Jaaaajjjjjjj, olyan mérges vagyok, hogy fel tudnék robbanni. Kiderült, hogy az egy éve mellénk költöző idős házaspár egy igazi zsémbes, kötözködő párocska. A nyár folyamán is egyfolytában kaptuk az ívet, hogy mit csinálunk, miért zajonganak a mesterek, de most a térkővel teljesen kiidegelnek. Az egész munkálatok során mindig szem előtt tartottuk az ő dolgaikat, hogy véletlenül se okozzunk kellemetlenséget, kárt. Ezt oly annyira, hogy kaptak egy vadiúj kerítést is, ingyen. Csak azét, hogy ne az ő szedett-vedett, szityek-szutyok, toldozott-foltozott kerítésüket kelljen nézegetnünk.
Most a térkővezésnél is már az első kapavágásnál ott voltak, hogy mit csinálunk, mi ez a zaj. Grrrr.
A bejárónk meglehetősen szűk, az ő házfaluk az egyik "kerítésdarabunk". Eddig úgy nézett ki, hogy egy betonozott bejárónk volt, a házuk mellett elhagyva egy kis sáv, amibe kis talajtakarókat ültettem.
A térkövezésnél ezt a kis sávot szerettük volna megtartani, hogy ne egy nagy térkő felület legyen az egész, hanem egy kis zöld is legyen benne. Na ebben találtak fogást. Hogy az úgy nem lesz jó, feláztatjuk a házukat (sebaj, hogy az elmúlt 35 évben nem ázott fel, ugyan ezzel a megoldással). Raktunk szigetelő lemezt, profi cég végzi a munkát, be van állítva a lejtés, illetve nem vízipálmát akartam ültetni. De nem, hajthatlanok. Úgyhogy ma jeleztük a kivitelezőnek, hogy verjék szét a kész szegélyt és térkövezzék végig a házfalukig a bejárót:((((( Olyan rosszul esik. Szép lett volna ez a pici szegély. Illetve az még inkább rosszul esik, hogy örökké csak pampognak, miközben tényleg igyekszünk szépíteni a saját és az ő környezetüket is. Bezzeg a kerítésért nem ellenkeztek:(
Úgyhogy szomorú vagyok. Gonosz énem el is döntötte, hogy többet nem lapátolok előttük havat és nem nyírom a füvüket, mint eddig, én állat. Mekkora barom voltam:(