2017. május 17., szerda

Én kis kertem


4 éve, hogy elkezdtünk garázdálkodni a kis kertes házunkban. Szépen lassan formálódik, szépül kívül-belül, mind a ház, mind az udvar. Lassan az udvart kertnek is hívhatjuk. Párszor mutattam képeket a kiinduló állapotokról, most megint egy kis ilyen volt-ilyen lett bejegyzést következik:) Ez valószínű csak nekem érdekes, de egyszerűen olyan pusztulatos volt a kezdet és most olyan más, hogy minden nap hálás szívvel körbejárok a kis uradalmon és megsimogatom a virágaimat.
Néhány kedves kép a múltból:) Tényleg kedves! Nagyon örültünk, hogy legalább ilyenünk van:)



Azóta történt egy-két felújítás. A sok-sok bontás, túrás-fúrás közben próbáltam mindig elültetni egy-két növénykét, hogy zöldüljön ez a kis kopár világ. A férjemmel örök vitában voltunk emiatt, hogy miért alakítom a kertet, amikor útban vannak a munkálatoknak a növények. Teljesen igaza volt, de ha mindig arra vártam volna, hogy egyszer vége lesz a túrásnak, akkor még most sem lennének növényeink:))))
Jelenleg az egyik legnagyobb örömöm, hogy ősszel elkészült a térkövezés, és a régi betonbejáró megszüntetésével egy kicsit nőtt a zöld terület mérete. Ami most már tényleg zöld, mert keleget a fűmag:)
Ennek az állapotnak már nagyon örültünk:)
 
Hétvégi állapot. Szépen zöldül a fű:)
A kommandós akcióban ültetett virágok, bokrok is növögetnek. A sok-sok esőnek köszönhetően pedig egész szépen virít most minden.

Mindig tanulok vmit, szidom magam, amikor rájövök, hogy nem megfelelő helyre ültettem valamit, vagy esetleg miattam megy tönkre egy növény. De igyekszem és remélem az eredménye is meg lesz.
Nagyon-nagyon köszönöm a kedves blogbarátnőknek a sok-sok biztatást, könyvet, növénykéket, tanácsot, melyek mind segítettek, hogy ez a kis kert most itt tartson.

3 megjegyzés:

Juhmeli írta...

Hú, nagyon vártam már, hogy beleshessek a kertedbe és most örülök, mert csuda dolgokat láttam. Szuper lett, zöld, rendes, virágos, kutyás, térköves. Veled együtt örülök. Ugye milyen gyorsan teret hódít a természet? Az ember nem is gondolná, milyen gyorsan megvannak a dolgok, a növények, helyesbítek, sok növény tudja a dolgát és teszi azt a mi örömünkre.Várom, hogy örülhessek veled együtt a rózsáidnak.


Azért a romkertről is lőhetnél már egyet, tudod a veteményes a gyengém.;)

BoGyo írta...

Most már napokon belül kibontják a szirmaikat, én is nagyon várom őket!
Mindig megcsodálok mindent, hogy egy-egy év alatt mekkorát tudnak fejlődni. De számomra mindig az apró magokból kifejlődött növények a csodák. Hogy tud egy mm-es apróság annyi tudást tárolni!
Pótolom a romkertes beszámolót. Mindig készítek róla képeket, de végül nem merem felrakni:)) mert tényleg romkert:)) Bár az én szememnek szép. Na majd este összeszedem a bátorságom:)

Zóra írta...

Meseszép lett az a rész, igazi zöld oázis! :)