyan más, hogy minden nap hálás szívvel körbejárok a kis uradalmon és megsimogatom a virágaimat.
Néhány kedves kép a múltból:) Tényleg kedves! Nagyon örültünk, hogy legalább ilyenünk van:)



Azóta történt egy-két felújítás. A sok-sok bontás, túrás-fúrás közben próbáltam mindig elültetni egy-két növénykét, hogy zöldüljön ez a kis kopár világ. A férjemmel örök vitában voltunk emiatt, hogy miért alakítom a kertet, amikor útban vannak a munkálatoknak a növények. Teljesen igaza volt, de ha mindig arra vártam volna, hogy egyszer vége lesz a túrásnak, akkor még most sem lennének növényeink:))))
Jelenleg az egyik legnagyobb örömöm, hogy ősszel elkészült a térkövezés, és a régi betonbejáró megszüntetésével egy kicsit nőtt a zöld terület mérete. Ami most már tényleg zöld, mert keleget a fűmag:)
Ennek az állapotnak már nagyon örültünk:)
 
Hétvégi állapot. Szépen zöldül a fű:)
A kommandós akcióban ültetett virágok, bokrok is növögetnek. A sok-sok esőnek köszönhetően pedig egész szépen virít most minden.

Mindig tanulok vmit, szidom magam, amikor rájövök, hogy nem megfelelő helyre ültettem valamit, vagy esetleg miattam megy tönkre egy növény. De igyekszem és remélem az eredménye is meg lesz.
Nagyon-nagyon köszönöm a kedves blogbarátnőknek a sok-sok biztatást, könyvet, növénykéket, tanácsot, melyek mind segítettek, hogy ez a kis kert most itt tartson.

2017. május 6., szombat

Vitamin porta

Igazán nem lehet okunk a panaszra. Az elmúlt héten minden nap esett az eső. Minden gyönyörű zöld, a növények csak úgy szívják magukba a sok vizet és hozzák az új hajtásokat.
A romkertben még tart a spenót és a retek szezon. Két féle spenótot vetettem, az egyik Matador a másik meg nem jut eszembe, de majd pótolom. A Matador a másikhoz képes sokkal szegényebben hozza a levelet. Úgyhogy jövőre lehet nem választom.
A retek a sok esőnek köszönhetően még szép egészséges, nem fúrta meg semmi. Akkora salátázásokat csapok belőlük, hogy csak na. Nagyon szeretem őket. De lassan gondolkodnom kellene mi kerüljön a helyükre, mert kifutok az időből és nem lesz ideje megnőni az új növénynek.