Rózsaszínben látom a világot

Végigaludt éjszaka, reggel verőfényes napsütés, a reggeli kerti séta alkalmával felfedezett újabb szépségek.

Ez a nap csak szép lehet:)

Egy újabb virágzó mocsári hibiszkusz bokor. Teljesen elbűvölnek ezek a növénykék. Annyira kedves a kis fehér közepével, ugye? Nagyon szép rózsaszín a szirom, a virágok mérete pedig kb. arasznyi.

Másik mai ajándék pedig egy újabb virágzó Scepter d'Isle rózsa:)

Valaki lekapcsolhatná az eső-gombot

Nagyon szeretem az esőt, azt is tudom, hogy szükség van rá (bár a szőlőnknek már nincs, mert lassan kirepedezik az összes szem, meg a lisztharmat elviszi az egészet), de most már legyen elég:((( Vagyis ha esnie kell, essen, de ne dörögjön az ég!! Az elmúlt éjszakába kb. 1 óra alvást tudtam bepréselni. A többi időben Ricsit fogtam az ölemben és simogattam, hogy nyugodjon meg. Szegényem annyira be van parázva a dörgéstől, hogy eszméletlen. De nem ám, hogy fél és elbújik a sarokban vagy esetleg nyüszög. Nem ő megpróbál kirontani a házból és hangos ugatással elüldözni. Minden egyes dörgést egy 2 perces ugatás koncerttel kísér. Hm, így nem igazán lehet aludni. Próbáltam mindent, kedvesen, türelmesen, morcosan, semmi. Az egyetlen megoldás az volt, hogy felvettem, jó szorosan magamhoz öleltem (mert minden egyes dörgésnél ki akarta tépni magát és rohanni) és simogattam. Így csak remegő hangon nyüszögött, de legalább nem ugatott. Majd egy hosszabb szünet alatt meg is nyugodott és kicsit elbóbiskolt. Izgalmas este volt, pláne, hogy 6 óráig folyamatosan dörgött az ég >:(

Nem tudom, mit tehetnék, hogy egy kicsit oldjam benne ezt a félelmet. Ráadásul a hétre megint esőt jósolnak felénk:""(

Viharvadász Ricsi.
Szegényem még itt is elég rémült képet vág. Ráadásul az a kis pattanás az orra alatt egyre csak nő:)

Szombat-vasárnap bezzeg nem esett, amikor legalább nap közben ki tudtam tudtam volna egy kicsit aludni. Helyette irtó nyomott, párás meleg volt. A múlt heti kis "böjtöm" után, nem sok erő volt bennem, nem igazán tettem keresztbe szalmát a kötelező házimunkákon kívül. Csak egy kicsit kapálgattam, és a virágokat rendezgettem. Megkezdtem a virágmag szüretet. A csodatölcsér elkezdte potyogtatni a kis fekete golyó magjait, ebből is szedtem egy adagot, illetve a körömvirágról is leszedtem a beért magokat. Aranyos volt a szomszédnéni, mert ő is gyűjtött nekem egy csomót az övéről. Neki a hagyományos fajta van, nekem pedig magas szárú. Így jövőre lesz mindegyikből:) A sarkantyúkát lesem folyamatosan, mert a boltokban hol lehet magot kapni, hol nem. Az lenne a biztos, ha tudnék a sajátról szedni egy keveset, de egyelőre még nem találtam egyet sem. Na majd résen leszek.

Volt miben gyönyörködnöm is, kinyílt az óriás virágú mocsári hibiszkusz:)

Annyira szép. A virágok majd 30 cm nagyságúak.

Belülről is nagyon szép:)

Szüreteltem is egy kicsit. Ezek a szépségek kerültek a kosárba:

Jó lenne ha sütne rendesen a nap, mert a szív parikon hatalmas termések vannak, a fekete paradicsomon is sok-sok félig érett termés és csak az érlelő napocskára várnak.

Viszont van egy talány növényem is.

Így néz ki.

Ilyen a szára.

Az előkertben hagytam meg egy érdekes levelű valamit még pár hónapja. Korábban semmi nem volt az ezen a helyen csak 20 cm vastag fenyőtű szeméttel kombinálva. Érdekes volt a levele, nem gazra hasonlított, így a gyomlálásnál mindig meghagytam, kíváncsi voltam mi lesz belőle.
Na, mára szépen megnőtt. Kb. 1,5 m magas, erős szárú, nagy levelű növény lett belőle. De nem tudom, hogy micsoda. Virág nincs rajta. Viszont egyfolytában az motoszkál a fejemben, hogy ez egy angyaltrombita. A levelei eléggé hasonlítanak rá. Viszont honnan kerülne ide angyaltrombita? Azt sem tudtam, hogy az magról szaporítható, valamint hogy vészelte volna át a telet? Ha valaki felismeri, hogy mi lehet kérem szóljon! Lehet, hogy csak egy gigantikusa gazt pátyolgatok:)))

Falazunk

Tegnap este nagy örömre értünk haza. A falazás nagy részre elkészült. Végre a valóságban is látjuk az elgondolásunkat. Jó érzés bent mászkálni a fürdő-wc területén, aztán átmenni az előszobába, konyhába:) Azt hiszem nem ötleteltünk rosszul. Pici, de jól  használható helyeket sikerült kialakítani.

Ma reggel is edzéssel indítottuk a reggelt. Lepakoltunk egy jó adag téglát. Majd jött a kőműves és már neki is állt befejezni a falakat. A héten ezekkel a munkálatokkal végzünk, hétfőn pedig jön a víz-gáz szerelő. Várjuk szeretettel!! :)

Ez a konyha fala. A fűtés osztó jövő héten végre lekerül a falról és beköltözik a pincébe. És nagy örömömre egyenes a fal, amit az előzőről nem lehetett elmondani.

A fürdő-wc területe. Pici a hely, nem tudok áttekinthetőbb képet készíteni.De most úgy is a falak miatt fotóztam. Ugyen milyen szépek? :)

Úgyhogy alakulunk. Eddig tartjuk magunkat az ütemtervhez, remélem így is marad.

Ez pedig a Ricsi riogató mocsári hibiszkusz. Tegnap olyan jót mulattam. Kiskutyámnak 5 percig tartott mire meg merte közelíteni a kinyílt virágot. Volt ott ugatás, játékra hívás, szimatolás, elszaladás, visszaszaladás mire úgy döntött, hogy nem fog rá veszélyt jelenteni.

Van egy bordó színű is, hatalmas virágokkal. Majd megpróbálom megörökíteni azt is.

Szerelőbeton - kipipálva

Jippi-juppi, jippi-juppi!! Kész a szerelőbeton! Nem a homoktengeren kell végre közlekednünk:))))) Nagy boldogság ez! 

A kis apró nyomok Ricsi munkafelügyelő lábnyomai :) Természetesen végig kellett grasszálnia a frissen leöntött betonon. Szerintem ez valamilyen fétis az állatoknál:)

Ma elkezdték rakni a válaszfalakat. Délben hazaugrottunk meglesni, hogy haladnak és már derékig érő falaink vannak. Majdnem elsírtam magam:) Megjelent a fény az alagút végén :)

A kertben minden virul, ettől a rengeteg esőtől nem csoda. Tegnap este megint leszakadt az ég, pár napi locsolást megspórolt nekem.

Hétvégén végre volt időm normálisan főzni. Ami nagy öröm, hogy szinte minden, amit ettünk a kertből származott. Rántott patiszon, újzélandi spenót főzelék. (Bár szerintem ezt rosszul fordították, nekem mindig a sóska jut eszembe az ízéről, nem pedig a spenót.)

Szüreteltem a bazsalikomról is egy jó nagy csokorral, kiterítettem a leveleket száradni, így talán már a saját szárítás fog kerülni az ételeinkbe:)

Illetve még egy tapasztalat, de valószínű ezt mindenki tudta csak én nem. Patiszont eddig nem sikerült termelni, mindig csak kaptam innen-onnan, szép formás tányér nagyságúként. Nem volt a kedvenc elfoglaltságom az elkészítése, mert elég macerás volt. Sajnos valamiért nagyon fáj a gyomrom a tökfélék magjától, úgyhogy, mire kibányásztam a magokat és rántható formára szeltem, pucoltam,  a hócipőm tele volt az egésszel.

Van egy kedvenc kertészkedős könyvem: Sulyok-Siklós: Vetéstől a tálalásig. Ebben írják, hogy ne hagyjuk megnőni a patiszont, hanem még piciként szedjük le (6-8 cm) a terméseket, mielőtt a magok kifejlődnének. Egyrészt sokkal finomabb így, másrészt nem merül ki olyan gyorsan a növény és sokkal egyenletesebb és hosszabb terméshozam várható. Kipróbáltam. Hétvégén a pici ufókat rántottam ki. Igazuk lett. Nem csak egyszerűbb így, mivel nem kell bajlódni a pucolással, magozással (csak meg kell mosni és felszelelni), hanem sokkal finomabb is. Nyersen is sokkal ízletesebb. Simán elropogtattam a nyers patiszonból egyet:) Úgyhogy ezentúl is ilyen piciként fogom szüretelni. Végül is a cukkini is apróként jóval ízletesebb, nem is értem miért nem gondoltam eddig erre.

Még egy öröm. Felszedtünk pár tővel a "hatalmas" krumpli ültetvényből. Lett egy fél vödörnyi katica krumplink:)) Van benne egész szép nagy, több apró. De legalább mind egészséges. Már fenem is a fogam egy jó kis rozmaringos sült krumplira:)

Guberáltam

Nem vagyok egy kukabúvár, de tegnap guberáltam:( Kutyasétáltatás közben egy zöldhulladék lerakó mellett battyogtunk és a kupac tetejére ki volt hajítva ez a szegény kis vízipálma. Még a gyökerein volt egy kis föld és ott sírdogált, hogy vele most mi lesz. Képtelen voltam ott hagyni a biztos pusztulásban. Úgyhogy szépen, elegánsan kiemeltem a kupacból és hazasettenkedtem vele. Gyorsan elültettem, kicsit babusgattam, most pedig reménykedem, hogy helyre fog jönni.

Kicsit megviselt szegényem, de remélem rendbe jön és jól fogja érezni magát nálunk.

Ma harmatos reggelre ébredtem. Olyan szép volt minden, szinte harapni lehetett a friss levegőt. A szomszéd fán sárgarigó trillázott, úgyhogy óriás mosollyal szürcsölgettem a téglarakás tetején a tejeskávémat. Szép az élet!!!

Reggeli sétámon bennük gyönyörködtem:

Tavasszal vásárolt pom-pom dália. A valóságban élénkebb sárga színe van. Aranyos, viszonylag pici fejű virága van.

Szomszédnénitől kapott dália. Lassan egy hónapja hozza a virágokat. Ő is gyönyörű.

Beindult a sarkantyúka. Jó pár magot vetettem, de csak egy hajtott ki. Eleinte elég gyengécske volt, viszont a sok eső megtette a hatását. Gyönyörűen megerősödött, bebokrosodott. Nagyon szeretem, olyan kis kedves virág!

Szeretem ezt a kis színfoltot. Egymást próbálják túl licitálni a kis virágok, hogy ki viruljon jobban. A Melitől kapott legényrózsák gyönyörűek, hatalmasra megnőttek és ontják a virágokat:) 

Hétvégén esedékes lesz egy alapos kapálás és fűnyírás:)

Csak esett és esett és esett...

Tegnap egész nap esett az eső. Estére állt el, még szerencse, hogy az ablaknyílásokkal bíbelődtek a mesterek. Ma reggel megint rákezdett szemerkélni, elvileg a vakolásnak fognak neki állni. Nagyon reménykedem, hogy holnapra javul az idő, mert öntenék a szerelőbetont, amit esőben nem lehet nagy móka keverni:(

Ki lettek vésve az ablaknyílások:) Jaj, úgy örülök. Szépen kezd  láthatóvá válni, hogy mit is terveztünk. Kellően szétcsaptuk a külső vakolatot, de egyszer majd a meglehetősen távoli jövőben ezt is rendbe fogjuk hozni. Csak végre belülről legyünk kész.

Ennyit a házról.

Van itt még három gyönyörűség.

Megérett az első szem paradicsomunk. Ez csak nekem gyönyörűen:) Mert kellően foltos, repedezett. Sajnos még nem volt időm megkóstolni, de biztosan finom.

Ez pedig egy picúr Scepter d'Isle rózsa. Sajnos az eső gyorsan meg is tépázta, de legalább 1 napot gyönyörködtem benne. Nagyon szép, nagyon kecses kis virág. Enyhe illattal.

Ő pedig Louise Odier. Nagyon szép, nagyon illatos.

Leírás a bkc-tól:

150 cm magas bokorrózsa. Virágai tiszta rózsaszínek, 7 cm átmérőjűek, nagyon illatosak, és teltek. Vágott virágként vázában is tartható. Betegségekkel szemben ellenálló fajta.

Szellőztetünk

Alakulunk a rombolással. A sitthalom egyre nagyobb méreteket ölt. Odabent egyre nagyobb a káosz és egyre nyitottabbak vagyunk:)

Pénteken arra értem haza, hogy Ricsi bent alszik az előszobában. Meglepődtem, hogy miért. Bezárhatták a mesterek? De aztán rájöttem a titok nyitjára.

Kellően szellős a ház. Penészedni nem fogunk, az biztos:) A héten befejezik az ablak nyílások kialakítását és jöhet a szerelőbeton. Ezt meglehetősen várom, mert nem olyan jó dolog a homokban tapicskolni. Bár azt még nem annyira tudom, hogy hol fogunk aludni, amíg köt a beton, de ezt is túl fogjuk élni.

Különben kellemes hétvége volt, bár eszméletlen meleg. De hiszen nyár van, most van itt az ideje.

Szombaton körbe jártam a kis veteményest, akad-e egy kis ennivaló. Ezekkel tértem vissza:

Egy óriás tök hiányzik a képről, mert azt meg is ettük:)

Beindult a kabakos osztag:) Miközben gyalultam a tököt a kis tábori konyhában, összefutottak a könnyek a szememben. Olyan jó érzés volt, a saját kertünkben termett zöldséget készíteni, miközben nézegettem a kis romkupacunkat, Ricsi jobbra-balra szaladgált, a madarak csiviteltek. Mennyit álmodoztam erről régen és olyan jó érzés volt hogy ez a valóság és beteljesült az álmom!

Vasárnap pihenőre fogtuk a dolgot. Felpattantunk a motorra és lementünk a tanyára. Csavarogtunk a Körös-toroknál, lazítottunk, lustálkodtunk. Kellett nagyon! A tanyán is szép minden. Szerencsére a múlt heti sok eső nagyon jót tett a növényeknek. Minden szépen mutat, a fű is gyönyörű, pedig ilyenkor már ropogósra szokott sülni. A jó Isten tudja, hogy most nem tudunk olyan sűrűn kimenni, segít nekünk egy kis esővel:)

Még egy boldogság. Kinyílt a Teasing Georgia rózsa. Nagyon-nagyon szép! Eszméletlen szép színei vannak, az illata pedig szintén olyan mint a virág. Nagyon kellemes, nem hivalkodó, nagyon finom rózsaillat!

 

 És még egy dolog:) Ricsi kutyesz pénteken betöltötte 1. életévét:))