2014. december 23., kedd

Boldog karácsonyt!


"S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat." (Wass Albert)

2014. december 21., vasárnap

Fények


Meggyújtottuk az adventi koszorú gyertyáit és felöltöztettük a fenyőt az udvaron. Az idén ő lesz a karácsonyfánk. Olyan szép, kár, hogy nem tudom visszaadni az igazi szépségét a fotóval.
Az időjárást nagyon nem érdekli, hogy pár nap múlva karácsony. Tegnap gyönyörű idő volt, este dörgéssel, villámlással jött a vihar. Ma pedig szintén ragyogó napsütés volt, viszont akkora szél, hogy majd elfújt. Délutánra kicsit csöndesedett, úgyhogy a napocska melegét kihasználva vetettem egy kis borsót. Olyan volt ásni, mint tavasszal. Néhány kapor elkezdett kibújni a földből, a körömvirágról lehullott magok teljesen kihajtottak. Meg van bolondulva minden.
Kicsit rendezkedtünk az udvaron és a garázsban. Nem is ártott, mivel polcok híján csak a földre tudunk pakolni, elég nagy káosz volt már. De most egy kicsit rendbe szedtük a dolgokat. 
Ma van a legrövidebb nap, mostantól egye nő a világos órák száma. Nem vagyok oda, a korai sötétért, valahogy más lendülettel végzem a dolgom, ha világos van, ez a sötét mindig azt sugallja, hogy milyen késő van, gubózódjam be. Ez nem jó, mert a munka nem lesz kevesebb. Na de mostantól mindig egy picit tovább örülhetünk a napocskának.

2014. december 20., szombat

Ürül a garázs

Egyre fogynak a ládák a garázsból, lassan minden megtalálja a helyét. Nem győzök örömködni minden egyes fiók kihúzáskor, hogy végre van fiókunk:))
Végre normálisan tudunk főzni, enni, mosogatni. Az egyik kedvenc helyünk a konyha lett. Este munka után mindig itt tárgyaljuk meg a nap eseményeit, nem is akaródzik bemenni a nappaliba. Szeretjük!
(A táborikonyháról inkább nem mutatok képet:)

2014. december 13., szombat

Nálunk járt a Jézuska

Igaz, még nincs karácsony, de bennünket meglátogatott és hozta a konyhánkat!!!! El sem hiszem, hogy végre megint igazi konyhabútorunk lesz:) Fiókokkal, munkafelülettel, szekrényekkel:) A másfél éve garázsban várakozó konyhacuccok végre beköltözhetnek a házba.
De jó lesz újra rendesen sütni-főzni:)
Még folyamatban van az összeszerelés, remélem ma végeznek a mesterek.


2014. december 5., péntek

A kis fagyos

Mindannyian örülünk az új fűtésrendszernek, de Ricsi azt hiszem a szívébe zárta a padlófűtést:D

2014. december 2., kedd

December

Meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún. Hihetetlen, hogy eltelt ez az év.  Egy kicsit számot vetettem mennyi minden történt velünk. Mennyit segített a jóisten. Volt sok öröm, izgalom és sok aggódás, álmatlan éjszakák. De remélhetőleg minden jóra fordul.
A házikó lassan kész belülről. Még a kisszoba parkettázása vár ránk, illetve a konyhabútor. De majd ezek is meglesznek. Szépen elrendeződik minden.
A kert lassan megkezdi téli álmát. Hétvégén még kertészkedtem kicsit. De 1 óra kapirgálás után beleállt a hideg a kezembe. Pedig a borsó még a zacskóban várja, hogy elvessem. Remélem lesz még rá alkalmam, hogy elrendezzem.
Betakargattam a kis növényeimnet. Jó végignézni a kerten. Minden növényhez fűződik egy kedves ember, hiszen a legtöbb ajándékba érkezett hozzám. Nagyon szurkolok nekik, hogy rendben átvészeljék a telet és tavasszal új erővel kezdhessék nálunk sz életüket. Remélem jól fogják érezni magukat nálunk.
Lassan el kellene kezdeni készülődni a karácsonyra. Csak idő kellene, sok idő.

2014. november 25., kedd

Ezt is megértük

Pénteken végeztek a festők. Azóta folyamatosan suvickolok, de még van hátra egy kicsi.
Végre szépen lassan a helyükre kerülnek a dolgaink. Hiányoznak még a radiátorok, és a konyhabútor, de majd ezek is meglesznek egyszer.
A mi szerencsénk, hogy elkalibrálódhatott a festékkeverő gép és a már használt és ismert színek helyett pár árnyalattal eltérőbbet kaptunk:/ Egyik szemem sír, a másik nevet. Ez van, én már nem variálok. Örülök, hogy elkészültünk.Az elmúlt pár hónap kicsit megviselt, nincs most erőm újra festeni:)
Jó végre a meleg padlón csoszogni, lehuppanni a kanapéra, leülni a konyhaasztal mellé:) Nekünk nagyon tetszik a végeredmény.
Ilyenek lettünk. (Sajnos csak éjjel jutottam oda, hogy kattintsak néhány képet, így nem igazán jönnek vissza a színek. De kellemes, meleg hangulatú kis otthon lett:)
Ez a nappali-előszoba átjáró. Itt korábban egy meglehetősen alacsony dupla ajtó volt. Ezt próbáltuk kicsit magasítani, illetve megszüntettük az ajtót, így kicsit szellősebb lett.
Ez az előszoba, szemben a konyha ajtóval. Korábban egy boltíves átjáró volt, illetve sokkal nagyobb volt a helyiség. De mivel a jobb oldalon lévő falat kintebb hoztuk, hogy nagyobb legyen a mögötte lévő fürdő, így egy kisebb, de használhatóbb előszobát kaptunk. A konyhára inkább tettünk egy üveges ajtót. Nagyon nem szeretem, ha rántotthús illat terjeng az egész házban. Így az illatok ott maradnak, a fény viszont átjut:)
Előszoba fordítva. A puff mögött lesz a radiátor. Ez az a barna szín, ami nem teljesen olyan lett mint terveztük. Életben szebb, a fotó nem igazán jól adja vissza. Szerethető szín, de azért sajnálom kicsit, hogy nem az, amit kigondoltunk.
A fürdő is csodaszép lett, de arról nem tudtam értékelhető képet csinálni, úgyhogy majd ha nappal odajutok, hogy kattintsak párat:)
Szóval ilyenek lettünk. A konyhát még nem mutatom, ott még takarítás folyik:))



2014. november 18., kedd

:)))

Az egyik kedves filmem a Pénznyelő. 
Az elmúlt hónapokban párszor eszembe jutott amikor újabb és újabb hibák kerültek elő és a mesterek a befejezés időpontjaként a 2 hetet emlegették:)))


2014. november 17., hétfő

A helyzet fokozódik

Megkezdődött az utolsó hadművelet. Megérkeztek a festők. Mindent lefóliáztak és elkezdték javítani a falakat. Egyszer ez is elkészül.

2014. november 16., vasárnap

Festőkre várva


Holnap (ha minden igaz) megérkezik a festő csapat. Várjuk őket, mint a messiást. Meglehetősen elhúzódott ez a felújítási etap, jó lesz ha végre kész leszünk. Egymást erősítjük a kis férjemmel, hogy nem kell már sokat várni. Hol az egyikünk, hol a másikunk van a mélyponton, de most talán tényleg itt a vége. Persze minden egyszerűbb lett volna, ha megnyertjük azt a frány lottót, de nem sikerült (lehet itt volt a baj, hogy nem is vettünk:).
A hétvége pakolással telt. Megróbáltunk mindent bezsúfolni a hálóba és a garázsba, hogy minél kevesebb dolog legyen útban. Hogy fel tudnak halmozódni a dolgok az ember körül. Annak idején egy-egy spottáskával költöztünk be az albérletünkbe. Most pedig egy komplett ház és melléképületek kellenek, hogy mindent el tudjunk helyezni.
De jó körbe nézni a házon (belülről). Már így is megmutatja, hogy megérte küzdeni. Tavaly, amikor átvettük a régi tulajtól a kulcsokat és ott áltunk a leázott falak, szétvert fürdő és beboxolt ajtók mellett, nagyon nem ez a jó érzés volt bennem. De szépen átalakul egy számunkra kedves kis otthonná. 
Már csak egyet kell aludni és beindul a végső szépülés:)

2014. november 13., csütörtök

A rumliszoba kincsei

A kisszobánkat csak rumliszobának hívjuk. Egyelőre ide vannak bezsúfolva a költözős dobozok, felújításhoz szükséges anyagok (remélem pár héten belül végre átalakulhat dolgozó szobává:). Csak, hogy a nagy rumlit még megfejeljem, ide ömlesztettem be a tél elől a szobanövényeket is.
Úgy látszik a virágok élvezik az őskáoszt, mert a tavalyi halálsorról mentett karácsonyi kaktusz ilyen gyönyörű virágpompával lepett meg:)

2014. november 10., hétfő

Kép nélkül

Örömködöm magamban, mert szombaton elszállításra került  az óriási sitt kupacunk:)) Nem semmi mennyiségű törmeléket sikerült kitermelnünk a házból. Egész nyáron az udvaron csúnyálkodott és csak nőtt és nőtt. De szombaton végre eltűnt. El sem tudom mondani, milyen öröm:)))
Felaprítottuk a hulladék faanyagokat is, jó lesz majd a kis cserépkandallóba. Egyből rendezettebb képet mutat az udvar. 
Sajnos hétvégére elromlott az idő, pedig annyira reménykedtem, hogy marad még egy kicsit a napsütés. De legalább nem esett és tudtam egy kicsit tenni-venni. Mára igazi novemberi idő lett. Köddel, lehangoló szürkeséggel. De hát most van itt az ideje.

2014. november 5., szerda

Burkolat kipipálva

Itt vagyok, itt vagyok, csak nem jutottam még odáig, hogy megmutassam az elkészült burkolást.
Múlt héten befejezték a mesterek a belső kőműves munkákat. Már csak a festőknek kellene ideérniük. De természetesen ők is csúsznak:/
Na nem baj. Majd jönnek.
Kész van mindenhol a burkolat:)
Végre beüzemelhettük a padlófűtést. Annyira jó a meleg padlón mászkálni:)
Nagyon szurkolok a festőknek, hogy minél hamarabb tudjanak jönni. Jó lenne bent rendben és tisztán tudni a dolgokat:)

2014. október 28., kedd

Az idei első fagy

"Keverte a színeket, melyek mid árnyékosabbak, mind sötétebbek lettek. A sárgából földszín lett, a bíborból füstös fekete, de ő csak festett; festett, amíg egy hajnalon fehér nem lett az egész, mert akkor éjjel a képre rászállt a dér." (Fekete István: Őszi alkony)

2014. október 27., hétfő

Didergős

Csütörtökön és pénteken nagyon szorgosan dolgoztak a mesterek. Elkészült az új mennyezet a konyhában, illetve a extra girbe-gurba falunkat is kiegyenesítették. Péntekre vettem ki szabit, úgyhogy otthon ténykedtem, főzőcskéztem a dolgos embereknek:) Nem is ártott a jó forró leves és a vidámító palacsinta, olyan vacak idő volt. Nyirkos, egyfolytában esős, didergős. Brrr. Nem szeretem az ilyet.
De a lényeg, hogy kész a mennyezet és érezhető a hőmérséklet változás a szigetelés előtti és utáni állapothoz képest. 
A plafon egyenes és a fal is le lett gipszkartonozva, mert nagyon görbe volt. Ha mellé állítottunk volna egy szekrénykét elég viccesen festett volna, hogy az alja hozzá ér a falhoz, a tetején pedig több centire eláll. De így jó lesz:)
Ma pedig folytatják a burkolást. Ha minden igaz már csak pár nap és elkészülünk a fal javítással (az előszobában még van egy kiegyenesítésre váró rész) és burkolással. Utána csak a festőknek kell jönniük (bár még nem tudom mikor érnek hozzánk) illetve a radiátorokat kell felraknunk és erre az évre kész vagyunk. A teraszból minden bizonnyal csak tavasszal lesz valami, de sebaj. Annak örülök, hogy bent kész leszünk. Igaz a konyhaszekrény várat magára, de már boldog leszek, ha a kis vaterás tábori konyhát be tudjuk hozni és nem a garázsban kell főzőcskézni. Csöppet hideg van kint, reggel kétszer meggondolom, hogy akarok-e kávét inni:))
Vasárnap lementünk a tanyára. Összegereblyéztük a rengeteg diófa levelet, téliesítettük az épületet, tettünk-vettünk. 
A sok-sok esőnek köszönhetően a leylandik eszméletlen nagyon nőttek. Még be kellene iktatnunk egy sövény nyírást. Furcsa egy ősz van. Semmi sem öltött olyan igazi őszi levél pompát. Van néhány sárgás, vöröses levél, de közel sem a megszokott színeket látom.
De azért találtam pár szépséget:
Kicsit morcos vagyok, mert az elmúlt négy napban olyan vacak idő volt, hogy csak na. Erre ma reggel verőfényes napsütésre keltem. Igaz, hogy majd megfagyok, de akkor is. Miért mindig hétfőre javul meg az idő, amikor nem lehetek a szabadban?

2014. október 22., szerda

:)



"Az isten kamrájában a remény áll a legnagyobb zsákban, s mindig ki van a madzagja oldva, hogy mindenki belenyúlhasson."
Mikszáth Kálmán

Teljesen véletlenül futottam bele ma ebbe az idézetbe:)) Megmelengette a szívem.

Nem várt esemény

Nagyon vártam a mai napot, mert ma jöttek a mesterek befejezni a konyha burkolást és a konyha-előszoba falának kiegyenesítését.
Sajnos házikónk építésekor nem igazán használtak vízmértéket, a derékszögről sem igazán hallottak a néhai építők. Úgyhogy meglehetősen görbék a falaink. Ezen az állapoton szeretnénk kicsit javítani.
A konyhában a mennyezetünk meglehetősen vacak. Egy óriási hupli van benne. Valószínű egy régebbi alapos beázás okozhatta. Úgy gondoltuk, hogy gipszkartonnal helyre tudjuk hozni ezt a hibát.
Itt kezdődött a galiba. Ma szépen felállították az állványt a mesteremberek, elkezdték szintezni a gipszkarton rögzítő sínjeit stb. Ekkor derült ki, hogy a mennyezet olyan szörnyű állapotban van, ha meg is tartja a befúrt cuccokat lehet, hogy pár nap múlva az egész a fejünkre szakad:( Úgyhogy nincs más választás, mint az egészet leverni:(((
Így ma ahelyett, hogy a szépen gipszkartonozott konyhába érnénk haza, megint egy óriási sittkupac vár és romok romok hátán.
Egy kicsit azt érzem, hogy sosem készülünk el:((

2014. október 16., csütörtök

Erre jó kelni

Egy kis stop van a munkálatokban, mert a burkolónak máshol is van sos munkája, várnunk kell egy kicsit. Úgy volt, hogy hétfőn jönnek hozzánk folytatni az előszoba, konyha burkolását, vakolat javítását.
Ma korán reggel csörög a telefonom, és ki hív? A mester, hogy ha nem gond, ma jönnének dolgozni, mert a másik helyen kültéri munkájuk van és a vacak idő miatt nem tudnak semmit csinálni. Naná, hogy jöhetnek! Estére megint egy kicsit előrébb leszünk:)

2014. október 14., kedd

Nem tudok ellenállni

Nem szabadna díszfaiskolák közelébe engedni. Múlt héten nekiindultam, hogy egy életem, egy halálom most veszek 5 leylandi-t, ha kész a kerítés ha nem. Ha nem ültetem el őket sosem nőnek meg.
Szóval. Megérkeztem egy faiskolába, kértem a kis ciprusaimat, persze minden volt, csak ők nem. Vagyis lett volna, gyönyörű, hatalmas fácska, csak nagyon nem az én pénztárcámhoz árazva.
A józan ész azt diktálja, hogy köszönjem meg a segítséget és távozzam. Nem így történt. Sajnos körbepillantottam és egy csomó növény kiabálta keservesen, hogy "vigyél haza". Nem tudtam nekik nemet mondani, hazavittem őket.
Van köztük borbolya, kecskerágó, rózsalonc, pampafű, alangfű, nagymeténg és orbáncfű. És egy meseszép szellőrózsa.
Persze másnap csak megindultam megint, mert nem hagyott nyugodni ez a leylandi kérdés. És csak találtam egy faiskolát, ahol szépeket árultak nem horror áron. Úgyhogy ők is hazajöttek velem.
Olyan szépek. Ha csak olyan tempóban nőnek mint a tanyán, nagyon boldog leszek.


2014. október 3., péntek

Örömkönnyek

Tavaly akkor ejtettem egy-két örömkönnyet, amikor pár hónap után nem kellett hosszabbító, hogy valahol világítsunk, csak fel kellett pöccinteni a kapcsolót. Hihetetlen érzés volt.
Tegnap este pedig, amikor megláttam ezt:
Meglehetősen későn értem haza, nem tudtam hogy haladtak a mesterek. De amikor beléptem és bekukkantottam ellenőrizni, hogy hogy állunk, elállt a szavam. Pláne akkor, amikor a pincében megláttam a felszerelt bojlert, fürdésre kész állapotban:))) (Még jó, hogy a gázkazán mellé, biztonság kedvéért beraktuk a bojlert, különben még csak várakozó állásponton lennénk:) Erre nem számítottam. Azt hittem, este a szokásos "fürdőházas" projekt lesz.
Úgyhogy éjjeli gyors takarítás után felavattam a fürdőt!!! Juhuhuhuuuuu!! El sem tudom mondani mekkora boldogság volt! Ugyan még nincs kész, várjuk a festőt, a villanyvezeték sincs még befejezve, de használható!!! 
Ma reggel is meg van a napi boldogság. Telefonáltak a gázművektől, hogy ma kijönnek rákötni a házra a gázt. Remélhetőleg utána a papírozás már gyorsan fog menni. 

"... ha el nem múlna, ami rossz, hogyan gyühetne, ami jó?"
(Fekete István)

2014. szeptember 30., kedd

Gyors jelentés

Csak fotót van időm felrakni. Így állunk:)
Közben dolgozik a víz-gáz szerelő. Remélem holnap bekerülnek a szerelvények.

2014. szeptember 26., péntek

Előkerültem

Itt vagyok- itt vagyok. Csak az elmúlt hetek borzasztó feszített tempóban teltek. Sajnos még most sem jobb, de akadt egy percem beszámolni.
Kicsi fészkünk lassan alakul. Csöppet megcsúsztunk a tervezett menetrenddel. De hol az egyik mester lett beteg, hol a másiknál történt családi tragédia. Sajnos nem tudtak úgy jönni, ahogy előre megbeszéltük. De nem morgok, annak örülök, hogy egyáltalán jönnek.

Jobb hogy nem látjátok a többi részét az udvarnak, mint valami törmelék lerakat, úgy nézünk ki:)
Hétvégén vakond üzemmódba kapcsoltunk és új vízvezetéket fektettünk le a régi helyett. Ástunk, betont bontottunk, döngöltünk, minden volt. Hétfőn nem mondhatnám, hogy friss erővel kezdtem a munkát:) De elkészült és korszerű, így remélhetőleg nem lesz gond vele. A régi cső meglehetősen rossz állapotban volt, így a tuti, hogy ezt is kicseréltük.
A fürdőszobánk alakul. A kép egy kicsit korábbi állapotot mutat, csak még fotózni sem volt időm:( Ma rakják az alját és lehet, hogy fugázni is elkezdenek. Alig várom, hogy birtokba vehessük. Vicces a melléképületben való fürdés, de egy kicsit zimankós már odakint az idő:)
Nem akarom elkiabálni, de ha minden igaz ma jön a víz-gáz szerelő és felrakja a kazánt, beköti a vizet meg még nem tudom mi mindent csinál, de legalább haladunk. Csak jöjjön!!!
A kert szegény éli saját életét. Egy fűnyíráson kívül most másra nem futott idő. A veteményest fel kellene számolnom, leérett minden. Csak idő kellene, sok idő.
Eltelt ez a nyár, itt az ősz, és ahogy látom, most ez is el fog rohanni mellettem, anélkül, hogy egy kicsit élvezhetném. Reggelente, amíg a kávém szürcsölgetem a garázsban:) egy kicsit gyönyörködöm a színekben, hallgatom a cinkék csivitelését. Legalább ennyi jut. Hűvösödnek az esték. Tegnap begyújtottunk a kis kandallóba. Olyan jó volt mellékucorodni. Nem lett volna még teljesen szükségszerű, de egy kicsit megmelengette a testem és a lelkem:)

2014. szeptember 19., péntek

Szeptember

"Még zöldek a fák és a patakok, még nyári suhogással ringatja magát az erdő, ha megzendül a szél, de az éjszakák elnémultak és egymásra rakják a titokban lehullt sárga leveleket. 
Virág is nyílik még az utak mentén a régi kőkeresztek tövében és gerle is búg, ha hajnalban szépen felsüt a nap, de az eke már temeti a nyarat, a napraforgó a földet nézi és őszi pókhálót lenget a szél a kukorica susogó levelén. 
Dúsak és teltek még a tőkék a nevető domboldalakon, szüretre kongnak mámort érlelő vidám hordók, de az estékben már az őszi kopár pír, s a vén diófák árnyéka magasabb, mint amilyen messze ér. 
És hogy süt a nap! Hogy porzanak a nyárból élő vásáros országutak; hogy csillog a tavak vize, ringatva a holdat és minden csillagokat, de a tejút selyme kifehéredett már, az éjszakák hűvösek és a virradat hideg harmatot csókol a néma mezőkre. 
Nevetnek még a kertek is. A fákon hetyke cinkék csevegnek valamit az almáknak és szilváknak, de eljön az est és a sötétségben egyszerre titokzatos néma lesz a világ, csak a bagoly imbolyog a csend hátán és csak a méhek zúgnak a kasban, hol a nyár édességét és virágok illatát őrzi az aranyló méz. 
A nádasok felett seregélyek sudaraznak, mert telelopták magukat szőlővel, a levegőben csókák rikkantanak, mert csupa élet az egész világ, a nyárfásokban lustán henyél a nyúl, mintha róka nem is lenne a világon, de ha az alkony végigszáll a tájon a nádkunyhók tűnődve nézik a sötét vizet, és a késői gyerekek úgy döbörögnek át a hidakon, mintha lágy göröngyök hullanának a nyár koporsójára. 
És milyen nevetők a fehér faluk, ha a déli harangszó megáldja a Kenyeret, milyen bátran nyílik a kapu, hogyan csattanik - de aztán elmúlik a nap, szürke fáradtsággal rogy le az alkony, és ha ellobbannak a vidám ablakszemek, egyszerre sóhajtani kezd a gond, sírni kezd valami régi sírás, fájni valami régi bánat. 
A tűnődő est néma borulásában megsimogatja a falut s az álmokat, az erdőket és mezőket, az élőket s a temetőket a virágoskalapú, melegkezű, bús magyar ősz."
Fekete István

2014. szeptember 5., péntek

Jobb későn, mint soha

Kinyílt a teltvirágú napraforgóm:)) Próbáltam utánanézni, hogy ez a normális virágzási idő vagy csak nálam késett meg. De igazán nem találtam róla semmit. Kb. 1-1,5 m között van a magassága és tünemények a virágai. Az elnevezése találó: Helianthus annuus cv. ’Teddy Bear’
Nagyon kedves növény! Jókedvre derít akárhányszor meglátom:) Köszönöm Meli!!!

2014. szeptember 3., szerda

Elakadtam

Minden évben összehoz egy-két növénykével a sors, amire el kezd fájni a fogam. Aztán csak addig kóborlok, amíg tudok egy kis magot gyűjteni. Múlt ősszel a kerti zsálya és a csodatölcsér volt porondon. Ma már a kertben virul mind a kettő:)
Az idén az ernyős verbénába szerelmesedtem bele. Ma csak addig ténferegtem a főtéren (mert ott sok-sok van belőle és valami mesés), hogy találtam egy szárat, amin le volt félig törve egy már elnyílt virág. Suttyomban leszakítottam és diadalmasan távoztam vele. Nem mertem nyíltan gyepálni a város virágoskertjét, ez már tényleg el volt nyílva és tényleg le volt törve :))
Nagy boldogan nekiálltam szétcincálni, hogy meglássam a kincset érő magokat. Na itt akadtam el. Igazándiból nem látok maghoz hasonló kis teremtményt benne. Vagyis van egy-két ici-pici, az én rossz szememmel alig látható kis barna bigyó. Az lehet az?
Ha esetleg valamelyikőtök látott már ernyős verbéna (Verbena bonariensis) magot, kérem segítsen, hogy mit is kell keresnem:)))
Köszönöm!
Ugye milyen szép? Fotó a botanikakaland oldaláról.

2014. szeptember 1., hétfő

Feltöltődtem


Hétvégén végre kint voltunk a tanyán, a meglévő ablakoknak köszönhetően kint is tudtunk aludni:) Olyan jól esett a lelkemnek az ott lét, mintha legalább 1 hét szabadságon lettem volna. Tettünk-vettünk, intézkedtünk:) Volt szokás szerint fűnyírás, gazolás, illetve még sütöttem egy adag fűszeres paradicsomszószt, hogy legyen télre bőven.
Ricsivel egy csomót barangoltam a határban. Szépeket láttunk. Őzet, fácánt, nyulat és a csodás nyárvégi tájat. Sok-sok madarat sikerült még meglesni. Láttam sárgarigót, őrgépicset, pintyeket. De a leges-legnagyobb örömöm, hogy láttam egy egész gyurgyalag kolóniát. Mindig szoktam hallani a hangjukat, mert nem messze tőlünk van egy elhagyott homokbánya és ott fészkelhetnek. De eddig nem sikerült őket meglátnom. Viszont vasárnap reggel épp nagy álmosan szürcsölgettem a kávém, amikor egyre erősödő csivitelést hallottam. És egyszer csak megjelent egy csomó gyurgyalag a mögöttünk lévő napraforgó tábla felett. Ott vadászgattak vagy fél órát, majd kiültek a villanyvezetékre. 30-at számoltam, de biztos többen voltak. Egyszerűen fantasztikus volt ez a sok színes, gyönyörű madár. 
Gyurgyalag (Merops Apiaster) - Fotó a Madártani Egyesület honlapjáról
Csodaszép madarak! És amilyen kecsesen vadásztak, bámulatos volt! Fél óráig csak álltam és néztem őket, utána pedig egész nap vigyorogtam:))
Ezekkel a szép emlékekkel indul a hét és remélem így is folytatódik:)

2014. augusztus 28., csütörtök

Nem tudok nemet mondani

Ha virágokról van szó. Tegnap beszaladtunk az egyik barkácsáruházba megnézni, hogy milyen fürdőszoba szellőztetőket lehet kapni. Természetesen a növényárudán keresztül kellett távozni. Kint vannak már a tulipán, krókusz és nárcisz hagymák. Egyik szebb, mint a másik. Kettőhöz hozzáragadt a kezem, így muszáj volt megvásárolni:)


A bíbor-fehér színű egy liliomvirágú tulipán. Ahogy utánanéztem, ha minden igaz Claudia fantázianévre hallgat. Április-május között virágzik és napos fekvést igényel, a magassága kb. 50 cm.
A fehér pedig egy botanikai tulipán: Fosteriana tulipán, Purissima névre hallgat. Viszonylag korán, április elején kezd virágozni, napos helyet szeret és 30 cm magasra nő.
Az a baj még sok szépség volt a polcon;)

2014. augusztus 25., hétfő

Barlangi életnek vége:)

Szombaton megérkeztek az ablakok!!! Végre! El sem tudom mondani mennyire örülök. Csak 1 hónap ajtó-ablak nélküliség tudja ráébreszteni az embert, hogy milyen jó is, ha este magadra zárhatod az otthonod, nem hallasz minden egyes neszt az udvarról, és nem elsőként érzékeled a reggeli csípős hajnalokat:) Tudnám még sorolni. De a  lényeg a lényeg, hogy végre újra zárható házban élünk:)
Üröm az örömben, hogy elszámoltuk a konyha ablakának magasságát:""( Kb. 3 cm-el:(( Pont beleérne a konyhapult az ablakba:(( Egyelőre megoldottuk úgy, hogy a felső toktoldót alulra tettük. Így be fog férni a bútor, csak az üvegek nincsenek egy síkban a terasz ajtóval. Bár kívülről ez nem látszódna, mert úgy is redőny lesz, belülről pedig függöny takarná. Majd meglátjuk mi lesz. Ha ránk szakad a bank, lehet, hogy egyszer kijavíttatjuk. De egyelőre így marad, örülünk, hogy legalább a helyén van.
Itt egy előtte-utána fotó. Még amikor átvettük a házikót ilyen volt (most úgy fest csak rontottunk a helyzeten:). A kisszoba ablaka olyan pici volt, hogy nem is látszódott az előtte lévő tujától. Ennek a fácskának mennie kellett, mert rettentően besötétítette a szobát. Ekkor még egész jó állapotban volt a ház, ugye? Amióta nekiálltunk csinálni, egyre lepusztultabb képet mutat:)))) Omladozik a vakolat, törmelékkupac mindenhol stb. stb. De hát rombolás nélkül nincs építés. Amit még nagyon várok (számos egyéb dolgon kívül), hogy a padlásfeljárót lebontsuk. Elég mókásan fest ez a kutyaól a ház tetején.
A héten jön a villanyszerelő illetve a kőműves. Valamint a hét vége felé megérkeznek a burkolatok. Nagyon reménykedem, hogy legalább itt nem lesz csúszás. Olyan jó, most már csak a munka szebb része van hátra. A romboláson túl vagyunk.
Más egyéb nem igen történt a hétvégén. Kicsit szüreteltem a veteményesben.
A kis meósnak mindent ellenőrizni kell.
 A patiszon levelei alatt megint elbújt egy termés. Akkora lett, mint egy labda. Terem még a tök, lett néhány szem paradicsom is. Bár a sok-sok eső tönkretette őket. A legtöbb termés még éretlen állapotban elkezdett rohadni:((( Szedtem szárítani zellerzöldet és bazsalikomot. De jó is lesz télen elővenni őket és egy kicsit emlékezni a nyárra.
Egy észrevétel. A zellerzöld nagyon jól érezte magát a patiszon levelei alatt a zöldbab mellett. Itt nagyon szépen bokrosodott, szép nagy szárakat hajtott. Viszont a paradicsom mellett (a másik oldalán szintén zöldbab volt) csak senyvedt szegényem. Erre legközelebb figyelek.

2014. augusztus 22., péntek

Közeleg az ősz

Elrepült a nyár. Egyre csípősebbek a reggelek és az esték. Tegnap este már egy bögre forró teával a kezemben ücsörögtem az udvaron.
Az őszirózsák elkezdték bontani gyönyörű kis fejüket. Mindig van valaki, aki megszépíti a kertet:)
Az anonymus növénykém is úgy döntött, hogy pompázik egy kicsit. Növesztett magára pár szál rózsaszín címert. Nem tudom ki lehet ő, de aranyos, hogy így igyekszik:)
ui: Melinek hála kiderült: pulykaorrú keserűfű


2014. augusztus 18., hétfő

Variációk dáliára


Szép Ernő: Virágok

Nincs nekem kedvenc virágom,
melyik szebb, nem prédikálom.
Mind szeretem, mind csudálom,
tavasszal mind alig várom.
És szeretem én a fákat,
amennyit csak szemem láthat.
Szeretem, ó, a fanépet,
a fák is oly szépek, szépek.
Nem mások ők, nézz csak rájok:
égig érő zöld virágok.

2014. augusztus 15., péntek

Becsavarodtunk

Elkészült a padlófűtés csövezése:) Jelenleg kis kartondarabok jelzik, hogy hova szabad lépnünk, ha el akarunk evickélni a szobánkig:))
Sajnos az ablakok még sehol, ráadásul, amíg a záróbeton nem készül el, nem is tudjuk berakni, ha meg is érkeznének:((((

2014. augusztus 13., szerda

Ablak nincs, víz és fűtés alakulóban

A múlt heti eseménytelenség ezen a héten egy kicsit alakul. Sajnos a nyílászárós cég az eddigi évek jó tapasztalataival ellentétben még mindig nem hozta az ablakainkat:( Nem kicsit vagyok morcos. A tegnapi információk szerint a héten szállítják őket, de így is csak jövő héten tudják beszerelni :"( Nagyon remélem, hogy legalább a jövő hét biztos, és nem csak kamuznak. Elég sokáig tudok udvarias lenni, de egy idő után kipukkadok és elmondom a véleményem. Remélem erre nem fog sor kerülni.
Hétfőn kezdett a víz-gázszerelő. Úgy dolgozik mint a motolla!! A víz csövezése kész, elvileg csak rá kell kötni a házra, a fűtés is szépen alakul. A csövezés megvan, ma pedig a padlófűtés kialakításának állnak neki. Ha ő végzett jöhet újra a kőműves betonozni majd burkolni. Nagy-nagy szeretettel várom:)
Majd csak kész leszünk egyszer.
A héten valamikor időt kellene találni a burkolat vásárlásra. De egyszerűen nem tudom mikor fog beleférni. Valamint még ki kellene választani. A fürdő falára már eldöntöttük, hogy milyet szeretnénk, viszont a padlólapot még keressük. Remélem találunk megfelelőt.
Ez a ma reggeli állapot:
Fürdő-wc. Hőtükörfólia lerakva, még kell a háló, majd elkezdenek tekeredni a fűtéscsövek:)
A csodás konyhánk:) Szép, ugye? :))) Lelki szemeim előtt már látom a konyhapulton gőzölgő ebédet, a fűszernövényeket az ablakban és a lábam mellett, óriási szemekkel kuncsorgó Ricsit:))

2014. augusztus 11., hétfő

Az eső eredménye


Két napos fűnyírás. Szombaton a tanyán, vasárnap pedig itthon. A rengeteg esőtől akkora lett a fű, hogy nem győztük üríteni a fűgyűjtőt. Bár a tanyán lengőkaszával vágta a párom, egyrészt gyorsabb, másrészt ott tényleg akkora volt a fűt/ gaz kombó, hogy esélytelen lett volna fűnyíróval nekiállni.
Az itthoni kis gazneveldénknek jót tett a sok csapadék. Néhol már egész terebéjes fűfoltjaink is vannak az udvaron, nem csak mindenféle gyomnövény:)) Örülök nekik!
Sajnos a héten a házzal nem történt semmi változás. A víz-gáz szerelő csúszott egy munkával, így nem tudott jönni, az ablakosok pedig isten tudja miért nem hozták a nyílászáróinkat. Így szombaton csak jöttünk mentünk a tanyáról, amit nagyon sajnáltam, jó lett volna kint aludni. De nem merjük még éjjelre is nyitottan hagyni a házikót, így is örök gyomorgörcs az eljövetel. Remélem a héten végre megérkeznek az ablakok, mert ez így nagyon nem tuti.
Szóval csak gyors tűzoltás volt fűnyírás terén, illetve készítettem egy adag paradicsom szószt a már jól bevált sütős recept szerint. Bár a paradicsom a piacról származott, viszont a zöldfűszerek mind a saját kertünkből:)) Nagyon finom lett, de mindenképp kell még csinálnom. 7 kg-ból lett 5 dolmio-s üvegnyi, ezt pikk-pakk megesszük:)
Vasárnap itthon folytattuk a fűnyírást illetve a szokásos takarítási munkákat. A jelenlegi háborús helyzethez képest egész jól sikerült rendbe szedni magunkat:) De nagyon várom, hogy végre kisuvickoljam a házat és ne csak 1 napig tartson az eredmény:)
A virágok továbbra is pompáznak, nem győzök bennük gyönyörködni:)

Glamis Castle rózsa - egyszerűen mesés
Barkácsáruházban vásárolt pom-pom dália. Izgultam, hogy mi lesz belőle, mert elég aszott gumója volt, amikor elültettem. De szerencsére csak kihajtott és kivirágzott. Aranyos, pici virága van. A társa, a sárga beindult szépen. Tele van virággal:) Remélem ő is követi a példáját.
A tűzpiros legényrózsák között lett egy szép ciklámen is. Olyan gyönyörűek. Mindig megsimogatom őket, hogy csak így tovább:)
Ide szükséges egy kis magyarázat. A lényeg a képen a 2-3 szál ligeti zsálya. Tavaly ősszel szedtem egy séta alkalmával a magokat. Tavasszal elvetettem. Szépen kihajtott, viszont alig akart nőni. Viszont mostanra egész jól beindult és elkezdett virágozni:)
A napi öröm pedig: jött a víz-gáz szerelő!!!
Szép napot!!