2015. április 20., hétfő

Romboltunk

Régóta terveztük, de mindig halogattuk a "csodálatos" padlásfeljáró elbontását. Mindig volt vmi indok, amiért még meg kellett tartani. De most vége, elérkezett az idő, hogy megváljunk tőle. Egy bebúvóval lesz helyettesítve ez a szép konstrukció. Ha valamit ellenőrizni kell, akkor azon keresztül be lehet menni.
Mielőtt neki tudtunk állni a bontásnak le kellett lomtalanítani a padlást. Még az előző tulajok fent hagytak egy rakat szemetet. Rissz-rossz cserepeket és egy csomó semmire nem jó faanyagot. A fa hulladékból lett egy óriási kupac, már csak fel kell aprítanunk és télen meg is lesz egy jó pár heti tüzelőnk:) Az egyéb törmelékek pedig szépen megnövelték a sittkupacunk méretét, most már rendelni kell egy konténert, mert elég vészesen fest tőle az udvar:)
A szomszédok teljesen kétségbe voltak esve, hogy elbontjuk. Nem értették, hogy akkor hogy fogunk feljárni és felvinni dolgokat? Na ez az! Nem viszünk fel semmit! Ami egyszer elindul a padlásra, sosem jön le és csak gyűlik-gyűlik. Akkor a kuka felé is megindíthattam volna. Sajnos volt részem ház kipakolásban, és ott megfogadtam, hogy semmit nem viszek fel a padlásra. 
A héten jön a bádogos kijavítani az ereszcsatornát és az egyéb hiányosságokat. 
Van kutyaól, nincs kutyaól.
Jaj, mennyivel jobb így ránézni:)

2015. április 13., hétfő

2015. április 7., kedd

Olyan jó napom volt:)

Mára szabit vettem ki, hogy haladjunk kicsit az udvarral. Tegnap a férjecském a munka nehezét elvégezte, eltalicskázta a megmaradt homok kupacokat és elegyengette a feldúlt területet. Én pedig a böngészést végeztem, átbogarásztam az egész udvart és felszedegettem a beton és egyéb törmelékeket. Ma pedig a jó része következett. Orkánerejű szélben szépen felkapáltam és kigyomláltan a beültetendő részt, átgerebjéztem és elterítettem rajta egy kis home made komposztot. Szétborítottam a komposztálót, reménykedtem benne, hogy az alján lesz használható cucc. Nagy örömömre szépen beindult a dolog, 5-6 vödör jó kis komposzt lett belőle. Megtartjuk a ládát, gyűjtögetünk tovább:) Remélem a növénykék is úgy fognak neki örülni, mint én:)
Miután ezzel megvoltam, jöhetett az ültetés. Sok-sok agyalás és képzelgés után elkezdtek a helyükre kerülni a növények. Meglehetősen lassan haladtam, mert egy-egy növényen negyedórákat gondolkoztam. Nem is végeztem, hétvégére maradt még feladat. De olyan jó volt egész nap kint ténykedni és ábrándozni, hogy hogy fognak mutatni együtt teljes pompájukban a kis szépségeim.
A terasz előtti rész is üresen tátong, mert holnap végzik el az utolsó simításokat a kőművesek, addig csak útban lenne bármi. Vmint még be is kell szereznem egy-két növényt. Jaaaaajjj, olyan boldog vagyok!! Végre kezd alakulni a kis udvarunk. Most lehet, hogy buggyantnak néztek a fotót látva, hiszen nincs fű és a házikó sem kacsalábon forog, de számomra a kezdetekhez képest csodaszép:) Végre lesznek növények az udvaron és egyszer a fű is kinő:))
Lassan kinyílik a másik fajta tulipán is:)

2015. április 6., hétfő

Kenyérke


Az úgy volt, hogy a szüleinknél voltunk a hétvégén, így itthonra nem készültünk semmi élelemmel. Tegnap este hazaérve konstatáltuk, hogy kenyerünk egy szál se. Kaptunk egy kis szeretetcsomagot, mindenféle finomsággal, amihez igen csak elkélne kísérőnek. Úgyhogy sütöttem egyet. Mivel a kamraszekrény is meglehetősen kongott az ürességtől nem variáltam túl, sima lisztből készítettem, a hozzávalókat is csak érzésre raktam bele.
45 dkg lisz (ezt az egyet megmértem)
Kb. Fél kocka élesztő
2 teáskanál só
1 teáskanál cukor
Egy kis őrölt kömény
3-4 dl víz
A vizet apránként adagoltam a tésztához, majd jó 15 percig dagasztottam. Miután ezzel megvoltam, kiolajoztam a kelesztő tálat, és beleraktam a tésztát, lefedtem és hagytam kelni kb. egy órát. Amíg kelt, beáztattam a pataki tálat, ebben terveztem a sütést. Régebben olvastam ezt a módszert Limaránál, itt volt az ideje kipróbálni:)
Miután duplájára kelt a tészta kettészedtem, mert elég pici a pataki tálunk, féltem, hogy túl nagy lenne benne egészben. Veknit formáztam, majd sütőpapírra téve betettem a tálba, letakartam egy konyharuhával és még kelesztettem kb. 40 percet. Miután szépen megkelt, késsel bevagdostam, rátettem a tál tetejét és beraktam a hideg sütőbe. 1 óráig sütöttem 220 fokon, majd az 1 óra lejárta után levettem a tetőt és még 5 percig pirítottam. A sütőből kivéve rácsra tettem, vízzel lespricceltem és szentségeltem egy sort, mert a piszok coop-os sütőpapír nem jött le az aljáról. Ezután vártam egy kicsit, hogy hűljön egy kicsit a tál, majd megint teleengedtem vízzel. Addig hagytam állni, amíg a másik veknit is megformáztam. Majd egy másik fajta sütőpapírra téve beraktam a tálba, rá a tetejét és beraktam 50 percre a sütőbe (ezt nem kelesztettem pluszban), szintén 220 fokra. Miután lejárt az idő ezt is pirítottam még, majd kivettem, lespricceltem, rácsra tettem és megállapítottam, hogy ez a sütőpapír sem sokkal jobb. Sajnos a kenyérkém héjja nem "beszélgetett" a spriccelés után, de szép fényes lett és ropogós is. Miután meghűltek, le is teszteltük őket. Hááát, nem akarom fényezni magam, de nagyon jó lett:))) még a fő-fő kritikus is azt mondta, hogy "marhajó" és reméli megjegyeztem hogy csináltam:) pont kellően ropogós, belül pedig könnyű, puha kenyérbél. Ha a hülye sütőpapír nem ragad rá, teljes a boldogságom. A képen a második kenyérke van, ezt lehet, hogy még piríthattam volna, hogy kicsit sötétebb legyen de szerintem az ízével nem lesz gond:)