Fehéredünk

A hétvége ismét nem pihenéssel telt. Pedig őszintén már nagyon jól esne. A házikón ténykedtünk. Apósomék jöttek segíteni festeni és tapétázni. Sajnos még nem vagyunk készen. A falak olyan rossz állapotban voltak, hogy nem lehetett egyből nekiállni a festésnek. Szépen le kellett kaparni a régi festékrétegeket (amelyek néhol négyzetméterekben váltak le), azután glettelni, csiszolni, újra glettelni. És mivel a belső ajtókat kicseréltük, körülöttük javítani kellett a vakolatot, ami miatt szintén nem lehetett egyből nekiállni a szépészeti munkáknak. De hát jó munkához idő kell. A végeredmény, hogy a konyha elkészült, a 2 háló 3/4 tapétázása kész, a nappali glettelése kész. Egyelőre minden fehér lesz. Ha jövőre folytatjuk a rendbetétel, úgy is minden poros lesz és állhatunk neki ismét. A héten folytatjuk a párommal a tapétázást, mert elvileg szerdán jön a villanyszerelő végre bekötni az elosztószekrényt és szerelvényezni, úgyhogy addigra kész kellene lennünk. Munka mellett izgi lesz. De már nagyon unjuk a hosszabbítóból hosszabbítóba való megoldást (újra vezetékeltettük az egész házat és amíg nem volt meg a festés nem volt hajlandó a kedves mester bekötni rendesen a kapcsolókat, nehogy valakit agyoncsapjon az áram :(

A háló ilyen "szép" színekben pompázott. Most már legalább csak szürke a tapéta miatt:)

A régi abnormál alacsony dupla bejárati ajtót kicseréltük (nem találtam korábbi képet), meg eltüntettük a boltívet. Illetve tiszta lambéria volt az egész, azt is leszedtük. Végre itt is fehér (és tiszta) a fal. Látszik a szép hosszabbító tengerünk:)

Ezt csak csemegének teszem fel. Írtam a múltkor, hogy nagyon nem vigyáztak a házra a korábbi tulajok, ez a "tisztaság szeretetükön" is látszódik. Jó kis ilyen volt-ilyen lett fotó:))

Szóval szépen, lassan haladunk. 

Megmutatom a hatalmas méretű veteményesemet:) Nem itt lesz legközelebb kialakítva, csak most nem tudtam hirtelenjében máshol helyet szorítani neki. Nem sok minden, de a reggelihez mindig akad paradicsom.

Éjjel végre esett az eső.

Mondják, hogy nem az ember választja magának az állatokat, hanem ők választanak ki bennünket. Ez most nálunk teljesen igaz. Amikor elkezdtünk járni a házikóhoz, meg a sufniban aludni, egyszer csak megjelent egy elég girhes cica. Nagyon félénk volt. Látszott rajta, hogy nagyon barátkozna, de a félénksége mindig győzött. Majd mint a Kis hercegben, napról-napra jött közelebb egy-egy lépést. Most ott tartunk, hogy le sem tudjuk vakarni. Jön utánunk bármerre megyünk. Hízeleg, dorombol, nagyon kedves. Kezd alakulni, már nem olyan soványka, és lassan megtanul rágni is. Eleinte szinte egészben behabzsolta a kaját. Most már egy kicsit meg is rágja:) 

Képtelenség lefotózni, örökké jön utánam, nem egy modell típus:) Reméltem, hogy legalább evés közben nyugton marad, de nem:)

Előkerültem

én is és a hideg is. Még jó, hogy péntekre jósolták. A múlt hét szinte elviselhetetlen volt, alig lézengtem abban a forróságban. Sajnos csak mostanra csökkent a hőmérséklet és eső is csak az éjjel volt egy nagyon kicsi. Éppen csak a port verte el. Szegény növények szörnyen festenek a környékünkön. A kukorica ropogósra sülve, a fák megsárgulva áhítoznak egy kis víz után. A kisebb növényekről, virágokról ne is beszéljünk. Elég húzós a nyár, bele vagyok temetkezve a munkába. Bár ez nem baj, nem szeretem ha nincs mit csinálni. Szegény kis tanyát is elhagytam kicsit emiatt. Pont a múlt héten nem tudtunk kimenni öntözni, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá:( Nem is merek belegondolni, hogy miként vészelték át a növények a kánikulát. Remélem, hogy ha rosszul is festenek, nem pusztultak ki és jövőre újra hajtanak. A nagy munkakupac történetéhez hozzá tartozi, hogy nem csak a munkahelyemen van bőven tennivaló, hanem egy pici kertes házban is:DDDD Végre-végre teljesült egy nagy álmunk, elköltöztünk a kapszula szállóból egy kis romhalmazba (bár még csak a fél lábunk van bent, mert nem túl lakható állapotú még). De a lényeg, hogy van egy kis kert, ami egyelőre még szintén lomtalanítás alatt van, de már kezd alakulni. A tennivalók száma végtelen. Meglehetősen rossz állapotú a ház, a megépítése óta nem igazán költöttek rá. Úgyhogy szépen korszerűsíteni kell. De ilyet szerettünk volna, amit az évek során úgy alakíthatunk ki, ahogy mi szeretnénk. A kert nem túl nagy, de a heti robot és a hétvégi tanyázás mellett éppen megfelelő. Sajnos ezt sem kezelte senki, sőt inkább szeméttelepnek nézték az előző tulajok. Eszméletlen mennyiségű üveget, csoki papírt, zacskót stb. takarítottunk már ki belőle, illetve szinte valamennyi fát ki kellett vágni, mert ropogósra voltak száradva. Ezt annyira nem tudom megérteni, hogy valakinek megadatik, hogy kertes házban éljen, akkor miért nem értékeli? Sőt inkább, csak üti-vágja, tönkre teszi. De szépen lassan haladunk. Nem pár hónapos projekt lesz, míg elkészülünk, hanem jó pár éves:) De a miénk, nem siettet senki, és mi már annak is örülünk, hogy esténként kiülhetünk a sitt halom mellé:))) A tavasszal nevelt koktél paradicsomok egy részét ide ültettem. Kialakítottam egy mini területet a dzsuva kupac között:) Szépen beindultak. Minden nap szedek róluk egy kis tálkával. Az ízük pedig remek. Ültettem még bazsalikomot, újzélandi spenótot, fodros levelű petrezselymet és paprikát. De a paprika az nem nagyon viszi túlzásba, virágozni bőségesen virágzik, viszont termés minimális van rajta, Na de sebaj. Sikerült szereznem díszgyertyát (Gaura) is. Egy fehéret és egy rózsaszínt. Most ideiglenes helyükön várják, hogy végre alakuljon a kert át legyenek telepítve végső lakosztályukba. De erre majd valamikor októberben fog sor kerülni. Tele az udvar rigóval, verébbel és rozsdafarkúval. Mióta ott vagyunk rakok ki nekik vizet egy kis itatóba, már teljesen megszokták. Reggelente akkora fürdőzést rendeznek, hogy csak úgy lotyog a víz:) Nagyon tündériek. Munka ide, lakhatatlan állapot oda, nagyon boldog vagyok:)))

Annyira szép, akármeddig el tudom hallgatni:)

http://www.youtube.com/watch?v=CX-6Ej2lnwg

Növöget a sárgadinnye

Szépen pufisodnak a dinnyék :)) Nagyon örülök nekik. Remélem hamarosan meg is kóstolhatjuk őket.

Eszméletlen a szárazság. Az elmúlt napokban felhők jöttek-mentek, volt egy kis lehűlés, de sajnos eső egy csepp sem esett. Pedig nagyon rá férne mindenre. A szamócák levele nagyon megperzselődött, elég szánalmasan festenek. Folyamatosan öntözni kell, különben minden kiszárad:( Meg nem is csak az a baj, hogy a homok nem tartja a vizet, hanem a nagy melegben alulról is égeti a növényeket. Pedig mulcsozunk mindent, de így is. Szegény kis növények csak tartsanak ki.

Na végre

Minden nap lesem a paradicsomokat, hogy alakul-e már rajtuk valami kis termés. Úgy látszik szégyenlősek, mert 2 napig nem tudtam rájuk nézni és mar reggel ez a kép fogadott:))

Sajnos nem nagyon tudtam lefotózni, de ez egy fürt paradicsom:) Szépen csingilingiznek rajta a borsónyi kis parkók:) Jót mosolygok, hogy hogy örülök nekik, ahogy látom, másnál már jóval előbbre tartanak. De talán már nálam is beindulnak.

A másik öröm a mocsári hibiszkusz. Tavaly kaptam egy kis tövet, akkor 2 virág nyílt rajta. Az idén telis-tele van virággal. Olyan szép. A két mini palántám, amit magról vetettem is szépen alakul, bár rajtuk még nincs virág, de legalább kikeltek és életbe maradtak:) Egész jól elvannak a homokon.

Reggel 6-kor fotóztam, ekkor még nem nyílt ki teljesen. Olyan gyönyörű, amikor szétterül a virág.

Az idei első..

Minden napra jut valamilyen szépség

Tegnap bennük gyönyörködtem. Olyan, mint a Minden napra egy mese, csak örömre átírva:)

Hírharang (ha jól gondolom). De inkább giga harang:) Olyan szép! Évről évre egyre jobban terjed.

Naplemente forever.

Egy kis sikerélmény. Már ekkora a sárgadinnye:)))