Telik a hét. Szokásos menetrend: munka, munka, munka. Most jöttünk haza a nyaralásból, de hétfő estére ki is fogyott az energiatartalékom :) Már a hétvége járt a fejemben:) Úgy volt, hogy megyünk a tanyára, de aztán ma B. felvetette, hogy menjünk a szüleihez, már elég rég voltunk. Úgyhogy a tanyázás scippelve. Anyukájáéknak van egy csomó gyümi fájuk és most önző módon reménykedem, hogy lesz érett őszibarack, mert nagyon rákaptam az őszibarack dzsemre, hátha kapunk egy-két kilót:) Hétvégén főztem 2 kg-ból. Egy üveget már meg is kezdtünk és mindenféle beképzeltség nélkül mondhatom, hogy isteni lett! Nyami-nyami. Úgyhogy még gyártani kell:) Eddig készült szamóca, barack és szeder dzsem. Jókat vidulok magamon. Mert pár éve még teljesen ellene voltam a lekvár főzésnek. Mindig azt mondtam, hogy tök felesleges, mert amennyit én eszek azért felesleges nekiállni. Aztán tessék, teljesen rákaptam az ízére, meg jó készíteni.
Ma a dolgok végeztével fogtam magam és mentem futni. Egy hét kiesés után nem is sikerült megváltanom a világot. Futottam 10 kört és slussz-passz. :"(( Nem fejlődök sehova, csak ingadozom össze-vissza. Hol jobban megy, hol rosszabbul. Na mindegy. Mindig azzal vigasztalom magam, hogy a részvétel a fontos :)) Végül is otthon is lógathatnám a lábam. Amúgy nagyon jól esett, olyan jó hűvös volt, imádok hidegben futni. Holnap még megpróbálok eljutni, mert hétvégén esélytelen az utazgatások miatt.
Holnap már csütörtök, basszus rohan az idő. Tényleg aszerint a mondás szerint kell élni, hogy élj a mának, mert elrohannak mellettünk a mindennapok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése