2014. február 26., szerda

Rohan az idő

Egyszerűen száguldoznak velem a napok, hetek. Holnap már csütörtök, pedig most kezdődött a hét. Annyi munkám van, hogy ki sem látok. Ma egy szusszanásnyi pillanatban kisandítottam az ablakon. Gyönyörűen sütött a nap és trilláztak a madarak. A következő kisandításkor már sötét volt:( 
Olyan jó esténként ellátogatni a blogos barátokhoz és megnézegetni a nyíló virágok fotóit! Legalább lélekben kint sétálgatok és élvezem a kezdődő tavaszt:)

2014. február 13., csütörtök

:))

Olyan tündér a barátnőm!! Meglepett a kedvenc magazinommal, most hozta a postás!!!
El tudjátok gondolni mekkora vigyor ült ki az arcomra, amikor megláttam:))
Amikor kint jártunk náluk, akkor szerettem bele ebbe az újságba. Van benne mindenféle téma. Kertészkedés, főzés, lakberendezés, egy kis kreatívkodás és különböző vidékek bemutatása. Pont ezeket szeretem. Nem csak a tartalom jó, hanem az illusztrációk is csodaszépek. Sajnos itthon nem találtam még hasonló színvonalú újságot. Már alig várom, hogy este elvonuljak és átbogarásszam:))
Köszönöm-köszönöm-köszönöm!!!!!


2014. február 12., szerda

A csupasz valóság

Na kérem. Hogy miért vásároltuk meg a házikónkat? Egyszerű rá a válasz. Nem a kertbe szerettünk bele, még nem is a ház valamilyen kis részletébe. Az egyetlen indok, hogy számunkra ő volt elérhető áron. Vannak hibái, sőt jelenleg még inkább csak azok vannak:). De úgy gondoltuk, hogy szeretettel és sok-sok-sok munkával számunkra megfelelő otthont tudunk kialakítani. Nem voltak elrugaszkodott álmaink, nem kívántunk kacsalábon forgó palotát. Csak egy kis meleg otthont, ahol végre a saját pici kertünkbe léphetünk ki. Végül is ezt sikerült megvalósítani. Pici ház, pici kert:) Vagyis még csak telek. 
Hogy a kertbe mennyire nem tudtunk beleszeretni, máris mutatom. 
Ekkora az udvar, a fenyő másik oldalán már a melléképület van.
Kiszáradt növények, gazos, szeméttel teli udvar volt, amikor először megláttuk (a képen nem látszik, de fél konténernyi szemét volt elszórva mindenhol). 2 mogyoróbokron és 2 fenyőfán kívül nem tudtunk megmenteni semmit. A telek szélén sorakozó oszlopos tuják mind tönkrementek. Meghagytunk belőlük hármat, de sajnos ők is kivágásra kerülnek, mert folyamatosan száradnak.

Semmi nem vész kárba. A kivágott fák azért elég sokáig adtak meleget a kályhában:)
Szép a "pázsit", ugye? :)
Viszont pozitív, hogy így a magunk kedvére tudjuk kialakítani a kertet. Folyamatosan kavarognak a fejemben a növények. Sok-sok minden tetszik (na jó, minden növény tetszik:). De még nem állt össze a kép. Mindenképp szükség lesz leylandi ciprusokra a volt oszlopos tuják helyére, hogy el tudjunk szeparálódni a szomszédtól, valamint kuckósabbá tegyük vele az udvart. Kell jópár árnyék kedvelő növény is, mert van olyan kert rész, ami főként árnyékban van. Úgyhogy erősen agyalnom kell, hogy miket válasszunk. Kell hely a gyönyörű kis rózsáimnak is, amik egyelőre pet palackok alatt gyökeresednek.
A kert kialakítás is több ütemben fog működni. Szeretnénk a ház mögé egy teraszt, illetve a fürdő és konyha felújításból származó törmeléket is egyelőre kintre tudjuk felhalmozni. Így lesznek háborús övezetek. De a többi résznek mindenképp szeretnék nekiállni. 
Na, szerintem kellően elborzasztottam mindenkit, hogy milyen hülyék vagyunk, hogy belementünk ebbe a vásárlásba:) De jelentem, nagyon boldogan élünk itt:) Jó hazamenni ebbe a kis lepukkant házba, mászkálni a csupasz kertben:)
Lesz még ebből pillangókkal, madarakkal teli kis zöldsziget:)
Ez volt nyáron a kis veteményesem:)
 

2014. február 9., vasárnap

Nem tudtam ellenállni



A kutyasuli után (nagyon jó volt, most kötődést erősítő feladatok voltak) kinéztünk az egyik barkácsáruházba ny...at csorgatni. Nézegettük a burkolatokat hátha találnánk megfelelőt a konyha és fürdő felújításához. Volt egy barna-bézs kombó ami egész tetszett, de még mindig nem az igazi. 
Na de a burkolatok után bekeveredtem a növények közé. Nem is tudtam kijönni üres kézzel. Választottjaim 2 pompon dália, egy vadhagyma és egy törpe írisz család. Vmint a megmentésre váró növények polcán 90 ft-ért adták az elnyílt nárciszokat, onnan is hazahoztam egyet.
Veszélyesek ezek az üzletek:)

1. osztályos tanuló


Mikor Ricsi megkapta a veszettség elleni oltást elkezdtünk kutyaoviba járni. Az ismerettségi körünkben, szomszédságban nem volt kutyus, akivel játszhatott, szocializálódhatott volna.  Mindenképp szerettem volna, ha egy barátságos, más kutyákkal jól kijövő, a hangos, zavaró környezeti ingerekre jól reagáló kutyesz válik belőle. Hiszen egy házban élünk, szerettem volna, ha nem örökös fegyelmezésből, esetleges rom eltakarításból áll az életünk. Úgyhogy ovisok lettünk. Szerencsére műkődik nálunk Tükörmódszeres iskola, így hozzájuk csatlakoztunk. Nagyon-nagyon szimpatikus ez a fajta kutya, vagyis inkább gazdasuli. Az első alkalomtól kezdve nagyon élveztük mind a ketten. Az ovi arról szól, hogy a kis szeleburdi kutyusok kötődését erősítsék a gazdájukhoz illetve, hogy megtanuljanak ismerkedni, barátkozni a társaikkal. Valamint megtanulják, hogy nem kell félni a városban előforduló fura dolgoktól. Mindig hoztak be vmilyen eszközt pl. biciklit, gyerek motort, huhogó fémlemezt stb. 1órás nagy játék egy ilyen foglalkozás. Vannak ügyességi játékok, mint palánkra futás, alagúton átszaladás, bója kerülés stb. Meglepődtem, hogy Ricsi ezeket különösen szereti, eszméletlen ügyes agility-s, ezt a részt fejleszteni fogjuk nála:)
Nagyon sokat alakult a kapcsolatunk, sok "hibára" rávilágítottak, amelyek javításával gördülékenyebbé vált az együttélésünk. Elkezdtük megérteni egymás kommunikációját. Azon felül, hogy jobban értjük egymást, szófogadóbb kutyusunk lett sikerült levezetni a hatalmas energiáit is. Az ovi előtt is vittem sétálni, de nagyon vadóc módon viselkedett más kutyákkal, így kutyás játszótérre nem mertem vinni. Nem utolsó sorban, arra gondolni sem mertem, hogy elengedjem, mert aztán lepkehálóval szedhettem volna össze, amilyen engedetlen volt. Az ovi elkezdésével ezek a dolgok kezdtek megváltozni. Ha találkoztunk a séta alatt kutyákkal barátságos lett velük, elkezdte megszagolni őket, ő is hagyta, hogy leolvassák róla, hogy ő ki. Kezdett működni a gyere vissza a szabadban. A kertben, nyugodt körülmények között eddig is ment, de egy ingergazdag terep a nagy kihívás. Ezen a sikeren felbátoródva a sétákat úgy intéztem, hogy útba vegyük a kutya játszóteret. És láss csodát, minden rendben volt. Azóta ez a fő irány minden nap. Kész baráti köre lett, akikkel szabadon rohangál és ha hívom visszajön:)
Most lesz 7 hónapos, lassan kiöregedik az oviból. Úgyhogy az oktató javaslatára nekivágtunk az alapfokú tanfolyamnak. Tegnap volt a beiratkozás, ismerkedés a többiekkel. Ha jól számoltam nyolcan leszünk, igazi kis rosszcsontokkal. Ma lesz az első rendes foglalkozás, már csomagolom az iskolatáskát:)))

2014. február 3., hétfő

Szép hetet

"Mindig legyen időd:
-nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje,
-olvasni, mert ez a bölcsességek alapköve,
-dolgozni, mert ez a siker ára,
-játszani, mert ez az örök ifjúság titka,
-szeretetet adni, mert gyógyítja az embert, azt is, aki adja és azt is, aki kapja,
-egy piciny mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere,
-néhány kedves szóra, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet!"