Nagyon vártam a mai napot, mert ma jöttek a mesterek befejezni a konyha burkolást és a konyha-előszoba falának kiegyenesítését.
Sajnos házikónk építésekor nem igazán használtak vízmértéket, a derékszögről sem igazán hallottak a néhai építők. Úgyhogy meglehetősen görbék a falaink. Ezen az állapoton szeretnénk kicsit javítani.
A konyhában a mennyezetünk meglehetősen vacak. Egy óriási hupli van benne. Valószínű egy régebbi alapos beázás okozhatta. Úgy gondoltuk, hogy gipszkartonnal helyre tudjuk hozni ezt a hibát.
Itt kezdődött a galiba. Ma szépen felállították az állványt a mesteremberek, elkezdték szintezni a gipszkarton rögzítő sínjeit stb. Ekkor derült ki, hogy a mennyezet olyan szörnyű állapotban van, ha meg is tartja a befúrt cuccokat lehet, hogy pár nap múlva az egész a fejünkre szakad:( Úgyhogy nincs más választás, mint az egészet leverni:(((
Így ma ahelyett, hogy a szépen gipszkartonozott konyhába érnénk haza, megint egy óriási sittkupac vár és romok romok hátán.
Egy kicsit azt érzem, hogy sosem készülünk el:((
3 megjegyzés:
Nagyon ismerős szituáció!! Bogyóka, nagyon veled érzek, mert még itt van hozzá ez a vacak idő is!! De kitartás, egyszer a végére értek és akkor a világért nem cserélnél egy olyannal, aki akkor fogja elkezdeni.Szorítok!!
Üdv.Mártától
Ó! :( Sajnálom! Én is szorítok!!!!
Aranyosak vagytok! A reggeli elszontyolodáson kezdek túl lenni és próbálok jót keresni a történtekben. Így legalább egy tuti biztos, jó mennyezetünk lesz, vettünk fölé szigetelést, úgyhogy ez plusz jó. Valamint a bontás közben kiderült, hogy mégsem fagerendás, hanem betongerendás a ház:) Ami pedig kifejezetten nagyon jó hír.
Azért kicsit félek hazamenni, hogy mi vár otthon.
Megjegyzés küldése