2016. február 29., hétfő

Régiségek

Szeretem a régi dolgokat, de eddig nem voltam régiség piacon. Ami néhány darabom van, a nagyszüleimtől maradt rám. Tényleg apróságok és csak egy-két darab, sajnos. A múltkor talált fa spurnis cérna az egyedüli, amit vettem.
Mindig nagyon tetszettek azok az otthonok, ahol becsempészték ezeket az örökségeket. Nem a túlzsúfoltságra gondolok, hanem amikor finoman fellelhetők ezek a szép régi tárgyak és nem haszontalan porfogóként, hanem továbbra is használati tárgyként.
Mostanában elkapott a vágy, hogy kimenjek a régiség piacra, vasárnap erre sor is került. Érdekes érzés volt. Ami valakinek egyszer fontos volt, most egy dobozba van beömlesztve és mindenki csak lök rajtuk egyet.
Az egyik árusnál ácsorogtam éppen, nézegettem a zsúfolt dobozokat és szinte hallottam sírni a tárgyakat, hogy valaki vigye el őket, ők még jók, szeretnének valakinek az otthona része lenni. Tiszta hülye vagyok tudom, de tényleg ezt éreztem, kicsit lehet, hogy megviselt ez a piac:)
Végül leküzdöttem a rossz érzésem és ezekkel a szépségekkel tértem haza. Egy szép boros üveg, egy kis tál, teaszűrő, derelyevágó, egy csészike és két roszdás kulcs. Szigorúan az volt a kikötésem, hogy csak olyat választhatok, amit használni is fogok, a fiók mélyére nem kellenek. 
Hazaérve mindent kisúroltam, rozsdátlanítottam és munkára is fogtam őket. Mindenkibe raktam, töltöttem valamit. Egyedül a csészike, aki még várja, hogy nekiessek egy porcelánfúróval:)
A kulcsok voltak az egyedüliek, akiknek "csak" díszítő funkciót szántam. Nagyon szeretem a régi kulcsokat, gyönyörűek szerintem. Úgyhogy őket kiraktam, hogy mindig szem előtt legyenek.

Este üldögéltem egy kicsit és körbe-körbe nézegetve gyönyörködtem az új "családtagokban". És akkor szépen leesett, hogy miért tölt el melegséggel, ha ilyen régi dolgok vesznek körül. Mindegyik valakire emlékeztet, aki már nem lehet velem. És mint egy puha takaró, most körbeöleltek és a sok kedves emlékkel megszeretgettek, megvigasztaltak kicsit.


 

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Akinek ilyen közel lakik Magyarország egyik legjobb bolhapiacához, annak tessék sűrűbben kijárni! A régi tárgyak megkopott bája igenis emeli mindennnapjait az arra fogékonyaknak.♥

BoGyo írta...

Úgy lesz:) Nem ez volt az utolsó kirándulásom, azt hiszem:)

Monika írta...

Szépséges a teaszűrő és a csésze is!!!!Meg minden.:)