Nem ünnepeljük a Valentin-napot, furcsa valaminek gondolom. Én akit szeretek, egész évben szeretem. De mindegy, ez az én véleményem. Viszont tegnap hálaadást tartottam, teljesen véletlenül:))
A szombati egész napos szürkeség és eső után vasárnap reggel verőfényes napsütésre, gyönyörű kék égre ébredtem. Gyorsan ki is pattantam az ágyból és robogtam a kis veteményesbe. Nem tudtam tovább türtőztetni magam, szét kellett szednem a komposztot. A még friss, nem elrothadt részeket leszedve, gyönyörű, érett komposzt mutatta meg magát. Sajnos nem volt semmi szitának alkalmas dróthálóm vagy bármim, úgyhogy kézzel morzsolgattam, válogattam át, ami felhasználásra került. Így kicsit időigényesebb volt, de azért csak elkészültem. Szóval, amint ott dolgozgattam, morzsolgattam a földet, kiszedegettem a szorgos gilisztákat, a nap melegítette a hátam, a madarak pedig csiripelte, olyan hála és béke fogott el. Olyan boldog voltam! Milyen hálás lehetek mindezért! Nem tudom igazán megfogalmazni, amit érzetem, de olyan boldogság öntött el, hogy egész nap szinte lebegtem:))
Na, miután végeztem a komposzt szétszedésével szépen elterítettem az új ágyásokban. Az ásóvillával kicsit beleforgattam. És nem bírtam magammal. Hoztam a kis dughagymákat meg egy kis répa, petrezselyem magot és az egyik ágyást megtöltöttem. Nagyon reménykedem, hogy lesz belőlük valami, de képtelen voltam megállni, hogy ne vessem el őket:)
Mára visszatért az eső és a szürkeség. De a jó érzés megmaradt:)
2 megjegyzés:
Ismerem ezt az érzést, nagyon szépen megfogalmaztad! Milyen jó, hogy hálásak tudunk lenni a napsütésért, a jó levegőért és a madár csicsergésért!
Csúcs az a kép Ricsiről :)
Jó dolog örülni az apró dolgoknak is!!
Csuda pofa ez a kutya, olyan pózokat tud, hogy néha a hasam fogom a nevetéstől:)))
Megjegyzés küldése