2013. március 26., kedd

Hó-hó-hó-hóóó

Vasárnap azt hittem, hogy megúsztuk a hóesést. De nem. Tegnap délben kezdett el esni különböző intenzitással és azóta is csak esik-esik és esik. Autóval közlekedni életveszély, gyalogosan pedig kihívás. Akkora hóakadályok vannak az út szélén, hogy egyik oldalról átmenni a másikra kész challenge day.
Eszméletlen sok hó leesett.
Igazán szeretem a havat és mindig tudok neki örülni, de ez egy kicsit már sok:) Igazán nem most kellett volna bepótolnia a télen elmaradt adagot.
Ma belefutottam egy jópofa fotóba. Egy rakat kis mosómedve kuporog a hóban, egy táblát rajzoltak föléjük a következő felirattal: "Holle anyó mondjon le!" Jót nevettem. Hááát igen, elég lesz már a nagy takarításból:)

2013. március 25., hétfő

Ezt mostanában sokszor el kell olvasnom

Elég izgalmas, aggodalmas hónapokat élek meg, még nem nagyon látom az alagút végét.
Ebbe az idétezbe futottam bele, azt hiszem nem véletlenül.

"Néha csak úgy hagyni kell, hogy a feje tetejére álljon minden. A világ, az életed, minden. Nem összetörni, nem kiakadni, hanem tudni, hogy semmi sem történik véletlenül, és valójában minden a helyén van, vagy legalább úton. Kell, hogy lekössön valami, kell a kuszaság, az unalmas csak árt neked. Örülj a káosznak, hiszen minél nagyobb van körülötted, annál nagyobb rendet tudsz varázsolni. Végül általában mindig a legnagyobb kuszaságból születnek a legjobb dolgok. Szóval csak hagyni kell, hogy minden megtalálja a maga helyét. Hiába is akarnád érteni, úgysem fog menni. Szóval csak türelem."
(Oravecz Nóra)

2013. március 24., vasárnap

Kenyérke

Hozzájutottam egy nagyon finom kenyér recepthez. Eddig mindig az volt a bajom, hogy túlságosan ropogós lett a külseje, szinte felsértette a szájpadlásunk.
Ez a recept végre megoldotta ezt a gondom. Pont kellemesen roppanós, ízletes, puha kenyér. Pár nap múltán is finom marad.
Hozzávalók:
45 dkg sima liszt
50 dkg rozsliszt (természetesen lehet más is)
(Még raktam bele 1 ek. sikért és 1 ek. korpát, de ez elhagyható.)
1/2 csomag élesztő (nem szárított)
2 tk. só
1,5 tk. barnacukor
2 ek. olívaolaj
1 tk. őrölt kömény
1 ek. citromlé
5-6 dl langyos víz
Egy nagy tálba öntöttem a lisztet és a többi száraz alapanyagot. Összekevertem őket, majd egy kis lukat képeztem a lisztben és belemorzsoltam az élesztőt és még hozzáadtam az olajat. Fokozatosan elkezdtem hozzáönteni a vizet, közben kavartam a tésztát.  Majd miután 5 dl vizet hozzáadtam már jó erősen kellett dagasztani. Még egy pici vizet hozzáadtam, hogy ne is legyen túl kemény a tészta, viszont ne is legyen ragacsos. Miután jól összegyúrtam, megszórtam egy kis liszttel, meleg helyre tettem, konyharuhával lefedtem  és 1/2 órát kelesztettem. Miután szépen megkelt óvatosan átgyúrtam, majd 2 részre osztottam. Az egyikből veknit, a másikból cipót formáltam, sütőpapírral bélelt tepsire tettem és még 15 percet kelesztettem. Miután ez is megvolt, bevágtam a tetejüket, vízzel megkentem őket és egy kis maggal megszórtam a tetejüket. Ezzel kész is az előkészület. A tepsit beraktam a sütöbe ill. egy kis edénybe vizet tettem a sütő aljába. 190 fokra állítottam a sütőt és indult a sütés. Kb. 45 perc múlva el is készült az illatos, roppanós kenyér. Rácsra tettem őket, még egy kis vízzel megspricceltem a tetejüket és hagytam kihülni őket.
Az egyiket, miután teljesen kihűlt kettévágtam és beraktam a fagyóba. Így csak elő kell kapni, ha elfogy otthon a kenyér. Kb. 1 óra alatt kiolvad és olyan, mintha akkor sütöttük volna. Finom puha marad. Nem úgy, mint a jó pár nap után lefagyasztott kenyér, az borzasztó. De ugyan ez igaz a frissen lefagyasztott pogácsára stb. Ezzel a kis trükkel mindig puha péksütit tudunk kínálni:)


2013. március 22., péntek

Ez olyan szép

"Vajon hogyan tolják ki magukat a ragacsos burokból a vidám apró levelek? Honnan veszi az üzenetet a sötét verem mélyén a krumpli csírája, hogy áttörve héjat, műanyag hálót - induljon? A kotlós forró testtel üli fészkét, kotyogva igazgatja titka rejtegetőit, a meleg tojásokat... Ki küldte rá a lázat, a lázadó kedvet, hogy feledve szemet, gondtalan kapirgáló reggeleket, tüzes testtel életet adjon... És ki küldi a kába méheket a korai hunyor fürtös virágához? Beleájulni, belealudni, beleszerelmesedni az első édes, illatos pillanatba... Ki súg rigónak, cinegének, hogy füttyükre vár a fák között langyosodó levegőben minden, ami él. Tudják-e vajon a könnyű röptű szabadok, az eget a földdel összekötő pacsirta, a léha múltú kakukk, hogy hangjukat fájdalmasan nélkülözte, mint megbüntetett kisgyerek, a világ..."
(Schäffer Erzsébet )

2013. március 10., vasárnap

Lázcsillapítás házilag

Másnak is jól jöhet ez a tapasztalat!
Tegnap reggelre ledöntött vmi betegség a lábamról. Végtagfájdalom, láz, köhögés.Sajnos ma sem javult a helyzet. Sőt. Lázam egyre csak nőtt, hiába a lázcsillapító.
Délután, miután elértem a 39 fokot is, kezdtem beparázni. Pont anyum hívott, hogy megkérdezze hogy vagyok, és eszébe jutott a krumpli. Valahol olvasta, hogy krumplit kell kötni a talpra és az lehúzza a lázat. Végül is biztos lehet benne vmi, kötőhártya gyulladásnál már többször segített.
Úgyhogy fogtam két kis krumpkit, meghámoztam, felszeleteltem és ráraktam a talpamra. Konyharuha segítségével rögzítettem. Ebben a divatos szerkóban eltöltöttem 1 órát. Az előbb mértem lázat és 37,4!! Jippppiiii!!! Az hiszem biztos, ami biztos alapon éjszakára is fent hagyom ez a csini kis bocskort:)
Miért tudtak mindent jobban a régi emberek? A nagy, modern világban is mindig oda lyukadunk ki, hogy a régi, természetes módszerek sokszor hatékonyabbak.
Szóval, ha lázat kellene csillapítani, jusson eszetekbe a krumpli:)

2013. március 3., vasárnap

Dekoráltam

A mai szép, napsütéses nap benti rendezkedésekkel telt (sajnos).  Azért egy kis horgolásra szakítottam időt:)
Volt egy fém, teás dobozom, melyen már nagyon elkopott az eredeti papír dekoráció. Úgyhogy nekiálltam átalakítani.
Ez lett belőle:
A horgolt rész levehető, úgyhogy ha variálni szeretnék csak leveszem és mást rakok a helyére. De most így marad egy darabig:)

2013. március 2., szombat

Terepszemle

Annyira szép napsütéses idő volt ma! Nem is sokáig késlekedtünk reggel, gyorsan bepattantunk a kocsiba és már úton voltunk a tanyára. Mindenfelé emberek motoszkáltak a kertekben, én is alig vártam, hogy megérkezzünk.
Szerencsére mindent rendben találtunk házon kívül és belül egyaránt. Megszemléztünk minden fát és bokrot, hogy milyen állapotban vannak. Nem volt egy vészes tél, úgyhogy mindenki rendben átvészelte a téli pihenőt.
Csodajó volt kint mászkerálni a ragyogó napsütésben, miközben mindenfelé a tavaszt hirdették a kismadarak.

A szemlézés után neki is álltunk egy kis kapirgálásnak. A párom metszegetett, én pedig kiszabadítottam a növénykéket a védelmező lombtakaró alól. Éppen időben, mert már nagyon igyekeznek kifelé a kis hagymások.
A krókuszok némelyike elkezdett virágozni, de a legtöbb még csak készülődik. Félek, hogy megint lemaradok a legtöbbről. A hóvirágok még mindig pompáznak és nagy örömömre egyre többen vannak. Szépen kezdenek elszaporodni!
Jót munkálkodtunk. Még hátra van a veteményes robizása, lemosózás, meg ezer más feladat:)
Nem bírtam magammal, egy kis retekmagot elszórtam (lehet, hogy későn). Pedig mindig megfogadom, hogy nem szenvedtetem őket nálunk:) De hátha az idén szerencsém lesz:)
Jó volt kint ücsörögni és sütkérezni a napsütésben! Felmelegedtem testben és lélekben!

Schäffer Erzsébet egyik írásából való gondolat jutott eszembe erről a szép napról:
"Érdemes felébredni, domine... Mert jó dolgok történnek. És érdemes jónak lenni, mert hihetetlen nagy élményt ad..."