2014. április 30., szerda

Szép

"Ültem a szobájukban hosszú estéken át, álmos petróleumlámpa mellett s könyveket olvastam a madarakról... Nagyanyám rakta a kártyát, s Nagyapám segített neki... Csönd volt a kicsi házban, lent a faluban ugattak a kutyák, s a vén Tisza a tornácról néha felelt nekik... Csönd volt és akkora békesség, mint sehol a világon...
Aztán a kártya is végére járt, Nagyanyám összelökte, sóhajtott kettőt-hármat, Nagyapám megnézte az órát, s mondotta halkan:
-Gyere, lelkem, késő van már...
-Felkeltek, karon fogták egymást, én kezet csókoltam s ők kitipegtek az ajtón, s az ajtó halkan becsukódott megint.
Így volt, ilyen volt az a régi ház. El kellett mondjam, mert maholnap nyoma sem marad, s nem fog rá emlékezni senki sem. Lassan minden elmúlik, ami régi volt, békés és megnyugtató.
Nyugtalan kamasz koromban s később, mikor felelni kellett az élet kérdéseire: ha sajgott bennem valami, vagy féltem a világtól, felkerestem a régi házat. Néztem, hallgattam, fölszívtam és próbáltam megtanulni a bölcsességet és a békét, ami belőle áradt, s néha arra gondoltam, hogy ha kérhetnék Istentől a magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy ilyen egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek. És a csönd és a béke. Öblös karosszék, puskaállvány, pipaszag. Legyen körülötte szelíd kicsi kert, fenyő, mogyoró, borízű alma. Fehérszőrű, lompos kuvasz, tarka kopó, virágzó mályva. Éljek benne csöndesen és békén, gondolkozzak az emberek dolgain, s nézzem meg az órát, ha eltelt az idő s az este. S úgy mondjam halkan, bölcsen, derűsen: gyere lelkem, késő van már..."
(Wass Albert: A régi ház)

Sokadszorra olvasom, de mindig ugyanolyan szép. 

Kicsi gyerekként nekünk is volt egy Tisza nevű, kuvasz kutyánk...

2014. április 28., hétfő

Feltöltődtem

Olyan szépen kikerekedett az idő hétvégén. Bár szombat délelőtt még szürke, esős idő volt, délutánra kidugta az orrát a napocska. A délelőtti rossz időt kihasználva odabent kitakarítottam. Majd ahogy megláttam az előbújó napsugarakat siettem a kertbe. 
A heti sok-sok eső megtette a hatását. A gaz óriásira nőt, először is azt kellett lenyírni. Utána jött egy kis kapirgálás. Szétültettem a második körös paradicsomokat, vetettem egy kis virágmagot (most jut eszembe, a kukacvirágot csak elfelejtettem).
A paradicsomok megsértődtek rám valamiért. Nem igazán mozdulnak sehova. Az elmúlt 2-3 hétben alig nőttek valamit. Remélem azért összeszedik magukat.
A borostyán mentesített területre vetettem cukkinit, főzőtököt és patisszont. Illetve a pincében találtam néhány szem kicsírázott Katica krumplit, egy próbát téve őket is elföldeltem. El vagyok késve tudom, de olyan mindegy, hogy kidobom őket vagy a földben nem kelnek kis. Ha meg lesz belőlük valami, nagyon fogok örülni, mert igen finom fajta.
Én kis naív azt hittem, hogy a szomszédnéninek nem igazán vannak virágai. Valahogy nyáron nem tűntek fel a kertjében, csak a gyönyörű veteményest láttam. Pedig vannak:) És mennyi:) Nagyon aranyos, mindig kapok valamit. Hol egy kis mályva tövet, hol egy kis csillagfürtöt. Most pár darab kardvirág hagymát kaptam. Csereberélünk. A tanyáról meg én szoktam hozni neki vadlent és más virágokat, ami neki nincs:)
Kezd barátságosabbá válni a kis kopár udvarunk, ahogy megtelik növényekkel. Bár a párom mindig morog, hogy miért kell a kerítés mellé ültetni akármit is, mivel még nincs kész. De nem baj. Majd átültetem őket. De addig is legyen egy kis szín, nem tudok meglenni növények nélkül:)
A dáliák viszont nem mutatják magukat. Pár hete (talán 3, de nem emlékszem) ültettem el a gumókat, de még nem látom, hogy elkezdtek volna csírázni. Remélem csak én vagyok türelmetlen és lesz belőlük valami.
Vasárnap pedig irányt vettünk a tanya felé. Végre!! Sajnos ez elmúlt hetekben nem tudtunk lemenni. A venyigegyűjtés óta nem dugtuk ki az orrunkat. Meg is látszott. Az udvarban óriási vadvirágos mező, a virágoskertek gyommal telve. Szégyellem magam rendesen. Mint ahol évek óta nem járt ember.
Na de jött a kertész ember jedi kardja és 2 óra alatt kiszabadult a kert a gaz fogságából. Amíg kis párom a fűkaszával szépítette az udvart, én nekiálltam kiszabadítani a virágágyásokat. Egész jól haladtam. Bár a szamócásig nem jutottam el, azt még mindig hatalmas gaz fedi. Remélem a hétvégén ez is sorra kerül. Estére mire indulnunk kellett haza, olyan szép lett minden. Sajnálom, hogy nem tudunk benne gyönyörködni még.
Fűnyíriás után. A kiinduló állapotról inkább nem készítettem képet:/
Teljes pompában a sárga liliomok.
Úgy szeretem ezeket a kis mikrofonfejeket. (Akarom mondani pázsit szegfűt.)
Sárga viola
Jöjjön a feketeleves, a szamócaágyás. Legalább is valahol a rárakódott homoktenger és rengeteg gaz alatt ott lapulnak valahol.
Ezzel lesz még egy kis munka. De próbálom kimenteni a szamócatöveket. Talán lesz még belőlük valami.
Olyan jó volt ez a két nap. Igaz, hogy majd beszakad a hátam és a 10 perces citromsavas kézsikálás nélkül, ma nem igazán lettem volna irodaképes, de akkora mosoly van az arcomon mint a csuda. Én így érzem jól magam:))
Vigyori Ricsi. Bár a lelkem a tegnapi futkározásban, tanya őrzésben úgy elfáradt, hogy 2 napig fogja pihenni:))





2014. április 23., szerda

Csak egy idézet...

"Nos, hát mit tegyek? Tán pártfogót keressek valahol,
Hogy kapzsi szájjal rátapadva jól,
Mint élőfához a kúszó növény:
Nap-nap után zsírját kiszívjam én,
S ne ön-erőmből menjek föl, de gazság
Segítsen és kapaszkodó ravaszság?
Nem, köszönöm! - Vagy a piacra álljak
S a bankároknak verset dedikáljak,
Mint annyi más? Ugrándozzak vígan
Miniszterek előszobáiban,
Nevettetvén Ő excellenciáját,
Amíg fanyar mosolyra vonja száját?
Talán beteggé dőzsöljem magam?
Bókoljak, míg megfájdul a nyakam
És piszkos lesz a térdem? Szép szemet
Vágván örökké, a gerincemet
Puhítsam folyvást? Simogassak kecskét
A jobb kezemmel s káposztafejecskét
Öntözzek a balommal? - Köszönöm!
Dicsérjek mást, mert bőven visszajön
A másra szórt hízelgés? Legyek, gőggel tele,
Egy ici-pici körnek apró nagy embere?
Ha nincs elöl hely, surranjak be hátul?
Hajózzam a ritornell tengerén,
S kapjon szelet vitorlám, a szerény,
Ájuldozó agg hölgyek sóhajátul?
Nem, köszönöm! - A könyvárust fizessem,
Hogy verskötetkém kinyomatni tessen?
Nem, köszönöm! - Avagy tán holmi vad
Korhely buták közt, kik zsinatjukat
Csapszékben tartják, én legyek a pápa?
Nem, köszönöm! - Egyetlen gyönge, kába
Szonettel menjek tányérozni hírt?
Talentumot ne lássak soha másban,
Csak a hülyékben? Égjek forró lázban,
Hogy rólam Iksz vagy Ypszilon mit írt?
Számítsak, féljek, kunyoráljak, sírjak,
És ahelyett, hogy egy jó verset írjak,
Menjek vizitbe mélán, hogy egypár ostoba
Esetleg rám szavazzon? Nem, nem, nem, nem, soha!
Más kell nekem?... A hegy-völgy, a vadon,
Ahol bolyongok vígan, szabadon!
Édes magány, ahol kedvemre élek,
Dalolgatok, ábrándozom, remélek...
Fejembe vágva tollas süvegem
Kalandozom, ha úgy tetszik nekem...
Egy semmiségért véres harcra szállok,
Verekszem érte, vagy - verset csinálok!
Fantáziám a holdban egyet fordul,
És könyvet írok róla, semmi másért,
Csak a bolondos, kedves utazásért!
Azt írom csak, ami szívemből csordul,
És így szólok magamhoz: Légy szerény!
Elégedjél meg a gyümölccsel, fával,
Magad-ültette rózsa illatával,
Mely ott lebeg kis kertecskéd terén!
Ha van nagy ritkán diadalban részem,
Azt én vívtam ki, az enyém egészen,
Cézárnak abból mitsem adok át,
És büszkén hordom tettem tudatát!
Egy szóval: csúszó inda-szerepet
Nem vállalok halálomig!... Lehet:
Tölgy nem vagyok, nincs bükk-természetem,
De egyedül növök, ha már magasra nem!"

(Cyrano)

2014. április 18., péntek

Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!

"Megtanultam tisztelni az ünnepeket. Az ünnep Isten ajándéka, más, mint a többi nap, s arra való, hogy hétköznapi mivoltunkból kivetkőződve tiszteljük önmagunkban az embert. Sajnálom azokat, akik nem tudnak ünnepelni. Az ünnep önmagunk fölemelése. Tiszta ünnepi ruhában és tiszta ünnepi gondolatokkal lehet csak ünnepelni, felülemelkedve a hétköznapokon s apró küzdelmeinken. Csak az ünneplőbe öltözött ünneplő ember tudja megérteni annak a kijelentésnek a nagyságát, hogy Isten az embert saját képére teremtette."
(Wass Albert)

2014. április 16., szerda

Spárgás finomságok

Megérkezett a kedvenc kis újságom május/ júniusi száma. Ismét nem okozott csalódást, tele van szebbnél-szebb dolgokkal, finom receptekkel.
Az egyik témájuk most a spárga. Kapóra is jött. Anyósomnál beindultak a kis ceruzák, rengeteg terem náluk. Sajnos mivel nagyon messze vagyunk egymástól, nem sokszor fogjuk élvezni ezt a zöld finomságot, de a hétvégén sikerült eljuttatni hozzánk egy jó adaggal (illetve remélem húsvétkor is kapunk egy kis csemegét:). Így jókor jöttek a recept ötletek.




Már csak a fotók alapján is megjött az étvágyam. Spárgás muffin sajttal, spárgás lepény, spárgás saláta, illetve nagyon tetszik ez a levelestésztába csavart spárgás vendégváró. Nagyon jól néznek ki. Ha nem a recepthez ragaszkodunk csak ötletadónak vesszük is nagyon jó dolgokat lehet kihozni belőlük.







Mondjuk első adagnak pont nem ezekből készítettem, de szerencsére van még:)
Én csirkemájjal és bacon-nel készítettem tepsiben. A spárgát kisebb adagokként betekertem szalonnába és elhelyeztem őket a tepsiben. Közéjük raktam csirkemájat, félbe vágott lilahagymát, fokhagymát, negyedelt krumplit. Ha lett volna itthon répa, akkor még az is raktam volna közéjük. Sóztam, borsoztam. Egy nagyon pici olajat locsoltam még rájuk és egy kis vizet öntöttem alájuk. Alufóliával lefedtem és ment a sütőbe. Kb. fél óra múlva ránéztem. Addigra a csirkemáj szépen átfőtt és a krumpli is megpuhult. Levettem a fóliát és még pirítottam őket egy pár percig. Finom lett. Arra kell figyelni, nehogy túl sok vizet öntsünk alá, mert akkor a sprága túl puha lesz és úgy már nem olyan jó. 
Jó főzőcskézést:)

2014. április 14., hétfő

Kicsit elvesztem

Itt vagyok-ragyogok. Kicsit elvesztem. Pedig nem lustálkodtam:)
A múlt hét gazolással, gaz fűnyírással, sok-sok munkával, tavaszi nagy-nagytakarítással és kutya pátyolgatással telt. Kifordítottam a házat a négy sarkából és jól kisuvickoltam. Az ablakokat is fényesre pucoltam, úgyhogy mint az minden alkalommal lenni szokott, a takarítás befejeztével el is kezdett esni:) Ez van. Ha valahol esetleg szükség van esőre, szóljatok nyugodtan, megyek:))
Pénteken Ricsit elvittük állatorvoshoz, és szegényemet megszabadították a kis monyóitól. Sokat töprengtünk, hogy mi legyen, de végül az ivartalanítás mellett döntöttünk. Nem szeretnénk tenyészteni, illetve azt sem szeretném, hogy egyszer valaki beállítson a kutyafuttatón egy kosár tömpe orrú kiskutyával, mert nem jól figyeltem rá. Úgyhogy szegényem örökre "kisfiú" marad. Péntek délben műtötték, köröm rágva vártam ki a 20 percet, amíg tartott. Majd szépen távoztam a kezemben rongybabaként lógó kiskutyával. 2-3 óra múlva ébredt fel, de teljesen kómás volt. Először csak kúszva próbált közlekedni, majd megpróbált felállni, de nem igazán sikerült.
Ez lett az eredménye:

Másnapra már semmi baja sem volt. 10 napig tölcsért kell viselnie, nehogy piszkálhassa a sebet. Bár ma reggelre így is a frászt kaptam, mert szivárgott egy kis vérsavós cucc a sebből. Elszáguldoztam vele az orvoshoz, de megnyugtattak, hogy minden ok. Nincs semmi gond. A kutya közben mint a kisördög úgy viselkedett, nem pedig úgy mint aki halni készül, úgyhogy hittem nekik:) 
Nagyon remélem, hogy gyorsan gyógyul a sebe, mert nagyon sajnálom ebben a tölcsérben. El van vele, nem akarja letépni a fejéről, de azért nem az igazi. Számolom vissza a napokat:(

2014. április 9., szerda

Segítséget kérnék - bobtail kiskutyát keresek

forrás: pinterest
Ha esetleg valaki tud segíteni, nagyon nagy örömet szerezne!! 
Anyukám kutyusa sajnos megöregedett. Őt szeretném meglepni egy kis bobtail kutyussal. Gyerekként kaptam egy ilyen kiskutyát - Macit - és az egész családot elbűvölte. Sajnos már nem él, viszont a kiskutyáiból megtartottunk egyet, így maradt ez a kedves fajta. Ő az, aki sajnos nagyon idős és beteg.
Keresgetek, hogy hol lehetne kapni, de egyelőre csak tőlünk nagyon-nagyon messze találtam (bár ha nem találok máshol, akkor ez a variáció lesz), vagy amelyik közelebb lenne, számomra nem megfizethető áron van.
Ha esetleg valaki tud ilyen kiskutyát eladót, kérem szóljon! A távolság nem mérvadó, sajnos az ár inkább. Van egy bizonyos keretem, amit rá tudok szánni és ennél többet sajnos nem. De minden info érdekel! Köszönöm!!!!
 

2014. április 7., hétfő

Borostyán


A felős kép a már kiszabadított terület, az alsó, ami még ránk vár:(
A hátsó kerítésünk mögött van egy rész, ami egy kis mesterséges domb zugában húzódik meg. Nagyon jó lenne pl. veteményesnek. Sajnos meglehetősen elhanyagolt állapotban van, inkább katasztrofális. Az előző tulaj teljesen elhanyagolta, hagyta benőni borostyánnal, illetve ha még csak ennyi lenne a gond. De mivel nem volt pénze szemétszállításra, a mindenféle törmelékkel, szeméttel megtöltött zsákjait is ide dobálta. Borzasztó. Úgyhogy hétvégente a szokásos tennivalók mellett ezzel a résszel foglalatoskodunk. Megpróbáljuk rendbe hozni. Jelenleg jó indulattal az 1/3 rész van kitisztítva. Lassan haladunk mert kb. 20 cm-es borostyán szőnyeget kell feltépni. A baj, hogy a neheze még csak most jön. A borostyánnal benőtt szemétkupacok, törött cseréphalmok még csak most közelednek:(
Pedig lelki szemeim előtt már látom a kis veteményes sorokat. Egyszer csak a végére érünk.