Nagyon-nagyon szomorú, elkeseredett, vígasztalhatatlan vagyok és még sok minden más érzelem dúl bennem, csak nem tudom szavakba foglalni. Fertörték a kis tanyát:"""( Délelőtt srra jöttünk ki,hogy valaki leelenőrizte, hogy mink is van. Szépen szétverték a bejárati ajtót és kéretlenül bejöttek. Ami vicc, hogy a következőket lopták el: gázpalack, mikro, az összes lekvárom, néhány üveg bor (ezeket nagyon sajnálom, mert még apukám féle), egy fonott fáskosár és az összes evőeszköz, merőkanál stb. A derű a borúban, hogy Isteni szerencsére a stil fűrész, fűnyíró nem kellett nekik, sem a takarók miegymàs. Valamint az ajtón kívül mást nem tettek tönkre. Még megpróbáltak bejutni a garázsba is, de egy lakat tönkretétele után nem foglalkoztak vele. Kihívtuk a rendőröket, nem mintha tudnának vmit is tenni, de legalább tudjanak róla.
Ki vagyok akadva. Borzasztó érzés. Pedig sajnos nem ismeretlen, pár éve is volt ilyen eset. De ezt nem lehet megszokni. Maga az a tudat, hogy undorító, gaz emberek járkáltak itt és mindenünket átforgatták.
Holnap amit csak tudunk hazaviszünk, mentjük a menthetôt. De a lelkemnek sok idô kell. Gyûlölöm, hogy ilyen világban élünk. Aki dolgozik ès tesz vmit, hogy szebb és jobb környezetben èljen, egy perc alatt kicsinálják az ilyen szemetek (bocs az alpári stílusèrt, de ki vagyok nagyon). :"""""((((
7 megjegyzés:
Nagyon-nagyon-nagyon együtt érzek veletek! Nálunk is volt már ilyen, nem egyszer, nem kétszer... Ilyenkor az ember tényleg nem tud mit tenni, csak összeomlik, és gyilkos indulatokkal telik meg.
A rendőrök mindig nagyon együtt érzőek, és elmondják, hogy milyen kár, pedig milyen szépen megcsináltuk a kertet; vagy azt, hogy az ő kertjükbe is be szoktak törni...
Borzasztó valóban már az a tudat is, hogy idegenek jártak bent, arról nem is beszélve, hogy vittek is...
Nagyon sajnálom, tényleg, nem is tudok mit mondani...
Köszönöm az együttérzô szavakat!! Próbálom arról az oldalról közelíteni, hogy jó, hogy csak ezeket vittèk. A rendôrök azt mondták, hogy örüljünk, hogy nem vitték el a kályhát is. Csak mindig ott rándul össze a gyomrom, hogy most kezdôdik a tél, mi lesz még:( Letörtem mint a bili füle. Egyik percben úgy vagyok, hogy nem hozok ide többet semmit, másik percben, meg igyekszem túllépni a dolgon.
"Ember küzdj és bízva bízzál!" Most ezt gyakorolnom kell:(
Nagyon sajnálom, ami történt. El sem tudom képzelni, milyen érzés, de majdnem sírva fakadtam
én is. Jobb, ha nem írok semmi mást.
Mégis.
Ki vagyok akadva. Hozzánk még nem jött be soha, senki. Csak néhány növényünket lopták el, de attól még mindig elkap a harci ideg, ha eszembe jut. Idő kell. Újra bízni. Hogy talán nem történik meg újra. Nem akarlak felzaklatni. Jobb, ha megyek.
Aranyosak vagytok! Ma egy kicsit mar bizakodóbban keltem! (találtam 1 kiskanalat a cukros edényben:) Azért sem adom fel! Majd 2x ennyi cuccal járunk, itt meg nem hagyunk semmit! Bocs, de ki kell mondanom: Dögöljön meg az összes semmirekellő!!
Ójajj!:( Nagyon sajnálom!!
Egyetértek veled, dögöljön meg az összes semmirekellő!!!
Mi is amit csak lehet, cipelünk magunkkal, nem merünk kint hagyni semmit, amit mégis kint hagyunk, azt meg féltjük állandóan.
Tőlünk is elvittek egyszer egy teljes étkészletet, tányérokkal együtt, egy tányért és kést hagytak meg, mert azt bentfelejtettük a hűtőben, és a kevés ételmaradék megpenészedett rajta. Az nem kellett nekik, még finnyásak is!
Azért milyen szörnyű, hogy nálunk hét lakat alatt kell tartani mindent, és még úgy sem biztos, hogy meg tudod védeni a tulajdonod. Egy-két határral nyugatabbra pedig még kerítés sincs. :(
Nálunk a kajában válogattak, elvitték az összes lekvárt, de a lecsót nem kérték:(
Megjegyzés küldése