Hozzájutottam egy nagyon finom kenyér recepthez. Eddig mindig az volt a bajom, hogy túlságosan ropogós lett a külseje, szinte felsértette a szájpadlásunk.
Ez a recept végre megoldotta ezt a gondom. Pont kellemesen roppanós, ízletes, puha kenyér. Pár nap múltán is finom marad.
Hozzávalók:
45 dkg sima liszt
50 dkg rozsliszt (természetesen lehet más is)
(Még raktam bele 1 ek. sikért és 1 ek. korpát, de ez elhagyható.)
1/2 csomag élesztő (nem szárított)
2 tk. só
1,5 tk. barnacukor
2 ek. olívaolaj
1 tk. őrölt kömény
1 ek. citromlé
5-6 dl langyos víz
Egy nagy tálba öntöttem a lisztet és a többi száraz alapanyagot. Összekevertem őket, majd egy kis lukat képeztem a lisztben és belemorzsoltam az élesztőt és még hozzáadtam az olajat. Fokozatosan elkezdtem hozzáönteni a vizet, közben kavartam a tésztát. Majd miután 5 dl vizet hozzáadtam már jó erősen kellett dagasztani. Még egy pici vizet hozzáadtam, hogy ne is legyen túl kemény a tészta, viszont ne is legyen ragacsos. Miután jól összegyúrtam, megszórtam egy kis liszttel, meleg helyre tettem, konyharuhával lefedtem és 1/2 órát kelesztettem. Miután szépen megkelt óvatosan átgyúrtam, majd 2 részre osztottam. Az egyikből veknit, a másikból cipót formáltam, sütőpapírral bélelt tepsire tettem és még 15 percet kelesztettem. Miután ez is megvolt, bevágtam a tetejüket, vízzel megkentem őket és egy kis maggal megszórtam a tetejüket. Ezzel kész is az előkészület. A tepsit beraktam a sütöbe ill. egy kis edénybe vizet tettem a sütő aljába. 190 fokra állítottam a sütőt és indult a sütés. Kb. 45 perc múlva el is készült az illatos, roppanós kenyér. Rácsra tettem őket, még egy kis vízzel megspricceltem a tetejüket és hagytam kihülni őket.
Az egyiket, miután teljesen kihűlt kettévágtam és beraktam a fagyóba. Így csak elő kell kapni, ha elfogy otthon a kenyér. Kb. 1 óra alatt kiolvad és olyan, mintha akkor sütöttük volna. Finom puha marad. Nem úgy, mint a jó pár nap után lefagyasztott kenyér, az borzasztó. De ugyan ez igaz a frissen lefagyasztott pogácsára stb. Ezzel a kis trükkel mindig puha péksütit tudunk kínálni:)
2 megjegyzés:
Nagyon jól néznek ki! Érdekes, nekünk mindig az a bajunk, hogy nem elég ropogós, kemény a héja, vagy túl hamar megpuhul.
Én is szeretem ha roppan a héja, csak eddig túlontúl ropogós lett. Ez most nekem optimális:) Meg az tetszik benne, hogy napok múltán sem veszít a "minőségéből" :)
Megjegyzés küldése