2013. február 28., csütörtök

Csicsókáné


Régóta szemezgettem a csicsókával. Mindenféle jót olvastam róla, hogy nagyon egészséges, feltétlenül fogyasszuk, nem utolsó sorban pedig finom.
Valami ködösen rémlik gyerekkoromból, hogy a szüleim próbálkoztak vele, de az ízére nem emlékeztem.
Szóval össz. benyomásom a csicsókáról, hogy nagyon tetszik a virága:)
Na, de elérkezett a nagy pillanat. Anyósomtól kaptam egy jó adag csicsókát. Fel kellett dolgozni.
Úgy döntöttem rakott csicsóka lesz belőle.
Elkészítésében ugyan azt csináltam, mintha rakott krumplit készítenék. Annyi különbséggel, hogy a csicsókát nem főztem, hanem pároltam. Érdemesebb így készíteni, mert pár perc alatt megpuhul, a vízben nagyon szétesne.
A végeredmény egy jó vacsora lett. Csak kicsit fura az édesebb íz, de jó. Az biztos, hogy egy rakat sót felvesz, nem kell spórolósan használni a sószórót:)
Legközelebb megpróbálnék cicegét vagy csicsóka chipset készíteni belőle.
A nagy hátránya a göcsörtös forma. Alig tudtam pucolni. Végül nem is pucoltam, csak jó alaposan lemostam, ledörzsöltem, az egyenletesebb darabokat meghámoztam, de a többi kis aprólékot, göcsörtöt csak szeleteltem.
Azt hiszem szerzek még egy-két gumót és elvetem. Ha nem is esszük rendszeresen, a virágában mindenképp szeretnék gyönyörködni:)

2013. február 22., péntek

Holle anyó rázza dunyháját

Reggelre hótakaróra ébredtünk és azóta is folyamatosan esik. Az előbb olyan gyönyörű nagy pelyhekben esett a hó, mintha vattapamacsok hullottak volna, eszméletlen sűrűn.
Olyan szép!!

2013. február 13., szerda

Szendvics krém sütőtökből


Maradt még pár sütőtökünk, de kicsit kezdtek szikkadni, ki kellett találni valamit, hogy azért felhasználhatók legyenek.
Sütőtök krém készült belőlük.
A megpucolt sütőtököt ki kell magozni, majd felkockázni. Egy tepsibe terítjük és mellé rakunk 2 fej, nagyobb kockákra vágott hagymát (lehet vörös, lila, mindegy). Sózzuk, borsozzuk és meglocsoljuk egy kis olívaolajjal. Megsütjük.
Miután megsült (nem baj, ha kicsit karamellizálódik) leturmixoljuk. Egy pici olíván feloldunk egy marhahúsleves kockát és ezt is hozzáadjuk a tökpüréhez. Rakunk még bele egy kis chillit és apróra vágott petrezselyemzöldet. Az egészet még egyszer átforraljuk, üvegekbe töltjük és kész is.
Pirítósra kenve nagyon finom reggelit/ vacsorát kapunk.
Ha esetleg túl csömörnek találod egy főt krumplit kell összetörni benne, ezzel lehet lazítani az ízeken.
Hűtőben egy jó darabig eláll.


2013. február 3., vasárnap

Hóesés, hóvirág és aranycsengettyű

Ma egész nap hatalmas pelyhekben hullott a hó, olyan szép volt. Kinéztünk a tanyára, szerencsére mindent renben találtunk. Ott csak havaseső esett. De így legalább gyönyörködhettünk a sok hóvirágban. Lehet, hogy lassan ébredezik a tavasz?

"Úgy történt, hogy amikor az állatok és madarak irigykedése és rosszasága miatt büntetésből az Erdő Angyala elővarázsolta a telet és a madarak sorra fölkerekedtek és útra keltek, déli, melegebb vidékek fél - kivéve a mátyásmadarat, ugye, aki miatt mindez történt, és aki elég ügyes és élelmes volt ahhoz, hogy megéljen a jég hátán is-, csodálkozva vette észre az Erdő Angyala, hogy még egy másik madár is ott maradt, akinek cinege volt a neve. Felborzolta tollacskáit a hideg ellen, és ugrált ide, ugrált oda, bokorról bokorra, fáról fára, és éles kis csőrével ügyesen kiszedegette a hideg elől megbúvó pondrókat a fakéreg alól.
-Hát te miért maradtál itt, amikor mindenki más elment? - kérdezte az angyal.
-Mert én szeretem itt, szeretem, szeretem! - csivitelte a kismadár, vidáman.
-Nem félsz a hótól, hidegtől?
-Szeretem itt, szeretem! Ami kukac van, meglelem! - felelte a kismadár.
-S mi a neved? - mosolygott rá az angyal.
-Cinege! Cinege!
-Hát ide figyelj, kis cinege - mondta az angyal, elkomolyodva -, nagy szeretet és nagy hűség lakozik benned, bármilyen apró is vagy. Jutalmat érdemelsz. Tudod-e, mivel jutalmazlak meg? Rád bízom a tavaszt!
Erre már abahagyta a kis cinege az ugrándozást.
-Hát azt hogyan? - bámult az angyalra.
-Azt úgy - felelte az angyal -, hogy a tavaszt, aki fák gyökere alatt alussza most álmát, semmi egyéb nem ébresztheti föl, csupán egy kis aranycsöngettyűnek csilingelése. Semmi egyéb, érted? Amíg az a kis aranycsengyettyű meg nem szólal, addig hó borít és fagy dermeszt itt mindent. Azt a kis aranycsengettyűt peddig neked kell megkeresned, cinege!
-Keresem én! Keresem én! - csivitelte lelkesen a cinege. - Csak azt mond meg, hogy hol keressem!
-Hát ezt nem olyan egyszerű ám, kis cinege - mosolygott az angyal -, mivel mindössze egyetlenegy ilyen aranycsengettyű van az egész világon, és azt a hóvirág tündérkéje őrzi. Ő pedig, mint a többi virágtündérkék is mind, bemenekült a tél elől a föld melegébe, hóvirág gyökerébe. Azt kell hát megtalálnod először is, a hóvirág gyökerét. Föl kell ébresztened, hogy előbújjon a föld alól, s a hóvirág tündérkéje csilingelhessen az aranycsengettyűjével és fölébreszthesse a tavaszt. Nem könnyű feladat ez ilyen kis madárnak. Elvállalod-e, cinege? Rád bízhatom a tavaszt? 
Tekergette a nyakát a kis cinege a bokor ágán ide-oda, gondolkodott, töprengett, mert bizony nehéz feladatnak látszott, és nagy felelősségnek. Végül aztán mégis csak megrázta a tollait vidáman.
-Megteszem, megteszem! - csiripelte nekibuzdulva. - Bízd csak reám, megteszem! Megyek is, megyek is, mert szép a tavasz, szeretem!..."
(Wass Albert: Mese a tavasz-ébresztő cinegéről)