Sok szeretettel mutatom be Ricsit, 2 hónapos új lakótársunkat:)) Tündéri kis kutyesz. Olyan régen szerettünk volna már egy ilyen kutyust, de eddig mindig halogattuk a dolgot különböző indokokra hivatkozva. A kollégáim megoldották a dolgot és meglepek vele:) Úgyhogy most ismerkedünk és szokjuk egymást. Eddig minden jól megy. Viszont nincs tapasztalatom benti kutyusok tartásával kapcsolatban. Hogy kell őket szobatisztaságra szoktatni. Ha esetleg valamelyikőtök megosztaná a tapasztalatait nagy örömmel fogadnám!!
8 megjegyzés:
Deédi:-)
Nem akarlak elkseríteni, de vagy kutya vagy kert - ahogy a mondás tartja;-)
Nálunk a kutya kint van, majd a benti kutyások segítenek, de a google jóbarát;-))
Nagyon cuki! Ő egy kis mopsz?
Én két kutyát szoktattam szobatisztaságra. Az a lényeg, hogy legyen egy helye, ahol bent is elvégezheti a dolgát, nem várhatod el tőle, hogy ennyi idősen még sokáig kibírja...
Nálunk ez a hely az erkély volt. Az első két hétben úgy jártam a nyomukban, és annyira figyeltem rájuk, mintha új gyerekem született volna. Minden evés után, és minden alvás után, amikor felébredtek, (ilyenkor még sokat alszanak)azonnal kiraktam őket az erkélyre, hogy elvégezzék a dolgukat, és addig nem engedtem be, amíg nem végeztek. Vagy, ha láttam, hogy készülődnek, azonnal felkaptam, és kiraktam. És ennyi a titok. Elég fárasztó volt az állandó készenlét az elején, de két hét után már maguktól mentek ki.
Később amikor már hidegebb volt, és nem volt állandóan nyitva az erkély ajtó, meghatározott időközönként raktam ki őket az erkélyre: először óránként, majd két, három, stb. óránként. Ekkor már tudták, hogy miért rakom ki őket, és rögtön elvégezték a dolgukat. (Ehhez mondjuk az kellett, hogy akkor nem dolgoztam és ráértem figyelni ...)
Én a gyerekeimet is így szoktattam szobatisztaságra: az első alkalomtól, hogy hajlandóak voltak bilibe vécézni, amikor már felfogták, hogy miért ültettem rá őket; óránként, két óránként, három óránként, stb. biliztettem őket. Így 19- 20 hónapos korukban már szobatiszták voltak. Eleinte nem ők szóltak, de sosem csináltak be, nem hordtak már pelenkát. (Egyszer előfordult, hogy Ákos érezte, hogy kell, és rohant be a szobába, hogy :"Pelenkázni, pelenkázni!" :)
Na, jó hosszú lettem...
Emőke: Igen, már látom, hogy nem lesz patent kertünk. A kis gézengúz nagy büszkén rohangált tegnap is egy zöldparadicsommal:))
Bea: Igen, egy kis 2 hónapos mopsz:) Köszönöm a tanácsot, megfogadom! Bent van egy kutyapelusa, amit többé-kevésbé használ is, de egyelőre még kevésbé. Főleg éjjel, amikor nem ébredek fel, akkor vannak balesetek. De a nagydolgot a csudának sem akarja rajta végezni, hiába figyelem és teszem rá inkább visszatartja. A kinti dolgot meg még nem érti, rohangál, játszik, de semmi. Amint beérünk akkor megy és könnyít magán. De nem türelmetlenkedem, még pici és mindkettőnknek tanulni kell. Köszönöm még 1x a tanácsot!!!!!
Ez még csak a kezdet;-)))
Hát igen, az újságra szoktatás nekem sem sikerült (akkor még nem voltak ilyen flancos dolgok, mint kutya pelenka), mindig lemásztak róla, ezért volt jó az erkély, mert kizártam őket, és pár perc múlva megjött az eredmény. Onnan meg gyorsan feltakarítottam. Evés után biztosan kell neki, erre próbálj rámenni. Esetleg próbáld meg eleinte elkeríteni a pelenkát, amin még nem tud átmászni. Én két hétig egy szobában aludtam Bogyóval, és mindig felébredtem, amikor megmozdult, szóval éjjeli ügyelet is volt. Mondom, mint az újszülöttnél... :)
Megpróbálom én is a teraszra kizárással. Csak most még nevetem, mert kimegyünk, szaladgálunk, tartogatja, bejövünk és elintézi:)) De résen leszek!
És hogy lehet szoktatni az otthon hagyásra? Eddig jött velem dolgozni, de ma megakartuk próbálni otthon hagyni. A párom már úton van vele hozzám:/
De amúgy olyan falat, megéri a fáradozást:)
Az egyik ismerősöm mesélte, hogy az ő kutyája is így volt eleinte: lementek sétálni, de alig várta, hogy felérjenek, és rohant az erkélyre :)Na, de csak megtanulta.
Amikor Bátort megvettük, nekem se volt fogalmam se róla, hogy kell szobatisztaságra tanítani. Én újságozni próbáltam, ő magától kezdte el az erkélyt használni, és pár alkalom után rájöttem, hogy ezt a magatartást kell erősítenem benne. Szóval egymástól tanultunk. Így Bogyónál már tudtam, mit csináljak. (Két év van köztük).
Az otthonhagyásra szoktatás: A nagykönyv azt írja, hogy először csak 5 percre hagyod magára, ha nem sír jól megdicséred amikor visszajössz, de ha sír, addig maradsz, amíg el nem hallgat, csak akkor térsz vissza, amikor csend van. Utána lehet növelni az időt. Nálunk valahogy magától jött ez,amikor Bátor kicsi volt, volt macskánk, és nem maradt teljesen egyedül, amikor meg Bogyó kicsi volt, ott volt Bátor...
Na, akkor így csinálom. Nem akarom szegényt megrémiszteni, hogy hirtelen a nagy társaságból (az irodában mindig vagyunk vagy 10-en) egyszer csak egyedül marad. Este kint alszik a folyosón, de ezzel még nem volt probléma. Csak napközben nem volt még egyedül.
Amúgy tényleg igyekszik ő is, csak figyelnem kell a jelzéseit. Majd megtanuljuk egymás kommunikációját:)
Megjegyzés küldése