Elkészítettem az adventi koszorút. Tegnap meg is gyújtottuk a gyertyákat. Ezerrel közeledik a karácsony!
Kicsit bemérgelt a virágboltos a fenyő ággal. (Nem volt lehetőségem máshonnan szerezni.) Bementem, elmondtam, hogy szeretnék koszorút készíteni, ahhoz kérnék egy-két fenyőágat vagy tuját. Természetesen nem ingyen, kifizetem rendesen. Erre az alkalmazott csajszi egész segítőkész lett volna, mire a főnök hátulról kiszólt, hogy nincs semmi, max. szimpla fenyőág (nem ám normand vagy ezüst). Így nagy kegyesen kaptam két kis csóró ágat. Nem tudom miből tartott volna normálisan viselkedni, ha így is úgy is fizetek érte, meg nem kevés pénzt ott hagytam már nálunk csokrokra >:(
Na mindegy. Szépen hazabattyogtam és csak azért is összehoztam az elképzelt koszorút. Úgyhogy tegnap már az első kis láng mellett ültünk és beszélgettünk:)
Amúgy a hétvége nagy vendégeskedéssel telt. Családlátogatás volt nálunk:) Sütöttem, főztem, igyekeztem mindenki kívánságát teljesíteni:)
Csináltam Kócos Kata sütit. Még régen nagymamám készítette. Egy kicsit feledésbe merült szegény süti, én még nem is csináltam. De a rengeteg dióra való tekintettel, mindenféleképpen diósban gondolkoztam, úgyhogy belevágtam és elkészítettem.
Végtelen egyszerű az elkészítése, én így csináltam:
Tésztához:
48 dkg liszt
18 dkg cukor
4 tojássárgája
1 cs. sütőpor
1-2 ek tej (a végére lett 1 dl)
18 dkg Rama
Töltelék:
18 dkg darált dió
20 dkg porcukor
lekvár (külön megkenni a tésztát)
4 tojásfehérje (külön fel kell verni)
Szóval a tésztát összegyúrtam, két részre osztottam. Az egyik nagyobb az aljának, a másik kisebb a tetejére. Kikentem egy normál tepsit vajjal, kicsit beliszteztem és almareszelővel (nagyobb lyukú) belereszeltem a tepsibe a nagyobb adag tésztát. De nyugodtam ki is lehet nyújtani és úgy berakni. Ezt megkentem baracklekvárral. Majd a porcukros diót beleforgattam a kemény habbá vert tojásfehérjébe. Igyekeztem, hogy ne nagyon törjön össze a hab. Majd ezzel a cuccal megkentem a tésztát. Végül a maradék kis adag tésztát ráreszeltem a tetejére. 180 fokos, előmelegített sütőbe tettem és kb. 25 percet sütöttem. Mikor aranybarna színt kapott, kész is lett.
Szerencsére fincsi lett, nem sültem be vele:))
2 megjegyzés:
A koszorúd a viszontagságos kezdet ellenére nagyon szép lett. A süti pedig egyenesen étvágygerjesztő. Kár, hogy Feri nem csípi az ilyen tészkákat, mert csak magamnak nem állok neki a sütésnek. Így csak akkor jutok hozzájuk, ha vendégségben kínálnak vele, és megehetem az ő részét is:)
Nem egyszerű összeegyeztetni a különböző ízléseket. Nálunk is szokott menni a harc:))
Megjegyzés küldése