Álmatlanság ellen

Ha már nem tudtam aludni, kicsit kihasználtam a plusz időt:))

Hull a fáról a levél

Itt vagyok, itt vagyok, csak kicsit sok a munka:)

Beköszöntött az igazi ősz a kertünkbe. Minden növény készül a téli pihenőre, vagy készülne, ha végre kibányásznám őket a földből, vagy eldugdosnám őket. Hétvégén már tényleg rendbe kell tennem szegény kis kertem, szégyellem magam, hogy így elmaradtam mindennel.

Annyira szeretem az őszt, csodás színeket tud produkálni!

A kis árvácskák szépen megerősödtek, ontják a virágot. A borús, esős időben olyan jó rájuk nézni, ahogy virulnak.

A kis romkertből felszedtem a céklát, zellert, répát. Nem sok, de azért pár étkezésre elég lesz:) A málna még mindig ontja magáról a termést, úgy örülök neki, minden napra jut 1-2 szem csemege:)

Legyen mindenkinek szép hete!!

Itt van az ősz, itt van újra

Nem tudom mi van, de egyszerűen száguldoznak velem a napok. Elég sok teendő van mostanában. Emiatt szegény kis kertre nem sok idő volt. Hétvégén lenyírtam a füvet, de többre nem volt érkezésem.
A hátsó kis romkertem elég vadregényes lett. Sajnos sok termésről nem tudok beszámolni, mert a legtöbb vetést, palántát megzabálták a hülye csigák. De a málnát szerencsére nem szeretik. A tavasszal kapott pár tő szépen megerősödött. Remélem a telet is szépen átvészelik. Reggel egy kis csészényi termést szüreteltem. Úgy örültem nekik:)

Szóval elrohannak velem a napok. Egyszerűen se horgolni, se kézimunkázni nincs időm. Este beesem az ágyba, elolvasok egy-két oldalt és már ragad is le a szemem.
Remélem hamarosan normalizálódnak a dolgaim:) Annyira szeretem az őszt, nem akarom, hogy így elszaladjon mellettem.

Kicsit dicsekszem

Hétvégén lefutottam életem első félmaratonját. Sikerült! Megcsináltam! Egy kicsit most fülig ér a szám:) 

Szeretek mozogni, úgy gondolom mindenkinek meg kell találnia mit szeret. Lehet az séta, aerobik, bicikli, úszás, bármi, csak szeresse végezni.
Nekem a futás ilyen. Egy folyamatos harc önmagammal. Hiszen egyszerűbb lenne kifogást találni, hogy miért nem indulok neki, mert fáradt vagyok, nincs időm, meleg van, esik, majd este, majd reggel. Meg ha el is indulok, nem könnyű. Küzdök, ha gyorsabb szeretnék lenni, ha hosszabb távot próbálok teljesíteni. Az egyik fülembe a kisördög beszél, hogy elég lesz, miért kínzod magad, menj haza, lassíts, pihenj. A másik oldalon pedig a sport angyalka. Hogy ez az, meg tudod csinálni, képes vagy rá. 

Számomra a legjobb terápia, ha ideges, mérges, fáradt vagyok. Felkapom a cipőm, futok egyet és mire hazaérek mindjárt szebbnek látom a világot:) 

Annak idején úgy kezdtem, hogy fél km után nem kaptam levegőt. De a kitartás, gyakorlás végül csak meghozta az eredményt:)
Mozogni jó! Mozogni kell! Jó érzés, ha sikerül elérni a célom. Nem vagyok versenyszellem. Nagyon nem. Sosem tudott motiválni, hogy vkit legyőzzek, hogy én legyek az első. Csak magammal harcolok. Hogy sikerül-e teljesíteni a saját magammal szemben támasztott elvárásom. Most sikerült! Jó érzés!

"Fuss most! A 'majd' van, hogy sosem jön el!"

Meglepetések a kertből

Kicsit el vagyok havazva mostanság, szegény kis kertemre sem annyi idő jut, mint amennyit szeretnék. Így eshetett meg, hogy nem vettem észre egy gyönyörűen megnőtt hajnalkát a kerítés tövében.

Valószínű egy kis madár szórhatta el a magot, mert nem én ültettem. De gyönyörű! Örülök, hogy itt van:)

Gyerekkoromban, ha valahol ástunk, mindig reménykedtem, hogy előtűnik valami kincs. Sosem találtam semmit:) Az udvarunk egy-egy ásás alkalmával mindig meglepetéseket tartogatott. Sajnos mindenhol elásott szemétbe futottunk. Pár hete feltörtük az összes betont, amiben szintén a jobbnál-jobb dolgok voltak beleszórva. Fél bicikli, kerítésdarab, lánc, ami kéznél lehetett. Remek volt:( Viszont végre egy igazi kincs is napvilágra került. Bár az örömömet nem igazán értették a többiek, de én majdnem ugráltam a boldogságtól:)

Ez a gyönyörűség fordult ki a beton törmelékek közül:

Nagy boldogan biztonságos helyre vittem. Majd később nekiálltam rendbeszedni. Amit tudtam lecsiszoltam róla. De valószínű mielőtt a betonba dobták a kályhát is megjárhatta. 

 Ez lett a végeredmény. Most már a többi kis kulcsommal együtt díszlik a házban. Csak egy kincsesbánya ez az udvar:))

Telnek a napok

Lassan augusztus vége. Amit nem is bánok. Szeretem a nyarat, de a tavasz és az ősz a két kedvenc évszakom. A harmatos, ködös reggeleivel, a gyönyörű színeivel, illataival, plédbe burkolózó estéivel.

A kert is kezd átalakulni. A nyár elején még harsogó növénykéket itt-ott megviselte a nyári forróság. Néhány levél már kezd sárgulni. A növénykéim még nagyon fiatalok, kicsik, de szépen növögetnek. Pár év és egész formás lesz a kis udvarunk.

Reggelente mindig adok magamnak 10 percet, amikor kiülök a teraszra kávézni. Átgondolom a napom, simogatom az ölembe kucorodó kiskutyát és örömködöm ennek a kis háznak, udvarnak. De jó is, hogy egyre-egyre takarosabb látvány fogad. Fogynak a sitt kupacok, nőnek a növények, alakul a garázs. Mindig van minek örülni.

 

Horgolótű új ruhában

Egy ideje foglalkoztat a kérdés, hogy lehetne szebb horgolótűkkel munkálkodni. Nekem sajnos nincs régi, nagymamámtól rám maradt szépség, amiket pedig vásárolni tudtam, egyik rondább mint a másik. Nem vagyok kibékülve a mindenféle színű, műanyag nyelű tűkkel. Úgy gondolom, hogy bármilyen kézimunka a szép létrehozásáról szól, akkor az eszköz is legyen hívogató, öröm legyen kézbe venni. 

Többféle irányban próbáltam elindulni. Először gondolkoztam, hogy valamivel bevonom/ befestem az eredeti nyelet. De ezt elvetettem, valószínű vagy rossz tapintású lenne, vagy egy idő után lekopna a bevonat.

Próbáltam esztergályost szerezni, aki készítene nekem fa horgolótűt, de itt sem jártam sikerrel, senki nem akart játszani velem.

Így tovább agyaltam. Hétvégén a kis barátnémmal kinéztünk a gubera piacra és az első dolog, ami szembe jött velünk, ez a szép nyelű kés volt.

Nagy boldogon ki is fizettem és alig vártam, hogy nekiálljak átalakítani.

Az áldozatom ez a piros horgolótű lett. Őt utáltam a legjobban. Úgyhogy mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül trancsíroztam szét, hogy a műanyag burkolatból kiszabadíthassam a horgoló fejet.

Majd  a késnek estem neki. Ezt sikerült el is rontani, mert beletörtem a nyélbe. De megoldottam a problémát. Szépen kifúrtam a másik végét és abba erősítettem a horgolótűt.

A végeredmény számomra tökéletes lett.

Még átkentem faolajjal, hogy egy kicsit felfrissítsem a kiszikkadt fát és kész is lett a mű.

Nagyon örülök neki! Ilyenre gondoltam. Vele öröm lesz a horgolás:)