2013. augusztus 14., szerda

Előkerültem

én is és a hideg is. Még jó, hogy péntekre jósolták. A múlt hét szinte elviselhetetlen volt, alig lézengtem abban a forróságban. Sajnos csak mostanra csökkent a hőmérséklet és eső is csak az éjjel volt egy nagyon kicsi. Éppen csak a port verte el. Szegény növények szörnyen festenek a környékünkön. A kukorica ropogósra sülve, a fák megsárgulva áhítoznak egy kis víz után. A kisebb növényekről, virágokról ne is beszéljünk. Elég húzós a nyár, bele vagyok temetkezve a munkába. Bár ez nem baj, nem szeretem ha nincs mit csinálni. Szegény kis tanyát is elhagytam kicsit emiatt. Pont a múlt héten nem tudtunk kimenni öntözni, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá:( Nem is merek belegondolni, hogy miként vészelték át a növények a kánikulát. Remélem, hogy ha rosszul is festenek, nem pusztultak ki és jövőre újra hajtanak. A nagy munkakupac történetéhez hozzá tartozi, hogy nem csak a munkahelyemen van bőven tennivaló, hanem egy pici kertes házban is:DDDD Végre-végre teljesült egy nagy álmunk, elköltöztünk a kapszula szállóból egy kis romhalmazba (bár még csak a fél lábunk van bent, mert nem túl lakható állapotú még). De a lényeg, hogy van egy kis kert, ami egyelőre még szintén lomtalanítás alatt van, de már kezd alakulni. A tennivalók száma végtelen. Meglehetősen rossz állapotú a ház, a megépítése óta nem igazán költöttek rá. Úgyhogy szépen korszerűsíteni kell. De ilyet szerettünk volna, amit az évek során úgy alakíthatunk ki, ahogy mi szeretnénk. A kert nem túl nagy, de a heti robot és a hétvégi tanyázás mellett éppen megfelelő. Sajnos ezt sem kezelte senki, sőt inkább szeméttelepnek nézték az előző tulajok. Eszméletlen mennyiségű üveget, csoki papírt, zacskót stb. takarítottunk már ki belőle, illetve szinte valamennyi fát ki kellett vágni, mert ropogósra voltak száradva. Ezt annyira nem tudom megérteni, hogy valakinek megadatik, hogy kertes házban éljen, akkor miért nem értékeli? Sőt inkább, csak üti-vágja, tönkre teszi. De szépen lassan haladunk. Nem pár hónapos projekt lesz, míg elkészülünk, hanem jó pár éves:) De a miénk, nem siettet senki, és mi már annak is örülünk, hogy esténként kiülhetünk a sitt halom mellé:))) A tavasszal nevelt koktél paradicsomok egy részét ide ültettem. Kialakítottam egy mini területet a dzsuva kupac között:) Szépen beindultak. Minden nap szedek róluk egy kis tálkával. Az ízük pedig remek. Ültettem még bazsalikomot, újzélandi spenótot, fodros levelű petrezselymet és paprikát. De a paprika az nem nagyon viszi túlzásba, virágozni bőségesen virágzik, viszont termés minimális van rajta, Na de sebaj. Sikerült szereznem díszgyertyát (Gaura) is. Egy fehéret és egy rózsaszínt. Most ideiglenes helyükön várják, hogy végre alakuljon a kert át legyenek telepítve végső lakosztályukba. De erre majd valamikor októberben fog sor kerülni. Tele az udvar rigóval, verébbel és rozsdafarkúval. Mióta ott vagyunk rakok ki nekik vizet egy kis itatóba, már teljesen megszokták. Reggelente akkora fürdőzést rendeznek, hogy csak úgy lotyog a víz:) Nagyon tündériek. Munka ide, lakhatatlan állapot oda, nagyon boldog vagyok:)))

3 megjegyzés:

Juhmeli írta...

Gratulálok és veletek együtt örülök. Várom a további beszámolókat és a képeket!!!

csakBea írta...

Jaj de jó nektek! Nem kicsit irigykedem! :)

BoGyo írta...

Köszönöm, hogy osztoztok az örömünkben (ami tényleg óriási):)
Majd jövök fotókkal, de most még senkit nem akarok riogatni :)))