A múlt heti esős, hűvös időben megálltak a növénykéim a fejlődésben. De ahogy újra kisütött a nap és melegedett az idő, szinte napról-napra nagyobbak. Hétvégén ültettem egy pár pistikét és kerti begóniát (amit Ricsi először kirázott a ültető tálcából >:(. Kezdenek beindulni ők is, már nem annyira nyeszlettek, mint amikor az áruházból elhoztam őket.
Kezdik összeszedni magukat a pistikék. |
Szomszéd nénitől kapott, nem jut eszembe mi a neve virág. Őszirózsának mondanám, de akkor összekeveredett a virágzás. Mi ez?
Nagy-nagy-nagy boldogságomra az egyik Esztertől kapott rózsadugványon már bimbó is van!!! Jajjjj, alig várom, hogy kinyíljon (ha jól láttam, egy másik dugványon is fejlődik egy pici bimbó :))))
Jó érzés reggelente körbejárni és elnézegetni ezeket a növénykéket. A kis kopár udvarunk néhol már színesedik. Bár még sok idő (rengeteg növény és egy új kerítés) kell hozzá, hogy olyan legyen, amilyennek elképzeltem. De nem türelmetlenkedem, addig is gyönyörködöm abban, ami van:) Valamelyik nap kezembe akadtak az egy évvel ezelőtti képek, ahol még meg volt a kiszáradt oszlopos tuja sövény, derékig érő gaz, szemét tenger mindenhol. Ahhoz képest elfogadhatóbb a mostani állapot. Minden megszépül egyszer.