Sajnos egész héten nem láttam egy kukkot sem a kis udvarunkból. Reggel még a szememen is alig látok ki, este pedig már nem látok semmit a sötétben. De a ma reggeli ragyogó napsütés egyből felébresztett és ki is csattogtam a kertbe pizsamában, papucsban, ahogy kell:))
Avatatlan szem még nem vesz észre semmit. Mintha még minden téli álmát aludná. Pedig nem. A nárciszok már nem bírnak magukkal és dúrják kifelé magukat a földből. A krókuszok is kezdenek látszani. De amin meg is lepődtem, hogy némelyik tulipán is ledobta magáról a földtakarót.
A kis bokrokon, cserjéken ha nagyon alaposan megszemlézzük látszik, hogy duzzadnak a rügyek, valami készülődik.
Szeretek minden évszakot, mindennek meg van a maga szépsége. De most már elég volt a szürkeségből. Legyenek virágok, zöld levélkék, tavasz illat:)
3 megjegyzés:
Hi-hi, úgy legyen! Én már zsongok.:)
Csak ne legyen túl korán, ilyenkor mindig aggódom egy kicsit, amikor túl korán érkezik a tavasz....
Én is féltem a kis hajtásokat, rügyeket. De reménykedem, hogy nem lesz gond és a természet nem számolta el magát:)
Megjegyzés küldése