Csak, hogy el ne felejtsem (a cetli természetesen már nincs meg), hogy készítettem :).
A tanyán elég szépen termett az idén az eper, úgyhogy életemben először készítettem eper dzsemet. Tudom, hogy nem kellene vele büszkélkednem, hogy idáig húztam, de ez van. Nem szerettem volna dzsem fixet meg hasonlót használni, egyrészt nem vagyok benne biztos, hogy túl egészséges, valamint volt már szerencsém ezzel készült lekvárokat enni és nem igazán tetszett. Úgyhogy keresgéltem, keresgéltem és rátaláltam a stabarkra. Ez egy teljesen növényi zselésítő. Gyógynövényboltban lehet kapni és nálam nagyon bevált. Nekiláttam a lekvárfőzésnek. Készült sűrétő nélküli dzsem fehér cukorral, aztán stabarkos dzsem fehér valamint barna cukorral, és készítettem egy kicsi levendulás eper dzsemet is. Szerencsére mindengyik jól sikerült (így nem ment el a kedvem a lekvárfőzéstől). A sűrítés nélküli egy picit hígabb lett, de szuper volt joghurt-ba, és kenyérre is. A legnagyobb kritikusom, nagypapóm, aki mindig elmondja, hogy csak a régi dolgok voltak a finomak, szinte együltő helyében bekanalazta amit vittem neki, úgyhogy valószínű ehetők lettek :)). Cukrot 30 dkg raktam 2 kg-hoz, és egy pici citromlevet is raktam minden adaghoz, hogy megmaradjon a szép eper színük. Tartósítás az úgy történt, hogy jól kimostam a beföttes üvegeket, ecetes vízben is kiöblítettem őket, aztán vízbe állítva rotyogtattam őket (de volt amit a mikróban csírátlanítottam). Amikor kész lett a lekvár belekanalaztam az üvegekbe, raktam rájuk kettő befőzőfóliát, a két fólia közé raktam szalicilt, tető rá és mehettek dunsztolódni. Nekünk sajnos nincs kamránk, csak egy kis kamra szekrényünk, és nem is a legideálisabb a klíma a lekvárok-befőttek számára, de eddig még jól szuperált mind, nem lett bajuk.
Sárgabarack szezonban is készítettem lekvárt, ugyan így stabarkkal, azok is köszönik jól vannak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése