2018. május 30., szerda

Megint rombolunk


A tavasz nagyon szép volt a kertünkben. Minden virágba borult. Bár a hirtelen meleg és szárazság miatt, sajnos elég gyorsan le is futott a virágzás. De addig örültünk a virágoknak, amíg voltak.
A kis romkertembe néhány dolgot ültettem. Növekszik benne cukkini, koktélparadicsom, paprika és uborka.  Az ősszel ültetett szamócapalántákról is csemegéztem pár szemet, de velük nem vagyok megelégedve. Kicsit gyeszurák, ősszel lehet átültetem őket a magaságyásba.

A ház körül is tevékenykedünk. Sorra került az utcafronti kerítésünk. Rengeteget gondolkoztunk mi legyen vele. De sajnos alapjaiban rossz volt, teljesen szét volt már repedezve és málva a beton. Muszáj volt újra építeni. Neki is láttunk a munkálatoknak. Jelenleg ott tartunk, hogy kész az új szerkezet. Még le kell hálózni és színezni, végül jöhetnek a betétek. Hagy ne mondjam, hogy a szakember hiányba belefutottunk rendesen. Olyan kőművest sikerült kifogni, akinek a hülyeségei miatt égnek állt a hajam. 
Nagyon várom, hogy elkészüljön végre a mű. Mert Ricsi kutyesz 2 hete szobafogságban van, meg nem lenne rossz, ha zárt kapuk mögött tudnánk végre lenni:)
Viszlát régi kerítés.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Elismerésem, ahogy módszeresen, lépésről-lépésre haladtok! Nálatok mindig szépül-épül valami.
A munkaerőhiány szörnyű, és sajnos sokan gátlástalanul visszaélnek a helyzettel: szaktudás és megbízhatóság nélkül elvállalnak egy feladatot, amit rosszul vagy sehogy se teljesítenek. Egy szobafestő-mázoló bánt el csúfosan a nyílászáróinkkal, úgyhogy most még nagyobb együttérzéssel drukkolok Nektek. (Kénytelenek voltunk egy műszaki ellenőrt is megbízni, hogy tisztességes munkát végezzen.) Remélem, mielőbb szabadon futkározhat Ricsi, és mutatod az újabb haladásotokat! :)
Brigi

BoGyo írta...

Nagyon rossz érzés, hogy az ember gyűjtöget, megveszi a jó alapanyagot, szeretné szépíteni a környezetét és egy kókler mindent tönkre tesz. Nagyon sajnálom, hogy ti is belefutottatok ebbe.
A mi mekkmesterünk is csak elméletben értett a dolgokhoz. Gyakorlatban kész katasztrófa volt. Végül a férjem vett ki szabit és irányította, különben isten tudja mit hozott volna ki a kerítésből. Én már hozzá sem tudtam szólni, olyan mérges voltam.
De végre a festőké a terep. Kb. holnap kezdik a hálózást, majd a színezést. Lassan látjuk a fényt az alagút végén:)
Szép napot neked!