Hétvégi termés

Hőség, hőség és még nagyobb hőség. Egyszerűen úgy érzem magam, mintha egy sütőben sétálnék. Szegény növények is eléggé szenvednek. A ribizli kifejezetten rosszul néz ki, elég rendesen megperzselte a leveleit a nap:(

Szerencsére a kabakos osztag remekül van. Szombaton, mikor este kiértem, fel voltam készülve a legrosszabbra, hogy tiszta kókadt csapat fog várni, meglepetésként ért, hogy egész jól néznek ki:) Szépen növögetnek a cukkinik és a tökök. Tök jó:) Azt hiszem nem lesz gondunk kajára. Csak győzzem recepttel:) 

Az első szüret:)

Sajnos nálunk nem igen volt eső, úgyhogy a homok olyan, mintha a sivatagban lennénk. Úgyhogy este jó nagy locsolást tartottam. Reggelre szépen felfrissült minden.

Sajnos a kellemes meglepetésen kívül szomorúság is történt. Múlt héten hozta a kóbor cicánk bemutatni a 6 picurkáját. Vasárnap reggel arra keltünk, hogy 2 kutya beszabadult a kertbe, szétdíbolt pár virágágyást (gondolom a vakondot kergették) és megtalálták a cicákat a farakásnál. Sajnos 1-et ott rögtön kivégeztek, a maradék 5-tel nem tudom pontosan mi lett, de eltűntek szőrén szálán:( Szegény mama cica egész nap sírva rohangált jobbra-balra, kereste őket, majd megszakadt a szívem:(( Tudom, hogy ilyen a pusztai élet, de akkor is úgy sajnálom szegényeket. Most már értem hova lesznek minden évben a kiscicák...