Szeretek minden évszakot, mindegyiknek meg van a maga szépsége. Viszont amitől pár héten belül elkezdek rosszul lenni, az a szürkeség. És nálunk ez a tél úgy látszik ilyen. Hó egy szem sem volt. Sem az elmúlt időben, sem pedig most, amikor mindenki örömködik, hogy végre esett. Nálunk nem:( Egy pihe sem:( Helyette esőből kapunk folyamatosan. Lassan hártya nő az ujjaink közé, olyan vizes minden. Az eső mellé pedig párosul a felhős ég, szürke napok, amikor szinte élni sincs kedve az embernek.
Úgyhogy kezdett eluralkodni rajtam a rosszkedv. Ez ellen mindenképp tennem kellett valamit, mert nem vagyok egy morcos típus. Így ebédidőben elszáguldoztam megszínesíteni egy kicsit a házat. Vettem 4 kis primulát. Gyorsan hazavittem őket, mert elég kis kókadtak voltak (kezd beteges lenni, hogy mindig ilyenekkel állítok haza:). Mire este hazaérek, remélem feltöltődnek egy kis vízzel. Olyan jó rájuk nézni! Színesek, vidámak! Még nem tudom, hogy így hagyjam őket egy kupacban, vagy mindenhova tegyek belőlük. Majd meglátjuk. Mindenhogy aranyosak.
Hétvégén két eső között mászkáltam az udvaron. Nézegettem, hogy melyik növényke hogy van. Keresgettem a hagymásakat, hátha elkezdtek mocorogni. De még semmi. Mindenki mély álomban szendereg a földben.
Jöhetne egy kis napsütés, vagy hó. De eső nem kell egy darabig.