Annyira szép napsütéses idő volt ma! Nem is sokáig késlekedtünk reggel, gyorsan bepattantunk a kocsiba és már úton voltunk a tanyára. Mindenfelé emberek motoszkáltak a kertekben, én is alig vártam, hogy megérkezzünk.
Szerencsére mindent rendben találtunk házon kívül és belül egyaránt. Megszemléztünk minden fát és bokrot, hogy milyen állapotban vannak. Nem volt egy vészes tél, úgyhogy mindenki rendben átvészelte a téli pihenőt.
Csodajó volt kint mászkerálni a ragyogó napsütésben, miközben mindenfelé a tavaszt hirdették a kismadarak.
A szemlézés után neki is álltunk egy kis kapirgálásnak. A párom metszegetett, én pedig kiszabadítottam a növénykéket a védelmező lombtakaró alól. Éppen időben, mert már nagyon igyekeznek kifelé a kis hagymások.
A krókuszok némelyike elkezdett virágozni, de a legtöbb még csak készülődik. Félek, hogy megint lemaradok a legtöbbről. A hóvirágok még mindig pompáznak és nagy örömömre egyre többen vannak. Szépen kezdenek elszaporodni!
Jót munkálkodtunk. Még hátra van a veteményes robizása, lemosózás, meg ezer más feladat:)
Nem bírtam magammal, egy kis retekmagot elszórtam (lehet, hogy későn). Pedig mindig megfogadom, hogy nem szenvedtetem őket nálunk:) De hátha az idén szerencsém lesz:)
Jó volt kint ücsörögni és sütkérezni a napsütésben! Felmelegedtem testben és lélekben!
Schäffer Erzsébet egyik írásából való gondolat jutott eszembe erről a szép napról:
"Érdemes felébredni, domine... Mert jó dolgok történnek. És érdemes jónak lenni, mert hihetetlen nagy élményt ad..."