4 éve, hogy elkezdtünk garázdálkodni a kis kertes házunkban. Szépen lassan formálódik, szépül kívül-belül, mind a ház, mind az udvar. Lassan az udvart kertnek is hívhatjuk. Párszor mutattam képeket a kiinduló állapotokról, most megint egy kis ilyen volt-ilyen lett bejegyzést következik:) Ez valószínű csak nekem érdekes, de egyszerűen olyan pusztulatos volt a kezdet és most olyan más, hogy minden nap hálás szívvel körbejárok a kis uradalmon és megsimogatom a virágaimat.
Néhány kedves kép a múltból:) Tényleg kedves! Nagyon örültünk, hogy legalább ilyenünk van:)
Néhány kedves kép a múltból:) Tényleg kedves! Nagyon örültünk, hogy legalább ilyenünk van:)
Azóta történt egy-két felújítás. A sok-sok bontás, túrás-fúrás közben próbáltam mindig elültetni egy-két növénykét, hogy zöldüljön ez a kis kopár világ. A férjemmel örök vitában voltunk emiatt, hogy miért alakítom a kertet, amikor útban vannak a munkálatoknak a növények. Teljesen igaza volt, de ha mindig arra vártam volna, hogy egyszer vége lesz a túrásnak, akkor még most sem lennének növényeink:))))
Jelenleg az egyik legnagyobb örömöm, hogy ősszel elkészült a térkövezés, és a régi betonbejáró megszüntetésével egy kicsit nőtt a zöld terület mérete. Ami most már tényleg zöld, mert keleget a fűmag:)
Jelenleg az egyik legnagyobb örömöm, hogy ősszel elkészült a térkövezés, és a régi betonbejáró megszüntetésével egy kicsit nőtt a zöld terület mérete. Ami most már tényleg zöld, mert keleget a fűmag:)
Ennek az állapotnak már nagyon örültünk:) |
Hétvégi állapot. Szépen zöldül a fű:) |
Mindig tanulok vmit, szidom magam, amikor rájövök, hogy nem megfelelő helyre ültettem valamit, vagy esetleg miattam megy tönkre egy növény. De igyekszem és remélem az eredménye is meg lesz.
Nagyon-nagyon köszönöm a kedves blogbarátnőknek a sok-sok biztatást, könyvet, növénykéket, tanácsot, melyek mind segítettek, hogy ez a kis kert most itt tartson.
3 megjegyzés:
Hú, nagyon vártam már, hogy beleshessek a kertedbe és most örülök, mert csuda dolgokat láttam. Szuper lett, zöld, rendes, virágos, kutyás, térköves. Veled együtt örülök. Ugye milyen gyorsan teret hódít a természet? Az ember nem is gondolná, milyen gyorsan megvannak a dolgok, a növények, helyesbítek, sok növény tudja a dolgát és teszi azt a mi örömünkre.Várom, hogy örülhessek veled együtt a rózsáidnak.
Azért a romkertről is lőhetnél már egyet, tudod a veteményes a gyengém.;)
Most már napokon belül kibontják a szirmaikat, én is nagyon várom őket!
Mindig megcsodálok mindent, hogy egy-egy év alatt mekkorát tudnak fejlődni. De számomra mindig az apró magokból kifejlődött növények a csodák. Hogy tud egy mm-es apróság annyi tudást tárolni!
Pótolom a romkertes beszámolót. Mindig készítek róla képeket, de végül nem merem felrakni:)) mert tényleg romkert:)) Bár az én szememnek szép. Na majd este összeszedem a bátorságom:)
Meseszép lett az a rész, igazi zöld oázis! :)
Megjegyzés küldése