2012. július 30., hétfő

Eső, meleg és pára

Nem tartozik a kedvenc időképletembe ez a három kombináció. Szinte megfulladok ebben a párás levegőben. 
Péntek este, ahogy kiértünk a tanyára óriási meglepetés ért. A múlt héten még ropogósra sült fű, most méregzöldben pompázott. Gyönyörű volt minden, ahogy felélénkült a jó kis esőtől. Szombaton viszont az iszonyat pára okozott nagy meglepetést, ami reggel fogadott. Na mindegy, az esőnek nagyon örültem, pláne, hogy vasárnap is volt egy kis frissítő zápor.
Első utunk szokás szerint a tökföldre vezetett:) Most a főzőtök húzott bele, a cukkini egy kicsit visszafogta magát (végre). Bár, ahogy nézegettem hétvégére megint lesz egy csomó. Sebaj, nem hagyjuk kárba veszni:) Inkább azon törjem a feje, hogy hova tegyem, mint hogy honnan vegyem (hű de bölcs vagyok). A sonkatököt nem igen értem. Van pár termés ami már egész nagy. Viszont ez tényleg csak néhány darab. Viszont tele van virággal az összes tő. Azokból lesz még valami? Be fognak érni? Előbb-utóbb kiderül.
Az eső jót tett a virágoknak, szépen virul minden. Csodás, hogy a természet mennyi szépséget tud alkotni és mennyi-mennyi variációban.
Eljött az ideje, hogy leszüreteljem a mákot:) Hatalmas mennyiséget vetettem tavasszal, a fő célom a virág és a gubó volt. Olyan szép mind a kettő. Pont azt nézegettem, hogy hogy tudom minél kisebb sérülés nélkül kiszedni a magokat, mire rájöttem, hogy simán ki lehet önteni belőle. Eddigre persze a fele termést elszórtam:) De a gubó legalább egészben maradt. Majd hétvégén befestem őket, egyenlőre natúran díszelegnek.
Hatalmas mennyiség lett, vagy 3 kanál:)) Nem is tudom hova teszek ennyit:)
Még egy tervet sikerült megvalósítani. Pár hónapja őrizgetek néhány kókuszdió héjat. Szegény kis páromnak szigorúan tilos volt rongálással felbontania őket, csak úgy, hogy szépen félbe legyenek vágva, mert nekem feltétlenül szükségem volt a dióhéjakra:) Nem tudtam pontosan mi lesz belőlük, de úgy tetszenek, hogy kidobni semmiféleképpen nem akartam őket. Hétvégén végre megjött az ihlet, eldöntöttem, hogy miként fogják tovább élni életüket. Virágtartó lett belőlük. Gyorstalpalót vettem a férjemtől fúró használatból, aztán elkészítettem a vizsgaművet. Aranyos volt a kedves, végig segédkezett, meg jó ötletet is adott, hogy a függesztő szárat fonjuk össze. Teljesen igaza van, így sokkal jobb lett:)
Meg kell tanulnom ezeket a barkácsdolgokat használni, mert olyan gáz, hogy minden apróságért szegényemet nyaggatom. Az elhatározás meg van, már csak gyakorolni kell:)

2 megjegyzés:

Juhmeli írta...

Nagyon szépek, frissek a virágaid, a kaspóért pedig teljesen oda vagyok. A szerszámokkal nekem is lennének ilyen terveim, de annyira szánalmasan gyáva vagyok, hogy csak a porszívó és a habverő az, ami brümmög, és mégis a kezembe merem venni. Ja, meg a mókik:)

BoGyo írta...

Még szerencse, hogy tôlük nem félsz:) Gyakorolni kell! Annyi ötlet van a fejemben, nem ugraszthatom örökké a kedvest. Ha 6 évesen képes voltam a macskáknak házat barkácsolni, akkor most is mennie kell) Na jó, annál azért jobb minôségûre törekszem:) Ez a kókuszos móka egyszerû, csak fúrni kellett, hétvégén még gyártok kettôt és gyakorlok.