A terasz építéskor lehullott fahulladékot elraktuk, hogy jó lesz tüzelőnek. Bár nekem már akkor annyira tetszettek ezek a dirib-darab kis fák, hogy mindig úgy pakoltam, hogy nehogy bajuk essen:) Végre megálmodtam, hogy mi is lesz a további sorsuk. Egy pár hete már könyörögtem az uramnak, hogy vágja formára őket, de nem állt kötélnek. Megmutatta hol a fűrész és szépen faképnél hagyott:) Úgyhogy magad uram, nekiálltam. Utálok méricskélni és precízen kiméregetni (ami pedig nem lenne hátrány) úgyhogy szépen felrajzoltam a mintát és uccu neki. Hát, őőő, erre aztán mondhatjuk, hogy kézzel készült:)) nem sok derékszög lett, de elkészült:) Mentségemül szolgáljon, még nem fűrészeltem, a csuklómat is sikeresen meghúztam, és a nap-hold állás sem volt megfelelő;) Mindegy, nekem tetszik. A házikók vastagsága és magassága nem egyforma. A vastagságot először szerettem volna egységesíteni, de az tuti ujjvesztéssel végződött volna, úgyhogy elvetettem a lehetőséget. Ma nekiálltam lefestemi. Egy sor kész, száradas után kap még egyet (ha nem lesz jó a felirat, akkor pedig további rétegek következnek). Már alig várom, hogy kész legyen:)
4 megjegyzés:
Akkor túl egyforma lett volna, szerintem ez adja meg a pikantériáját. ÜGyi vagy!
Nekem kimondottan tetszik az, hogy nem egyformák, ettől bájos az egész úgy, ahogy van.
Annyira tetszik!!!!!!!Nagyon ügyes vagy! Én szeretem,ha nem mértani egyformaság van.
Kár,hogy mi nem csináltunk még kerítést!:)
Köszönöm a kedves szavakat! Időközben elkészült:) csak nem volt alkalmam lefotózni. Jó érzés ránézni ezekre a kis házikókra:)
Megjegyzés küldése