Egy ideje foglalkoztat a kérdés, hogy lehetne szebb horgolótűkkel munkálkodni. Nekem sajnos nincs régi, nagymamámtól rám maradt szépség, amiket pedig vásárolni tudtam, egyik rondább mint a másik. Nem vagyok kibékülve a mindenféle színű, műanyag nyelű tűkkel. Úgy gondolom, hogy bármilyen kézimunka a szép létrehozásáról szól, akkor az eszköz is legyen hívogató, öröm legyen kézbe venni.
Többféle irányban próbáltam elindulni. Először gondolkoztam, hogy valamivel bevonom/ befestem az eredeti nyelet. De ezt elvetettem, valószínű vagy rossz tapintású lenne, vagy egy idő után lekopna a bevonat.
Próbáltam esztergályost szerezni, aki készítene nekem fa horgolótűt, de itt sem jártam sikerrel, senki nem akart játszani velem.
Így tovább agyaltam. Hétvégén a kis barátnémmal kinéztünk a gubera piacra és az első dolog, ami szembe jött velünk, ez a szép nyelű kés volt.
Nagy boldogon ki is fizettem és alig vártam, hogy nekiálljak átalakítani.
Az áldozatom ez a piros horgolótű lett. Őt utáltam a legjobban. Úgyhogy mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül trancsíroztam szét, hogy a műanyag burkolatból kiszabadíthassam a horgoló fejet.
Majd a késnek estem neki. Ezt sikerült el is rontani, mert beletörtem a nyélbe. De megoldottam a problémát. Szépen kifúrtam a másik végét és abba erősítettem a horgolótűt.
A végeredmény számomra tökéletes lett.
Még átkentem faolajjal, hogy egy kicsit felfrissítsem a kiszikkadt fát és kész is lett a mű.
Nagyon örülök neki! Ilyenre gondoltam. Vele öröm lesz a horgolás:)
