Lassan augusztus vége. Amit nem is bánok. Szeretem a nyarat, de a tavasz és az ősz a két kedvenc évszakom. A harmatos, ködös reggeleivel, a gyönyörű színeivel, illataival, plédbe burkolózó estéivel.
A kert is kezd átalakulni. A nyár elején még harsogó növénykéket itt-ott megviselte a nyári forróság. Néhány levél már kezd sárgulni. A növénykéim még nagyon fiatalok, kicsik, de szépen növögetnek. Pár év és egész formás lesz a kis udvarunk.
Reggelente mindig adok magamnak 10 percet, amikor kiülök a teraszra kávézni. Átgondolom a napom, simogatom az ölembe kucorodó kiskutyát és örömködöm ennek a kis háznak, udvarnak. De jó is, hogy egyre-egyre takarosabb látvány fogad. Fogynak a sitt kupacok, nőnek a növények, alakul a garázs. Mindig van minek örülni.
4 megjegyzés:
A napok azok telnek,sőt augusztusban rohannak.
csodás eza virág!!!!
Most már nagyon örülök,hogy kicsi a kertünk.:) Még ezzel se bírok...:)
Nagyon szép a kert részlet.
Bizonyosan nyugodtak ezek a pillanatok az öledbe kucorodó Ricsivel/amit én soha nem tudok meg, hiszen egy örökösen szimatoló-vadászó- izgő-mozgó kutyával ez lehetetlen vállalkozás. A nyarat most meg kell dícsérnem, hiszen nem volt tartósan nyűglődős kánikula és most eljön az én időm: a bekucorodós, sütizős-olvasós- kézimunkás- teás idill❤️
Nagyon hangulatos a kertetek,én is kiülnek oda egy kényelmes szekbe,jo bögre teával es egy szep könyvvel a kézben!
Kedvesek vagytok! Alakul a kis kopár udvarunk, de még sokat kell dolgozni rajta és türelmesnek lenni, hogy megnőjjenek a növények. De nekem már így is nagy öröm. A kezdetekhez képest már egy dzsungel:)))
Megjegyzés küldése