Megérkezett az augusztus. Mint minden évben, most is rádöbbenek, hogy a télen tervezgetett dolgok jó része nem valósult meg:) Nem váltottam meg a világot. De sebaj. Nem lustálkodtam, de általában jóval több dolgot szeretnék egyszerre, mint ami erőmből telik:) A kert szépen indult, azután jött az iszonyat forróság, amikor a napi több órás locsolás ellenére sem tudtam a növénykéket jól tartani. Sokuk ténylegesen ropogósra égett a naptól. A múlt heti lehűlés és a hétvégi jó eső egy kicsit lendített rajtuk, de azért látszik, hogy meg lettek kínozva szegények. A kis vad, öngondozó paradicsomok hozzák a terméseket, bár még egy sem pirosodik. Nem bántom őket, így is több van rajtuk, mint a múlt évben, amikor foglalkoztam velük:)
Aranyalma Melindától elkuncsorogtam a helyes madárházikók lelőhelyét, annyira tetszenek. Mosolyt csalnak az arcra, olyan kis bájosak.
A nyarat munkával múlatom:), de hazaérve élvezem a házat és a kertet.
Aki unja a kutyás bejegyzéseket, a következő részt hagyja:))
Júliusban Ricsi kutyi is betöltötte 2. életévét:)
Kezd komolyodni, már nem tornádó csak szélvihar:)) Cukorfalat, imádom. Futó kutya lett belőle. Egy nap nagyot mertem álmodni és elvittem magammal futni. Nagy meglepetésemre teljesen jól bírta és élvezte. Féltettem, hogy a tömpe kis orra miatt nem lesz-e gond, de minden ok volt. Úgyhogy sportos mopsz lett.
A viharokkal továbbra is küzdünk. Viszont segített, hogy ha kezd dörögni, rárakom a pórázt és magam mellett tartom. Így nem tud össze-vissza száguldozni. Ott van szépen mellettem, ha látom, hogy megrémül, kezdene futni-ugatni, örjöngeni, akkor egy kézmozdulattal és egy csittel (tiszta Cesar Millan leszek:)) jelzem neki, hogy nyugodjon meg. Legtöbbször bejön és ücsörög tovább lelapított fülekkel vagy lefekszik. Ha nagyon-nagy dörgés van és nem tudom leültetni, akkor meg pórázfegyelemben sétálgatunk a teraszon, ez egész jól eltereli a figyelmét. Nem mondom, hogy nincs ugatás és hogy teljes nyugalomban átvészeljük a viharos időt, de lényegesen jobb a helyzet, mint amikor póráz nélkül próbáltam. Akkor egyszerűen nem vesz tudomást semmiről csak ugat és rohangál. Úgyhogy éjjeli viharok esetén elég mókás képet mutatunk hajnali 1-2 órakor fel-alá sétálgatva:)) Mindegy, mindent megpróbálok, hogy valahogy enyhítsek ezen a félelmén, hátha egyszer teljesen immunis lesz a nagy zajokra.
Ez van velünk, semmi extra:) Nyár van, süt a nap, szép az élet:)