Lehet, csak a szél fújta el, de attól még klassz pókháló. :)
Én is szoktam összeszedni dolgokat az utcán, még zöldhulladékot is, ilyenkor ősszel. Az emberek összezsákolják a finom faleveleket, meg a tujanyesedéket, nekünk csak be kell dobni a csomagtartóba, aztán fordulni párat:) Így nő a komposztom, és lesz mulcsom is.
Erről jut eszembe egy igen elvetemült dolog, bár én mindig röhögök rajta, ha eszembe jut. Egy kollégám kutyát vitt így haza, bár ő egy hétig nézegette, hogy sétálgat az utcán egyedül. Aztán egy nap megállt a kocsival, beültette az ebet az ölébe, hazavitte és országos cimbik lettek Gizivel (kan kutya). Ha eszünkbe jut Ferivel mindig mondogatjuk, hogy szegény idős gazdája azóta is siratja a kutyát. (már ha volt gazdája)
:) végül is még egy szerető gazdira talált a kutyesz:)) Egyszer kisgyerekként egy cicát cipeltem haza a tanyáról. Egy mezőn kószált, én pedig nagy segíteni akarásként hazacipeltem. Pedig lehet, hogy csak egerészett:) Na sebaj, jó dolga volt nálunk.
Én is összeszedek dolgokat, utoljára lomtalanításkor vittem haza egy klassz kosarat, amit levittem anyuhoz, lefestettem fehérre, de erről már tettem fel képeket. De a fiam egyszer! Jön haza, hallom a lépcsőházban zörög kattog, mondom mit cipel ez? Nézem, gurít befele egy számítógépes széket. Nagy háttámlával, olyan fel le liftezőt, semmi baja nem volt. Gondolkoztam is, minek dobnak ki ilyet? Azt mondja az utcán kint volt. Aztán mondom neki, te, nem lehet hogy csak kitolták az ajtó elé, mikor felmosták a helységet? :D De nem messze tőlünk hoztunk már haza iskola elől monitort, ki volt írva rá, hogy működőképes, elvihető. Amúgy a nagy szélfújásoknál találtam már pulóvert, jó kis felsőt, pici szőnyeget....
6 megjegyzés:
Lehet, csak a szél fújta el, de attól még klassz pókháló. :)
Én is szoktam összeszedni dolgokat az utcán, még zöldhulladékot is, ilyenkor ősszel. Az emberek összezsákolják a finom faleveleket, meg a tujanyesedéket, nekünk csak be kell dobni a csomagtartóba, aztán fordulni párat:) Így nő a komposztom, és lesz mulcsom is.
Erről jut eszembe egy igen elvetemült dolog, bár én mindig röhögök rajta, ha eszembe jut. Egy kollégám kutyát vitt így haza, bár ő egy hétig nézegette, hogy sétálgat az utcán egyedül. Aztán egy nap megállt a kocsival, beültette az ebet az ölébe, hazavitte és országos cimbik lettek Gizivel (kan kutya). Ha eszünkbe jut Ferivel mindig mondogatjuk, hogy szegény idős gazdája azóta is siratja a kutyát. (már ha volt gazdája)
:) végül is még egy szerető gazdira talált a kutyesz:)) Egyszer kisgyerekként egy cicát cipeltem haza a tanyáról. Egy mezőn kószált, én pedig nagy segíteni akarásként hazacipeltem. Pedig lehet, hogy csak egerészett:) Na sebaj, jó dolga volt nálunk.
Én is összeszedek dolgokat, utoljára lomtalanításkor vittem haza egy klassz kosarat, amit levittem anyuhoz, lefestettem fehérre, de erről már tettem fel képeket.
De a fiam egyszer! Jön haza, hallom a lépcsőházban zörög kattog, mondom mit cipel ez? Nézem, gurít befele egy számítógépes széket. Nagy háttámlával, olyan fel le liftezőt, semmi baja nem volt. Gondolkoztam is, minek dobnak ki ilyet? Azt mondja az utcán kint volt.
Aztán mondom neki, te, nem lehet hogy csak kitolták az ajtó elé, mikor felmosták a helységet? :D
De nem messze tőlünk hoztunk már haza iskola elől monitort, ki volt írva rá, hogy működőképes, elvihető.
Amúgy a nagy szélfújásoknál találtam már pulóvert, jó kis felsőt, pici szőnyeget....
Látom mindenkiben benne van a gyűjtögető ösztön:)
Szóval te macskát? Most már Gizihez társul a kép.:)
:D
Megjegyzés küldése