2015. január 27., kedd

Diagnózis: napfény és szín hiány


Szeretek minden évszakot, mindegyiknek meg van a maga szépsége. Viszont amitől pár héten belül elkezdek rosszul lenni, az a szürkeség. És nálunk ez a tél úgy látszik ilyen. Hó egy szem sem volt. Sem az elmúlt időben, sem pedig most, amikor mindenki örömködik, hogy végre esett. Nálunk nem:( Egy pihe sem:( Helyette esőből kapunk folyamatosan. Lassan hártya nő az ujjaink közé, olyan vizes minden. Az eső mellé pedig párosul a felhős ég, szürke napok, amikor szinte élni sincs kedve az embernek. 
Úgyhogy kezdett eluralkodni rajtam a rosszkedv. Ez ellen mindenképp tennem kellett valamit, mert nem vagyok egy morcos típus. Így ebédidőben elszáguldoztam megszínesíteni egy kicsit a házat. Vettem 4 kis primulát. Gyorsan hazavittem őket, mert elég kis kókadtak voltak (kezd beteges lenni, hogy mindig ilyenekkel állítok haza:). Mire este hazaérek, remélem feltöltődnek egy kis vízzel. Olyan jó rájuk nézni! Színesek, vidámak! Még nem tudom, hogy így hagyjam őket egy kupacban, vagy mindenhova tegyek belőlük. Majd meglátjuk. Mindenhogy aranyosak.
Hétvégén két eső között mászkáltam az udvaron. Nézegettem, hogy melyik növényke hogy van. Keresgettem a hagymásakat, hátha elkezdtek mocorogni. De még semmi. Mindenki mély álomban szendereg a földben.
Jöhetne egy kis napsütés, vagy hó. De eső nem kell egy darabig.

2015. január 15., csütörtök

Újabb mentvény


Az irodánk úgy látszik egy kincsesbánya növények terén. A múlt évben mentett minirózsa szépen helyrejött, remélem a jácint hagyma is ki fog hajtani. Ma pedig egy kis fenyővel állítottam haza. Szintén vki kapta, felrakta a szekrény tetejére és rá is felejtett. Ma arra jártam, kértem engedelmet elhozni és már vágtáztam is a kezemben kókadozó kis növénnyel. Senkinek sem kellett:( A "földje" csont száraz, szerintem mióta megkapták nem adtak neki vizet. Nem tudom megmarad-e. Beleállítottam egy kübli vízbe, hogy kicsit hidratálódjon, hétvégén pedig keresek neki vmi helyet, ebben a miniatűr cserépben nem maradhat.
Szegénykém! Remélem még nem adta fel!
Nézegettem, hogy pontosan mi lehet, nem sima fenyőnek tűnik. Csak reménykedem, hátha cukorsüveg lenne. Bár egyelőre annak is örülni fogok, ha élő fenyő lesz.

Olyan okos anyukám van:)

Ezt eddig is tudtam, de tegnap megint olyan jó dolgot mondott:)
A karácsonyról beszélgettünk, hogy a december nem egy egyszerű hónap. Bár mi nem szoktunk nagy ajándékozást tartani, inkább csak a gyerekek kapnak. Anyukámmal, nővéremmel inkább megpróbálunk készíteni egymásnak valami kis apróságot. De mire mindenkinek veszünk egy bort, egy csokit, bizony az is elég tetemes összeg tud lenni. Valamint a vacsorák, ebédek, utazási költségek is szépen meg tudják lódítani a kiadásokat. 
Erre anyukám mondott egy nagyon jó ötletet, amit igyekszem is megvalósítani.
Ő így csinálja: Minden héten félrerak egy meghatározott összeget. Az 1. héten 50 ft-ot, a 2. héten 100 Ft-ot, a 3. héten 150 Ft és így tovább. Minden héten 50 Ft-tal emelkedik az összeg. Ha 50 héten keresztül rakosgatja félre, akkor 63.750 Ft-ja gyűlik össze karácsonyra. A legmagasabb összeg, amit be kell tennie 2500 Ft lesz. Annyira megtetszett ez a módszer. Persze az összeg tetszőlegesen növelhető, csökkenthető, kinek hogy engedi a nadrágszíj.
Úgyhogy ki is lyukasztottam egy befőttes üveg tetejét és elkezdtem dobálni az ötveneseket:)
Mindig tanulok valamit:)

2015. január 4., vasárnap

Egy szép film

Ha valaki egy szép, elgondolkodtató filmre vágyik:
Hétköznapi menyország
http://gloria.tv/?media=129762

2015. január 1., csütörtök

Új év!

2015 van. Eszméletlen. Repülnek az évek. Remélem ez az év mindenkinek sok örömet, jó egészséget, nevetést és sok szeretetet tartogat!
Gyerekként mindig tettem néhány fogadalmat, de leszoktam róluk. Csak kívánságaim vannak. Hogy de jó lenne nyáron elmotorozni ide-oda, jó lenne ha erre-arra lenne idő. Majd év végén megint megállapítom, hogy elrepült velem az év és semmire nem volt idő. Azért nem vagyok szomorkás, sőt.
A jó pár éves hagyományunkat megszakítva az idén először itthon szilvesztereztünk. Sütöttünk, főztünk, élveztük a konyha és az otthon melegét. Nem úgy alakult a munkarend, hogy időben le tudtunk volna menni a tanyára sajnos. Mire fel tudtuk volna fűteni jöhettünk volna haza:( őszintén, a több hónapos túlélőtábor után nem volt huzalmam 3 napot fagyoskodni, inkább lustán itthon pöffeszkedtem. Pedig hiányzot nagyon a kis tanya. Szegény Ricsesznek is. Végig rettegte, ugatta, rohangálta az éjszakát. Borzasztóan fél a dörgésektől. Szegény hajnalra teljesen kimerült, most horkolva alszik. 

A környékünkön mindenki elhatározhatta, hogy ő csinálja a legnagyobb tüzijátékot, volt durrogás rendesen. Mi meg szépen hol az egyik hol a másik ablakhoz szaladva végig néztük mind. Szépeket láttunk. De jó, hogy végre csönd van:)
Új év, régi kívánságok, majd meglátjuk mi lesz belőle:)