Amikor otthont keres magának az ember, kertesház esetén, sokszor a kert az amibe beleszeretünk. A gyönyörű növények, virágok, szép zöld fű stb. Nálunk nem így történt. Igazándiból sem a ház sem a kert nem volt szeretnivaló állapotban. Rom, penész, kiszáradt fák és szemétkupac mindenhol. De nem riadtunk vissza, őt választottuk. Szépen lassan, évről évre haladunk a felújítással, rendbetétellel. Mindig próbálunk egy kicsit szépíteni, javítani valamit.
Sokára lesz még "beállt" kertünk, de nem bánom. Jó érzés, hogy minden egyes növénykéhez valamilyen emlék fűz. Vagy mert nagyon kedves ismerősöktől kaptam őket szeretetből (pedig van akivel, még személyesen nem is ismerjük egymást), vagy mert én nevelgettem őket magonc, dugvány koruktól.
Az udvarunk mögött van egy kis rész, amiről már meséltem. Igazándiból a senki földje, de olyan elszeparált kis hely, hogy még simán hozzánk is tartozhatna. Ezt az előző tulajok is így gondolhatták. Mert szeméttelepnek és sitt lerakatnak használták. Az egészet szépen elfeldte egy 20-30 cm-es borostyán szőnyeg, úgyhogy ezekről csak később szereztünk tudomást.
Mióta beköltöztünk és időnk engedte mindig egy kis darabot kitakarítottunk. Lassan haladtunk, tényleg borzasztó mi volt ott hátul. Ahogy egy kis rész felszabadult én már hoztam is a kis vetőmagos dobozom, vagy a palántáim és elültettem őket. Több-kevesebb (sajnos inkább kevesebb) sikerrel termeltem a kis zöldségeinket.
A leggázosabb résszel ősszel végeztünk. Egész télen azon agyalgattam, hogy mit-hogy kellene rendezni, hogy egy pár ágyást ki tudjunk alakítani. Nem nagy terület, de nem adom fel a zöldséges álmaimat:))
Úgyhogy hétvégén kijelöltem az ágyások helyét, udvaroltam egy kicsit a férjecskémnek, hogy menjünk el a tüzépre faanyagért és építse meg nekem a kereteket. Úgyhogy nekiálltunk.
Még nem végleges formájában pompázik, mert a 4-ből csak 2 ágyást tudtunk berakni (a terület másik fele az óriási kupaccal föld nyerési lehetőség a garázs rendbetételhez), de én már így is nagyon-nagyon boldog vagyok:)) Remélhetően a jövőbeni kis zöldségek is azok lesznek:) Lelkiszemeim előtt egy buja, zöldellő, termésektől roskadozó kis kert lebeg, majd meglátjuk mi fog sikerülni.
Ez volt a kiindulópont. A lényeg a borostyán alatt terült el. Ha azt mondom, hogy egy konténernyi szemetet termeltünk ki, nem túlzok:(
 | |
| A melléképület felújítása még hátra van, de legalább a mögötte lévő rész, már jobban fest. |
Ez pedig a jelenlegi állapot. Van még feladat, de már mérföldekkel elfogadhatóbb a helyzet, mint volt.
6 megjegyzés:
Hú, BoGyo! Ez szuper lett! Mennyi munka! Igazi kis paradicsom lesz itt két hónap múlva! Mondtam már, hogy a magas ágyások a gyengéim? Nagyon várom majd a beszámolókat!
Nem baj az, ha néhány álmunkhoz ragaszkodunk.;)
Ez nagyon szuper már így is! Én is imádnám, ha magaságyásaink lennének!
Köszönöm, kedvesek vagytok! Már alig várom, hogy tovább bíbelődjek vele. Beszereztem a kívánt magocskákat, kaptam egy ásóvillát, úgyhogy türelmetlenül várom a hétvégét. Remélem ki is fog kelni, amit elvetek, nem csak így üresen fogok benne gyönyörködni:)))
A haladás nagyon látványos❤️
Szeretnék majd értekezni veled egy bizonyos rózsa ügyében.
Nagyon tetszik! Hatalmas változás! Szép!
Ügyesek vagytok!
Köszönöm Era! Próbáljuk szépíteni. Úgy sajnálom, hogy egyfolytában esik az eső, szerettem volna hétvégén megint egy kicsit haladni. De mindennek meg lesz az ideje.
Megjegyzés küldése