2016. június 26., vasárnap

Maszatolok

Olyan rég neki akartam rugaszkodni, de mindig visszatartott vmi, hogy egy kicsit rajzolgassak. Mindig lecsillapítottam magam, hogy nem vagyok egy Rembrandt, teljesen fölösleges festékpazarlás. 
Jó pár hete pakolászom már a vízfestéket és a papírt. Tegnap délután sikerült kicsit elcsendesedni és elővenni őket. 
A kis növényhatározót mindig úgy szerettem nézegetni, a szép kis rajzok mindig elbűvöltek benne. Azt ne is mondjam mennyire tetszenek a botanikai metszetek:)
Úgyhogy kiválasztottam a mocsári nefelejcset és megpróbáltam papírra vetni. 
Sok-sok-sok éve nem rajzoltam. Mókás volt megpróbálni visszaadni a kiválasztott képet. De nagyon élveztem. 
A végeredmény meglehetősen vicces, de nem bánom. Jól esett ezzel foglalatoskodni.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szerintem nem is vicces, hanem szép.❤️
Tudod hány éve készülök akvarellt festeni????

Katalin írta...

de hiszen ez meseszép

szívből gratulálok, és biztatlak as folytatásra bátran

Monika írta...

Ne viccelj! Ez gyönyörű!!!!!!! Gratulálok!!!!!
Egyébként teljesen megértelek,így voltam én is a festéssel.Még mindig kicsit félve állok neki egy-egy fadarabnak, pedig nem a világ vége,ha nem lesz tökéletes és nem is kell annak lennie.
A Herbáriumokért én is oda meg vissza vagyok.:)

BoGyo írta...

Köszönöm a biztatásotokat! Igyekszem túllépni a kudarctól való félelmemen. Mert ha el sem kezdem, hogy úgy sem lesz jó, akkor meg semmi sem lesz:) Ha nem is sikerül megfelelően, maga a festés olyan kellemes időtöltés, nagyon élveztem. Jó egy kicsit csak egy dologra koncentrálni, semmi mással nem törődni. Bár emiatt azóta sem tudtam újabbat készíteni, mert hiányzott az erre fordítható saját idő:)