Pozitív példa

Robert Fulghum egyik kis írásában olvastam az alábbi részt. Sajnos az emberek többségének még  tanulni kell, hogy ne csak a saját csigaházukkal foglalkozzanak. Pedig milyen jó jót tenni.

"Seattle városa úgy rendelkezett, hogy ilyen kör alakú akadályok kerüljenek az úttest közepére minden lakóövezetben, lassításra kényszerítve az autósokat, s egyben azt is megakadályozva, hogy bizonyos környékeken a közeli, szélesebb, sokszor őrjöngő autósoktól hemzsegő utak mellett ezek a kis utcák valamiféle alternatív artériákká váljanak. Pár sziget a nyár végére kiszikkadt, gazos és rusnya lesz, másokat viszont apró botanikus kertté varázsoltak a közvetlen közelükben lakók.

Láttam egyszer egy nőt, aki a forgalmat a sziget másik oldalára terelte, amig egy férfi a virágokat locsolta a háznál lévő tűzcsapra erősített slaggal, pedig nem túl közel lakott - az út másik oldalán, valahol a sarkon. Van a  szigeten kék hortenzia, narancssárga sarkantyúvirág és jó pár szál magas, sötét, majdhogynem fekete, afrikai eredetű fűféle.

Nem is magának a járdaszigetnek van forgalomlassító hatása. Hanem annak, hogy olyan szép.

Egy másik szigetre két almafát ültettek, szépen öntözik őket. Az almák zöldje lassan pirosra vált. Egy ősz hajú, halványkék kötényt viselő nő épp azt vizsgálja, nincsenek-e rajtuk bogarak. Fehér konyharuhával fényesíti az almákat.

Egy sarokkal arrébb azt a szigetet teljesen benőtte a kék, lila és fehér színekben pompázó levendula. Az út másik oldaláról is érzem a finom illatot. Két srác nagy gonddal vágta a levendulaszárakat, majd vázába rendezgette őket.

Minden ilyen sziget köztulajdon, senkié, mindenki azt tesz vele, amit jónak lát. Minek foglalkozni velük? Láthatóan vannak, akik úgy gondolják, hogy Seattle városának ügyeivel nem pusztán azoknak a hivatásos hivatalnokoknak kell foglalkozniuk, akik ott ülnek a városközpontban a városvezetés számára fenntartott épületekben.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy Seattle-ben nem csak azok feladata az utcák karbantartása, akiket azért fizetnek, hogy egyenruhában, a hivatal teherautóival, a hivatal felszereléseivel felszerelkezve az utakat járják.

Azokhoz a gyerekekhez hasonlóan, akik az iskolai őrségben teljesítenek szolgálatot, a szigeteket gondozók is a nagyobb egész szempontjából nézik, mit jelent a világnak a gondjaira bízott szegletében rendet tartani. 

Megálltam, hogy köszönetet mondjak az egyik sziget gondozójának s egyúttal megcsodáljam a rózsáit, amelyek ott nőnek a háza előtt egy parkolásra fenntartott közterületen.

Másnap egy csokor rózsa várt a verandán."

Erről eszembe jut egy néni, aki a munkahelyem előtti kis téren, séta közben minden nap letördeli az elvirágzott virágokat. Csak, hogy még szebbek legyenek...