"Vajon hogyan tolják ki magukat a ragacsos burokból a vidám apró levelek?
Honnan veszi az üzenetet a sötét verem mélyén a krumpli csírája, hogy
áttörve héjat, műanyag hálót - induljon? A kotlós forró testtel üli
fészkét, kotyogva igazgatja titka rejtegetőit, a meleg tojásokat... Ki
küldte rá a lázat, a lázadó kedvet, hogy feledve szemet, gondtalan
kapirgáló reggeleket, tüzes testtel életet adjon... És ki küldi a kába
méheket a korai hunyor fürtös virágához? Beleájulni, belealudni,
beleszerelmesedni az első édes, illatos pillanatba... Ki súg rigónak,
cinegének, hogy füttyükre vár a fák között langyosodó levegőben minden,
ami él. Tudják-e vajon a könnyű röptű szabadok, az eget a földdel
összekötő pacsirta, a léha múltú kakukk, hogy hangjukat fájdalmasan
nélkülözte, mint megbüntetett kisgyerek, a világ..."
(Schäffer Erzsébet )
1 megjegyzés:
Csodaszép!...és nagy titok.
Megjegyzés küldése