2015. február 28., szombat

Türelmetlen és kapkodós vagyok


Vártam, vártam de csak nem akartak a kis krókuszaim mutatkozni. Vagyis nem igaz, a héten végre felfedeztem néhány cérnaszálat, de bimbó még sehol. Úgyhogy a délelőtti bevásárláskor "véletlenül" a kosárba került egy-egy cserép kis krókusz csapat is. Úgy szeretem ezt a kis virágot. Nem kockáztathattam meg, hogy az enyém nem nyílik ki:)
Így most már az udvaron virulnak. Két eső között megtettem a kis ellenőrző körutam. Nagyon örülök, mert belehúztak a kis hagymásaim. Határozottan látszódnak már:) viszont egyik szemem sír, a másik pedig nevet, mert úgy néz ki pár héten belül el tudjuk kezdeni a kerítés újraépítést, viszont akkor sok kis hagymás veszélyben lesz. Úgyhogy valahogy ki kell őket menekítenem a veszélyzónából, csak nem tudom mennyire okozok ezzel kárt nekik. Melyik a jobb? Ha letapossák őket, vagy növés közben kiásom őket. Mindig türelmetlenkedem, elhamarkodok mindent, aztán meg foghatom a fejem.

2015. február 23., hétfő

Képek nélkül

Szokásos rohanós hétvége. De legalább szombat délelőtt kijutottam az udvarra. Megvakargattam kicsit a föld hátát egy lombseprűvel. Olyan szép napos idő volt! Nálunk nagyon-nagyon lassan indulnak be a növények, nem is fotóztam, nem tudtam volna mit. Még alig mutatják az új rügyeket, de ha nagyon-nagyon közel hajolok és górcső alá veszem az ágakat már látni, ahogy duzzadnak a kis rügyecskék. Végre a hagymásak is kezdenek kibújni. Még ők sem nagyon látványosak, de már észrevehetők a földben. Túl sok mindent nem tudtam még csinálni, visszavágtam az orbáncfüvet és itt végeztem is.
A veteményesben a tél alá vetett borsó még sehol sincs. Remélem azért lesz belőle valami.
Vasárnapra jött újra a felhős ég és az eső. Mára pedig pedig rusnya, nyálkás idő lett. Pont hétfőhöz illő nap;)
 

2015. február 8., vasárnap

Na végre!

Ha tudtam volna, hogy a tegnapi ablakpucolás meghozza a havat...:)
Szóval! Végre valahára ma délután esett a hó nálunk is!!! Jippiii-juppiiii! Annyira vártam! Kezdtem aggódni, hogy hó nélkül telik el ez a tél. Eddik két alkalommal kaptunk egy kis porcukrot, de az pár órán belül el is olvadt. De ez most egy kicsit több, remélem még holnap is gyönyörködhetem benne. Sőt, ez a mennyiség már igényli, hogy jól felöltözzem és elsepregessem a ház elejét:)
Jó volt kifelé nézegetni és figyelni a hóesést. De hiányzott!!
Miután kinézegettem magam, bekuckóztam és átnéztem a Csodakertet. Vmelyik nap nem tudtam ellenállni és megvettem, hátha találok benne vmi hasznosat. Sikerült is megállapítanom, hogy a kertünk még fényévekre van attól, hogy kertnek nevezzem:)