2013. november 6., szerda

Elképzelések és ami megvalósult

Kicsit elhanyagoltam mostanában a jegyzetelést, hogy hogyan állunk, de a napok csak rohannak, nem nagyon akadt szabad perc.
Lassan kezd otthonossá válni a kis házunk, szépen lassan bekerülnek a dolgaink a garázsból, de még mindig jó nagy kupac doboz várja, hogy kicsomagoljuk. A háló és nappali elkészült, a kis szoba egyelőre rumli szoba funkciót tölt be, ott igazán jövőre tudunk csak haladni a parkettázással és csinosítgatással, ha elkészült az új fűtés. 
Tegnap este sikerült felrakni a függönyrudakat és rábiggyesztettem a régi függönyünket. Még át kell szabni, de már így is barátságosabb. A redőny még nem készült el, de remélem a Jézuska gondol ránk és a fa alá be fog csempészni 2 ablakra valót:)
Amikor megvettük a házikót több ütemtervet készítettünk, hogy mit is kellene első körben, halaszthatatlanul elvégezni. A lista végeláthatatlan, nehéz volt a sok prio feladatból kiválogatni, hogy mi az ami belefér a keretbe. Az ez évre betervezett átalakítás, újítás nagy részével végeztünk (aljzatolás, villany újrahúzás, nyílászáró csere, fél fűtés felújítás). Egyedül a kert, amihez építő módon még nem tudtunk hozzányúlni. Csak annyit tudtunk tenni, hogy a kiszáradt fákat (a növényállomány 99%) kivágtuk, összekapartunk 2 kocsi szemetet és a nyár folyamán próbáltuk a füvet életben tartani. Pár apró bokor, virág ültetésén túl viszont nem jutottunk. A fő kert kialakítás tavaszra maradt. De nem baj, addig is rajzolgatok, tervezgetek, figyelem a kertet, hogy lássam, mely szegletében mi érezné jól magát. 
Jó este hazamenni, kicsit leülni és megpihenni. Lassan kezd életre kelni a ház, amiben Ricsinek is nagy szerepe van:) Néhány dolgot át kellett szerveznünk, pakolnunk, nehogy kutyafog martalék legyen belőle. Szépen nő a kis eb, eszméletlen mozgékony, imád játszani és nagyon bújós. Nagyon csípem:)
Olyan szemei vannak, hogy egyszerűen nem lehet rá haragudni, ha rosszat csinál:)
Nehéz mindenre időt szakítani. Egy csomó horgolós és egyéb ötlet van a fejemben, de nem jutok oda, hogy nekiálljak. Pedig lassan el kellene kezdeni a készülődést, hogy karácsonyra mindenki megkapja a kis meglepetését. Na majd meglátjuk, meddig jutok.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szerintem addig jó amíg az embernek rengeteg terve van/ vár megvalósításra! Amikor egy- egy dolgot kihúzol a listáról mert elkészült, akármilyen apróság nagyon lehet örülni, mégis amíg nincs kész-- ábrándozni róla- jó.
Fák nélkül valóban nehezebb a füvet életben tartani nyáron, de a kiszáradtak helyett biztos ültettek újakat, pláne hogy meg is tudod tervezni mit hova. Ez olyasmi minta tiszta lap. Kutyus tényleg nagyot nőtt, nagyon huncut, de sok örömöt szereznek ők a rosszalkodásukkal is!
Sok vidám percet kívánok hozzá és az alakuló házhoz is!

VRJúlia írta...

Már csak az a asok minden, ami egy -egy ritka bejegyzésbe belefér , mennyi mindenről árulkodik. Biztosan jó ott lenni:)

BoGyo írta...

Jajj, nagyon megy a tervezgetés és álmodózás:) Néha már meg kell csípnem magam, hogy visszatérjek a valóságba:) De ez így jó! Tényleg hónapról-hónapra mindig volt új dolog, ami lehet, hogy másnak apróság, de nekünk nagy öröm (pl. a függöny:). (Az ágyban alvás, még mindig vigyort csal esténként a számra:).
A kert most tényleg tabula rasa. 2 fenyő maradt sajnos csak. A növénylistám hosszú, be sem férnének ebbe a kis kertbe, úgyhogy tényleg jó, hogy télen szépen, nyugodtan át tudom gondolni, mi is tud majd beférni.
Én valószínű kicsit furán gondolkozom, néha a tárgyakat is élőnek gondolom. De úgy érzem, hogy végre örül a kis ház, hogy nem csak ütik és vágják, hanem szeretettel élnek benne és őt is próbálják szépíteni %)
Jól érzem ott magam, az biztos:)

Monika írta...

Fejben és elmentve nekem is rengeteg tervem van,azok között is válogatok időnként,hogy mit alkossak meg éppen.
Tüneményes a kutyu!

Juhmeli írta...

Még én is tervezgetek, álmodozom a mai napig. Nagyon jó dolog. Mekkora is ez a kertetek, nem emlékszem és lusta vagyok visszakeresni.:)