2017. november 13., hétfő

Kész a tető


Időközben elkészült a tetőnk, csak nem jutottam odáig, hogy megmutassam. (Ezek a képek sem mutatnak túl sokat, de meglehetős idő hiányban szenvedek:)
2 hét alatt készült el. Ez idő alatt volt minden. Többszöri eső, orkán erejű szél, fagy. Mióta elpakoltak a mesterek, azóta gyönyörű őszi idő van:)) Ezen valahogy meg sem lepődöm.
Szerencsére a legtöbb gerenda megfelelő volt, csak 1-2 db-ot kellett cserélni. De új cseréplécezést, párkányt, ereszcsatornát tettek fel. Le lett fóliázva és végre a sárga előtető is elbontásra került. Az udvar úgy nézett ki, mint valami csatatér. A ház előtti kis előkert meglehetősen megsínylette a munkálatokat. De beletörődtem. Tudom, hogy ezt máshogy nem tudták megoldani. A növénykéim remélem tavasszal új erőre kapnak.
Azóta hétvégente megy a romeltakarítás kint és bent egyaránt. De haladunk, rendeződünk. Mindig egy lépéssel közelebb jutunk a cél felé:)

2017. október 27., péntek

Varrtam

A varrás számomra a mumus. Annyi varrott dolog tetszik, de elég kétbalkezes vagyok e terén. Nem is sűrűn merészkedem nekiállni. Rendszeresen a nyakamban felejtem a centit és csak szemre szabom az anyagot, a gombostűt mindig elfelejtem használni és még sorolhatnám. A végeredmény ennek megfelelő szokott lenni:) Túl nagy dolgokat nem is készítek, csak párnahuzatot és pár apróságot. Szó, mi szó, lehetne ezt precízebben is művelni.
Viszont nagyon tetszenek a kis varrott horgolótű tartók. Amiben akár egy utazáshoz szépen lehet rendszerezni a használt tűket, szemjelölőket, pár apróságot. Legyen szép a szemnek, legyen jó kézbe venni, csaljon mosolyt az arcra.
2 hónapja gyűjtöm a bátorságot, hogy nekiálljak. Mindig elővettem az anyagokat, rendezgettem őket, hogy milyen kombinációban legyenek. Elővettem a kis kiegészítőket, de nekiállni nem nagyon mertem. Viszont most már nem halogathattam tovább, ajándék lesz és jövő héten itt a nagy nap, amikor is átadásra kerül.
Úgyhogy nekiveselkedtem. Elővettem és használtam a centit:) Igyekeztem nagyon precíz lenni. Varrtam, bontottam, varrtam, bontottam:) De tegnap hajnalban csak elkészült. Alig vártam, hogy végre berendezhessem és egészben lássam, hogy mi lett az addig csak fejben létező kis tartóból.
Bőven van hibája, de magamhoz képest igyekeztem a legjobban kihozni belőle. Remélem szeretni fogja a gazdája! 

 

2017. október 25., szerda

Nád a házam teteje, teteje

Az úgy volt, hogy a tavalyi nagy rontom-bontom után elhatároztuk, hogy az idén semmi nagy felújítási munkába nem kezdünk. Viszont a tetőnk állapota meglehetősen ramaty. Egyrészt lefóliázva sincs, a födém sincs szigetelve, a cserepek szegények pedig meglehetősen múlékony és málékony állapotban vannak. A gerendák közül pedig jó pár cserére szorul.
Augusztusban a férjecském vett egy nagy levegőt és felhívta az ácsot, mikor tudna bennünket beütemezni. Erre most került sor.
Múlt hét végén jöttek, lekapták a cserepeket, elkezdték a munkálatokat. A hétfői nagy esőt meglehetősen idegesen töltöttük, mert még csak le van fóliázva a szerkezet. De szerencsére minden rendben volt, nem lett halastó a nappaliban.
Háztűznézőben. Ebbe a szépségbe szerettünk bele:)))
Jaj de örültem, amikor a kutyaól végre elbontásra került:)
Szépek vagyunk, ugye? :))
Tudom, hogy házat felülről lefelé, belülről kifelé újítunk. De a pénztárca nagy úr. Nekünk így jönnek össze a dolgaink.
Elbontásra kerül a csodálatos sárga, drótüveg terasz. Helyette csak egy féltető lesz. Őszintén ezt nagyon várom, mert borzasztó volt ez a sárga szerkezet. Az előző tulajok minden egyes üveget berúgtak vagy kilőttek légpuskával. Az amúgy is csúnya építménynek ez nem használt.
Meglehetősen feldúlt állapotok vannak nálunk, több szomszéd is megkérdezte, hogy mit történt, inkább elbontjuk az egészet? :)) De csak egy kis türelem és rengeteg munka (és pénz) és ismét egy fokkal szebbek és energiatakarékosabbak leszünk.
Hajrá ácsok!!

2017. október 2., hétfő

Helló október



Elkapott az őszi láz. Minden értelemben. Egyrészt nagyon szeretem ezt a színkavalkádot, csípős időt másrészt sikerült elkapnom valami nyavaját. Így a hétvégét kicsit lazítósabbra fogtam (egy jó kis csobánkai túra és kert rendbetétel mellett:)))
Ajándékba készült egy kis októberi hangulatú egérke. Szerettem készíteni. 
:)


2017. szeptember 21., csütörtök

A garázs

Na, tegnap hazaérve gyorsan kattintottam párat a garázsról. Még szerencse, mert utána elkezdett esni az eső, ami azóta is csak esik és esik és esik.
Szóval. A házikónkhoz két melléképület tartozik, egy házhoz közelebbi és a telek végében egy másik. A régi tulajok a hátsóból próbáltak kialakítani garázst, de az olyan picike, hogy max egy kispolski férne el benne. Másrészt egy esetleges hóesés esetén nem túl mókás végiglapátolni az egész telket, hogy hozzáférjünk az autóhoz. Így mi úgy terveztük, hogy az első melléképületet fogjuk garázzsá alakítani. Ami persze nem ment simán, mivel kiderült, hogy meglehetősen rosszul megépített műről van szó. Így az átalakításból végül bontás és építés lett. A felépülés után a mestereink mindenféle indokra hivatkozva tologatták az épület színezését. Ami végül olyan szépen eltolódott, hogy pár hete lett csak kész. De utólag nem is bánom, mert így a jég nem tett kárt az épületben.
Mutatok pár képet, hogy miből indultunk és most hogy állunk. Megemlíteném, hogy nem a mi rumlink látható a képen:) Ezt még a kulcs átvétel előtt fotóztam.
Ő az első melléképület, belőle lett a garázs. Őszintén majdnem elmorzsoltam egy könnycseppet, amikor kezdtük bontani, mert jó pár hétig a kis szobájában laktunk, amikor belülről szét lett bombázva a ház.


Ez pedig a jelenlegi állapot. Helyet kapott benne egy kis fürdőszoba, egy kis egyéb helyiség illetve egy 1 autónak megfelelő garázs
A következő rész, amiről nincs igazán fotóm. Nem tartozott a kedvenc szegleteimhez.
 
Az első és a hátsó melléképület között volt minden. Giga betonalapra épült fáskamra, állattartásból visszamaradt "derítő", kültéri budi, monolit födémes disznóól. (Ettől kaptunk agymenést, miért kellett egy ólra beton födém?) Az, hogy a szomszéd épületen kicsit túltolták a tetőt és a mi épületünk tartotta, már csak hab volt a tortán.
De ez szerencsére már a múlt. Helyette most van egy téglakerítés és még rendezésre váró zöldterület.
A szomszéd kerítését is mi építettük meg, mert a "kedves" bácsiék mindenféle összegyűjtögetett lomból akarták megcsinálni. Így inkább benyeltük, csak ne sárga és zöld lemezeket kelljen nézegetnünk. De akkor majdnem elvesztettem az önmérsékletem, amikor a néninek volt képe megkérdezni, hogy milyen színű lesz az ingyen kerítése. Grrrr. Na mindegy, ez is elmúlt.
Szóval így állunk most. Kifejezetten szeretem, hogy a kis udvarunkon még bő egy méterrel bővült a zöld rész, azzal, hogy megszűnt a kocsibejáró és csak egy járda lett helyette.
Most ennek a kis szegletnek a rendbetétele jön. Ezen agyalgatok. Délig éri napfény, utána a kerítés miatt beárnyékolódik. Gondoltam iszalagra, örökzöld orbáncfűre, amit a kerítés melleti pici sávba tudok ültetni (túl nagy növényt sajnos nem, mert elég szűk sávot hagytak a térkövesek. Nem is értem. Egyrészt, hogy miért tették oda másrészt miért olyan keskenyen. Mire hazaértem ez lett. Mindegy a rumli helyett ez is szuper.)  Még fel kell robizni az egész területet, mert tele van törmelékkel. Utána tudjuk füvesíteni. De ez már csak móka és kacagás:)

2017. szeptember 20., szerda

Itt van az ősz

Bekopogott az ablakon. Reggel ködbe búrkolózott minden, a levegőben pedig a kéményekből felszálló füst terjengett. De szeretem ezeket a reggeleket.
A kis kertemben még virulnak a virágok, de néhányukon már látszik az ősz. Lassan össze kellene kapnom magam és elültetni a tavasszal kivett tulipán és nárcisz hagymákat. De pár dolgot át szeretnék ültetni és még nem gondoltam ki, hol lenne jó helyük.
Kikerült a földből a jégeső miatt kidőlt fenyő gyökere. A helyére vérszilvát ültettünk. Szép kis fa. Remélem jól fogja érezni magát nálunk. Jó érzés elmenni mellett. Egy kicsit betapasztotta azt az űrt, amit a fenyő hagyott maga után. Egész nyáron elfordított fejjel, más útvonalon közlekedtem a hátsó melléképületbe, annyira nem tudtam elviselni, hogy nincs ott. De most megint jól érzem magam.

Szorgosan telnek a napok. Mindig van, mit csinálni.
A romkertben még mindig terem a málna, pár szem paradicsom is akad, a paprikákon pedig szépen csüngenek a termések.
Múlt hétvégén kiszedtem az eprest, rendbe tettem a helyét és új palántákat ültettem. Clery fajta a zöme és vettem még 10 tő folyton termőt. Kíváncsi vagyok rájuk és nekik is szurkolok, hogy átvészeljék a telet.
És van még egy nagy haladás. Végre-végre. Röpke 1 év várakozás után színt kapott a garázsunk. El sem hiszem:))) Majd mutatok róla képet, csak a nagy örömködés közben elfelejtettem lefotózni:)

2017. szeptember 1., péntek

Paprika

Azért az olyan jó érzés, amikor az ember lánya a saját kis termését szüreteli!
Ma ők kerültek a kosaramba:)